Ágoston Szász Katalin: A szabadság küldötte

2021. március 27., 07:29

„Éj volt. Sötét éj. De a hold, az apró, telt ezüstkorong, élesen, szokatlanul erős fénnyel sugárzott az égen. Körötte áttetsző, tiszta, világoskék fénykörben rajzolódott ki a Kárpát-medence alakzata. Az égi térkép körül sűrű, szürke felhőmassza vonta be az eget, mely a félköríves formától távolabb egyre szürkébb, feketébb lett, majd a végeláthatatlan, mindent beborító sötétség eluralkodott a tájon” – Tallián Mariann ifjúsági regényének kezdőképe misztikus líraisággal illusztrálja a kort, amelyben játszódik: II. Rákóczi Ferenc élete és küldetése történelmünk egyik legnyomottabb időszakában kezdődött.

De hogyan meséljünk erről gyermekeinknek, tevődik fel egyre gyakrabban rohanó mindennapjainkban a kérdés. Hogyan emlékezzünk a múlt nehézségeire, küzdelmeire egy olyan világban, ahol minden ránk zúduló impulzus azonnali eufóriaérzést és mindenekelőtt könnyedséget ígér? Hogyan idézzük fel elődeinket, amikor már senki sem akar példát venni? Ilyen és hasonló kérdésekre keresi a választ a Zrínyi Kiadó tavaly elindult ifjúsági sorozata, amelynek legújabb kötete Tallián Mariann II. Rákóczi Ferenc életét feldolgozó A szegények fejedelme című regénye. A hiánypótló kezdeményezés célja, hogy olyan történelmi regények kerüljenek az olvasók kezébe, amelyeket a fiatalok is örömmel és érdeklődéssel olvasnak, amelyek közelebb hozzák a tizenéves korosztályhoz kultúránk kiemelkedő alakjait, hagyományait, szokásait, motívumkincsét.

A szegények fejedelme valóban izgalmas cselekményvázra épül. Már a kis Ferkó születése is kalandok között történik, várandós édesanyja és édesapja lovaskocsin igyekeznek a munkácsi családi birtokra, a kisfiú azonban már útközben, Borsi várában világra jön. Édesapja tragikus elvesztése után, már gyermekként veszélyes megpróbáltatások várják: nővére védelmében felnőttekkel harcol meg, méreggel törnek életére, majd édesanyja oldalán várvédelmet vezet. Amikor elszakítják családjától és egy csehországi kollégiumba száműzik, erőt vesz rajta az elkeseredettség, majd az iskolát befejezvén egy időre eltávolodik gyökereitől, és az előkelő bécsi elit kicsapongó életét éli. A kötet erőssége, hogy nem idealizálja főhősét, nem lágyítja az élesebb személyiségvonásokat, viszont hitelesen mutatja be azt a személyiségfejlődést, amely küldetésének kiteljesedéséhez vezet. Ugyanis hamarosan az ifjú Rákóczi itáliai körútra indul, és a pápai audiencia során misztikus sugallat éri, mely meggyőződéssel tölti el, hogy helye a saját népe oldalán van. Hazatérte után elfoglalja Sáros vármegye főispáni székét, és lassan megkezdődik szerepvállalása a magyar történelemben: „Amint indultak volna vissza a hintóhoz, a parasztok megmozdultak. Kapáikat maguk elé emelték és fenyegetően közeledtek feléjük. Bercsényi előhúzta fegyverét, de Ferkó nyugalomra intette. Megérezte fájdalmukat, elkeseredettségüket. Érezte a félelmet, ami áradt belőlük, az éhséget, a nyomort és a végső elszántságot. Arra gondolt, ez a nép mindenre képes. Lassan felemelte karját, óvatosan a fejéhez nyúlt és levette a műhajat. Ledobta a földre. A nyakán lévő selymet lehúzta és a divatos bécsi kabáttal együtt szintén a földre dobta. Fehér, bő ujjú vászoninge felfedte széles mellkasát. Barna, hullámos haja vállára omlott, nyílt tekintete, széles homloka ismerős lett a jobbágyoknak. Leeresztették az eszközöket és egészen közelről szemlélték vonásait. Mikor végleg meggyőződtek, hogy Rákóczi az, a fejedelem, úgy kezdtek viselkedni, mintha egy kiválasztott próféta állna előttük.”

A kötet belső íve, motívumrendszere – ahogy ez Tallián Mariann más műveire is oly jellemző – a lelki elhivatottság, a küldöttség érzésére és bizonyosságára épül. A szabadságharc lényegi hajtóerejét II. Rákóczi Ferenc hite és megszállottsága jelentette, mely túlmutat a győzedelmeskedésen, a diadalon, hiszen igazi célja az elnyomott, nélkülöző és reményvesztett nemzet felemelése, a független és önrendelkező államberendezkedés biztosítása. Ahogy a főszereplő is megfogalmazza a kötet végén visszaemlékezéseiben: „Tudjátok, ott a majtényi mezőn – sóhajtott és felnézett az égre – az a tizenkétezer kuruc, ahogyan ott felsorakoztak, szép rendben, egyenruhában, teljes fegyverzetben. Istenem! Olyan szépet én még sohasem láttam. Az én hadseregem! […] mindegyiken más nemzetség címere, melyek az ősök üzeneteit hordozzák, legyen az székely vagy dunántúli, gazdag vagy szegény, hiszen egy nemzet vagyunk, egy akarattal, egy sorssal.” Rákóczi már nem lehetett tanúja a megvalósulásnak, de elkötelezettsége máig érezhetően lendítette előre ezt a folyamatot: a magyarságot igazi európai rangra emelni.

Fontosnak tartom még kiemelni a regényszöveg stílusát, hiszen a szerző előző könyveinek és publikációinak is egyik legnagyobb erénye a gazdag és választékos szókincs, festői nyelvhasználat, a mondatok hömpölygésének magával ragadó ritmusa. Rákóczi történetének legizgalmasabb, legkalandosabb részei sem nélkülözik a szépséget mind kifejezésmódban, mind képi világban. A kötet mondatai elegánsak, megfogalmazásuk kifinomult érzékenységre utal – vonatkozzon adott részlet akár az éjszakai erdő leírására (ahogy a kezdőképben láthatjuk), a nagyszombati csata kimenetelére: „A hóvihar szélorkánja fel-felkapdosta a fehér parókákat a csatamező véres porondjáról, melyek úgy forogtak a légörvényben, mint hófehér hattyúk a Balaton fodrozódó vizében” vagy a fejedelem rovásírással díszített, faragott szobraira: „Tisztán emlékezett arra a napra, amikor az édesanyja egy teleszkópot küldött ajándékba a tizennegyedik születésnapjára, hogy gyönyörködhessék a csillagokban. Talán a sötét égbolton találta meg azokat az érthetetlen ábrákat, amiket rávésett igen kedvelt faragványaira.” A szöveg szépségét kiegészítendő, az illusztrációk Cserkuti Dávid grafikus, képregényrajzoló munkáját dicsérik. A fekete és fehér tónusok, a szürke árnyalatai az árnyékok és fények játékát adják vissza látványos és lendületes stílusban, míg kiváló arányérzékkel villantják fel a leképzett történet transzcendenciáját.

Tallián Mariann új regénye híven tükrözi saját üzenetét: legfontosabb feladatunk felismerni azt a belülről fakadó, ösztönös tudást, mely által megérthetjük a kegyelmet, beteljesíthetjük a küldetésünket és bármire képesek lehetünk – teszi ezt ő maga is az írásban, és ezzel mindannyiunknak példát mutat, hiszen „minden gyerekből válhat hős, ha kitartóan küzd az álmaiért.”

 

Tallián Mariann: A szegények fejedelme – II. Rákóczi Ferenc. Cserkuti Dávid rajzaival. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2021