Szilágyi Ferenc Hubart: Könnyed cseppent és más versek

Könnyed cseppent

Könnyed gördült, arcod gyöngye
út porába, holt göröngyre.
Angyalvér az? Égi harmat?
Öröm cseppent, vagy fájdalmad?
Nem szégyen, hogy megtörténjen,
mert az ősz jár az ösvényen;
áldás érte az úti port,
amit eddig csak lúd tiport.
Arra én már félve lépek,
eltaposni szörnyű vétek,
hisz az a csepp lelked része,
s jaj, ha tudná az egésze,
hogy mily hanyag fráter voltam,
álmod hullna porba holtan.

Korrupció
(a legfelső szinten)

Péter vagyok, szentnek hisznek.
Itt a portán, ahol lakom,
örvendek e magas tisztnek,
a holdvilág az ablakom.
Kulcsa nálam van a zárnak,
kerek résen ki-kilesek.
Bebocsátást tőlem várnak:
– Sorba, legyenek szívesek!
Vétkeidet elintézem,
bár nem vagyok mindenható,
ha megváltod kapupénzen,
az ügy talán alkudható…
Hogy boldogulj, van ötletem.
Pokolba vagy fel a mennybe
a liftet én működtetem,
én döntöm el, hova menj be.
Velem szemben nem is lehet
immár senkinek igaza;
Lucifernél egyet tehet:
füstjelekkel írhat haza.

Balassi

Vitéz uram marka
– benne kard s lúd farka –
úgy járt, mint a motolla.
Tette volt a szépet,
de már rég lelépett,
és nincs neki rossz dolga.
Nyugszik e szent földben,
akár anyaölben –
nem került a pokolba!

Himfy-dal

Kisfaludy Sándor bátyánk
– bár élete dráma volt –
kis figyelmet mégis szánt ránk:
ősi nyolcast úgy danolt,
hogy majd minden második sor
kétütemű hetes lett.
Írás közben fogyott a bor,
pedig nem volt se feslett,
se részeges ez a mester,
tollam rosszat írni restell,
mert jó, amit ötölt ő,
a nemzetes nagy költő.

Noktürn

Fárad a Holdanya, lávaszemének a harmata csillog;
szunnyad a kis szoba, asztalon alszik a penna, a tinta,
irkalapon paca, verstöredékre kövült az a billog.
Álmos az óra, de leng a nagy inga, a rézpalacsinta.
Pislog az utcai lámpa, ma fényeket ontani restell.
Várja-e, kedvesem, ajkad a szomjamat oltani? – kérdem.
Fekszel az ágyamon, álmatag, élveteg ördögi testtel,
ajzod a vágyamat, eldobom érted a béna szemérmem.