Shrek Tímea a kárpátaljai Beregszászon általános iskolai pedagógusként elsőkézből ismerhette és személyesen tapasztalhatta meg az ottani, hátrányos helyzetű gyerekek és családok sorsát. Halott föld ez című novelláskötetének első ciklusa róluk szól. Szereplői árvák, fogyatékkal élők, mélyszegénységben élők, bántalmazottak, alkohol- és drogfüggők, bűnözésre kényszerülő gyermekek – történetük szomorú és megrázó, a novellák mégis a leghitelesebben igenlő jellegűek: ez az élet, ahogy tudjuk, élni kell, és ahol tudunk, segíteni kell.
Az elmesélt történetek betekintést nyújtanak az iskola mindennapi életébe is, és sokszor meglepő, hogy mennyire erős a szociális szerepvállalás, a tanár személyén és erőfeszítésein milyen sok múlik, illetve milyen átütő ereje van a nyelvnek: „Becsengettek. Megkezdődött az első óra. Az ötödik osztályban ukrán irodalmat tartottam, Olekszandr Oleszj volt a tananyag. Semmit sem értettek meg belőle. Gyakran pillantottam a karórámra, vártam, hogy vége legyen. […] A második órám a hatodikban volt, magyar irodalom. A gyerekek ügyesek, a házi feladatot megcsinálták, a gyakorlatokat is hamar elvégezték. Röpült az idő. Kicsengetés. Nagyszünet.”
A második ciklus inkább elbeszélőcentrikus, a történetek személyes jelleget öltenek. Egyéni tragédiák, a család és a múlt, a kegyetlen visszafordíthatatlanság, a generációk összefonódása és az elődök oly sokszor keserű hagyatéka tör felszínre. A novellák nyelvezete ugyanolyan nyers, személytelen és ütős, mint az első ciklusban, a hangulat mégis személyesebb, a szereplők sokkal közelebb kerülnek az olvasóhoz: „A fürdőszobába léptem, és a gyógyszeresdoboz után nyúltam. Még volt a nyugtatóból, amit a gyomoridegemre vásároltam, kivettem egy levéllel, aztán még eggyel. Amikor kipattintottam az első tablettát, eldöntöttem, mit teszek. […] Vizet töltöttem egy pohárba, majd egyesével nyeltem le őket. Csendesen fogok elaludni, gondoltam magamban. Még egy utolsó cigi, aztán kényelmesen elhelyezkedem az ágyon. Halk pittyegés, a telefonom volt az. A kedvenc tanulóm küldött üzenetet. Azt kérdezte, mit vegyen fel a szerepre. Válaszoltam: »Öltönyt.« Felálltam, a konyhába mentem. Víz, szódabikarbóna, ecet. A kád fölé hajoltam, megittam, és öklendezni kezdtem. Számoltam a fehér bogyókat a lefolyó mellett. Összesen tizenkilenc. A maradék egytől nem lesz bajom.”
Shrek Tímea első novelláskötete nagyon erős könyv. Megmutatja, hogy a nyelv, az iskola, a közösség felemel és megtart, bármilyen fájdalmasak és nyomorúságosak is legyenek az egyéni vagy társadalmi körülmények. Nehéz segíteni és nehéz elfogadni a segítséget, de ha már csak egyvalakinek is törődést, otthont, megértést nyújthatunk, minden erőfeszítés teljességgel megéri.
Shrek Tímea: Halott föld ez, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2019
(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. március 30-i számában.)
Az idén Magyarországon megrendezett vadászati és természeti világkiállítás sokszínű programjaihoz csatlakozva a Petőfi Kulturális Ügynökség által kiadott Helyőrség portál irodalmi- és fotópályázatot hirdetett 2021. augusztus 22. és szeptember 20. között. A felhívásra 89 pályázó számos irodalmi műfajban született írással és fotóművészeti alkotással jelentkezett. A díjazott fotókból a Benczúr Ház Kulturális Központban kiállítás nyílt, az irodalmi műveket az elkövetkező hetekben a Helyőrség weboldalán tesszük közzé. A díjazott alkotások listáját alább olvashatják.
Június elsejére megemberelte magát a nap. Hosszabb mosolyt erőltetett szépséges arcára, a nyár helyett azonban – nemzeti kultúránk egészét felsebző halálhírek után – Kárpátaljáról is felszállt, és sorra látogatta meg baráti közösségünk tagjait a varjú: meghalt Zselicki József. A rádió, a tv mit sem tud erről, ezért mondjuk mi, küldjük, üzenjük, hogy a kis haza gyászban van.
A kakukknővér címmel Vári Fábián László hetvenhat ruszin és ukrán népballadát nyújt át a magyar olvasónak, és ad vissza a ruszin és ukrán közösségnek azzal a minden kicsinyességen felülemelkedni tudással, hogy íme, veletek élünk, és becsüljük az értékeiteket: könyvbe foglaljuk egy olyan nyelven, amelynek szavai kimondásáért szülőföldünkön épp büntetést készülnek ránk kiszabni.
A Kárpátaljáról származó fiatal költő, a Debüt-díjas Kopriva Nikolett költészetének sajátossága – a természetnyelvűség mellett – a szabad ihletésű, spontán született versek. Műveiben az olvasót a szabad asszociációk szárnya repteti sorról sorra. Kopriva Nikolett kötete számomra a szabadság, a természet és a családi összetartozás megtestesítője, amelyben könnyedén elbújhatunk a világ gondjai elől.
Paradox lehet egy olyan könyv megjelenésének örülni, ami az emberek fájdalmáról, tragédiájáról vagy éppen haragjáról szól. A száz évvel ezelőtt aláírt trianoni békediktátum ilyen esemény volt. A döntés következményeivel foglalkozó szépirodalmi művekből készült angol nyelvű válogatás most mégis öröm lehet számunkra – mutatott rá John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke az intézetben rendezett virtuális könyvbemutatón.
Azt mondják, a hajdani barozdák az óriások lépcsői, felvezetnek valameddig. Hogy óriások járnak le s fel a barozdákon, szinte bizonyosság, hanem a nép odahisz egy kicsit lágy, mulya, egy kicsit meghunyászkodó magyar istent, mert milyent, ha nem. Ágon szalonnától zsíros újságpapír leng, lehet, a szél tűzi fel a galagonya tüskéire. Juhok csipkebogyótól megtépett gyapja bűznek.
– Jaj, pulyám, azt álmodtam, hogy Mariska nénédet felravataloztuk a folyosójukon – kezdte mondandóját Juli néni.
– Ezért nem kell bolondokot összeolvasni – mondtam a fejemet csóválva. – Biztos látta, hogy ez a koronavírus az öregekre veszélyes, oszt’ azért álmodott ilyet. Amúgy is, Mariska nénit egyhamar úgyse viszi el innen az ördög se, még ő fog minket elkapálni, meglátja – tettem hozzá nevetve.
Az öreg Vályogos mindig kalapban járt. Sűrű bajuszát pödörgette, amikor végigment a falu utcáján. Két különböző fejfedője volt: egy az ünnepnapokra, egy másik pedig a mindennapi viselős. Felesége gyakran morgott, hogy dobja már ki azt az ütött-kopott ócskaságot, de az öreg nem tágított. Engem ebben temessetek el – hangoztatta.
Trianon és a székelység, a háború után magukra maradt lányok, asszonyok, nagyanyák fájdalma örökre velünk marad. Hordozzuk magunkban a traumát, a hiányt, a szétszaggatottságot, „a darabokra tépett tájat”, az „emberevő békét”, az „egy nehéz vonalat”, a „repedések mögötti sötétséget”, a „béke iszonyú pillanatát”, a „félelemgyereket”.