Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat. A rátalálások pedig vélhetően papírra vetett, majd évtizedekre tovatűnt verscsíraként, árválkodó versszakként, vagy akár kész(-nek tűnő), de fiókban pihenő versként leledzettek egészen az elmúlt öt év valamelyik napjáig, amikor aztán az alkotó rájuk talált. A közel százoldalas kötet terjedelméhez képest tagolt, hat tartalom- vagy hangulatvilágában összefüggő versciklusban kap helyet a félszáz vers – egy kivételével, amely a kötet nyitóverse.
Az elején máris szembeköszön a születés és a belekódolt elmúlás problematikája, durván és élesen. Ez a téma számos helyen visszatér, olyan kérdéseket boncolgatva, mint van-e szabad akarat, döntési lehetőség a megszületés pillanatában, vagy akár az azt követő hosszas és göröngyös, elmúlásba torkolló úton. Az első ciklus versei sok esetben emléket állítanak azoknak, akik már elmentek – ezek hangsúlyos jelenléte közvetett módon sugallja a mulandóságot: minél idősebb az ember, annál több személynek állíthat így vagy úgy emléket, akár vers által, főleg ha költő.
Felmerülnek még az alkotás, a versírás örök kérdései, paradoxonjai. Számos költeményben feltűnnek bibliai és mitológiai alakok, helyszínek: Poszeidón, Jézus vagy Ádám, aki nyaral, máskor orvosokhoz jár. És ha már nyaralás, akárcsak a születés kapcsán, a vonatkozó versek lírai énjének gondolati terét nem éppen a pozitív asszociációk töltik meg. Persze a születés megítélése mára már megosztóbb – erről tanúskodik az abortuszért tüntetőkről szóló vers is, ahol ugyancsak a megszületés vagy abortálás elszenvedőjének soha ki nem kért véleménye kerül terítékre.
Az absztrakt filozófiai és ontológiai problémák, örök kérdések hangzatos, befogadható és egyben gondolatébresztő csokrokba rendezése jórészt a költők feladata, mióta világ a világ; éppen ezért nehéz ezeket úgy tálalni 2023-ban, hogy az alkotás friss legyen, vagy legalább frissnek hasson. Meggyőződésem, A lélek, ha valaki… című versében azzal a kijelentéssel, hogy „A lelkünk egy sün”, Tóth Lászlónak sikerült. A további néhány versszakot olvasva pedig még inkább megbizonyosodtam felőle: a lelkünk valóban sün, talán ez idáig is éreztem, de még senkitől nem hallottam hasonlót. Ugyancsak megkapott a gondolat egy másik verssor által: „nő ami fogy”. Talán ennek tudatában érdemes megöregedni?
Rossz napok ide, ritka és kevés írás oda, Tóth László kötete nemcsak borongós és vészjósló, hanem tartalmas és aktív alkotói napokról is tanúskodik, különbözőségeket és hasonlóságokat felszínre hozó mintázatokkal, emlékezéssel és paradoxonokkal, örök kérdésekkel és a válaszokat illető támpontokkal, sőt, olykor annál is többel.
Tóth László: Rossz napok, Gondolat Kiadó, Budapest, 2023
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. szeptemberi számában)
