Ágoston Szász Katalin: Mégsem halott föld

2020. október 05., 09:46

Shrek Tímea a kárpátaljai Beregszászon általános iskolai pedagógusként elsőkézből ismerhette és személyesen tapasztalhatta meg az ottani, hátrányos helyzetű gyerekek és családok sorsát. Halott föld ez című novelláskötetének első ciklusa róluk szól. Szereplői árvák, fogyatékkal élők, mélyszegénységben élők, bántalmazottak, alkohol- és drogfüggők, bűnözésre kényszerülő gyermekek – történetük szomorú és megrázó, a novellák mégis a leghitelesebben igenlő jellegűek: ez az élet, ahogy tudjuk, élni kell, és ahol tudunk, segíteni kell.

Az elmesélt történetek betekintést nyújtanak az iskola mindennapi életébe is, és sokszor meglepő, hogy mennyire erős a szociális szerepvállalás, a tanár személyén és erőfeszítésein milyen sok múlik, illetve milyen átütő ereje van a nyelvnek: „Becsengettek. Megkezdődött az első óra. Az ötödik osztályban ukrán irodalmat tartottam, Olekszandr Oleszj volt a tananyag. Semmit sem értettek meg belőle. Gyakran pillantottam a karórámra, vártam, hogy vége legyen. […] A második órám a hatodikban volt, magyar irodalom. A gyerekek ügyesek, a házi feladatot megcsinálták, a gyakorlatokat is hamar elvégezték. Röpült az idő. Kicsengetés. Nagyszünet.”

A második ciklus inkább elbeszélőcentrikus, a történetek személyes jelleget öltenek. Egyéni tragédiák, a család és a múlt, a kegyetlen visszafordíthatatlanság, a generációk összefonódása és az elődök oly sokszor keserű hagyatéka tör felszínre. A novellák nyelvezete ugyanolyan nyers, személytelen és ütős, mint az első ciklusban, a hangulat mégis személyesebb, a szereplők sokkal közelebb kerülnek az olvasóhoz: „A fürdőszobába léptem, és a gyógyszeresdoboz után nyúltam. Még volt a nyugtatóból, amit a gyomoridegemre vásároltam, kivettem egy levéllel, aztán még eggyel. Amikor kipattintottam az első tablettát, eldöntöttem, mit teszek. […] Vizet töltöttem egy pohárba, majd egyesével nyeltem le őket. Csendesen fogok elaludni, gondoltam magamban. Még egy utolsó cigi, aztán kényelmesen elhelyezkedem az ágyon. Halk pittyegés, a telefonom volt az. A kedvenc tanulóm küldött üzenetet. Azt kérdezte, mit vegyen fel a szerepre. Válaszoltam: »Öltönyt.« Felálltam, a konyhába mentem. Víz, szódabikarbóna, ecet. A kád fölé hajoltam, megittam, és öklendezni kezdtem. Számoltam a fehér bogyókat a lefolyó mellett. Összesen tizenkilenc. A maradék egytől nem lesz bajom.”

Shrek Tímea első novelláskötete nagyon erős könyv. Megmutatja, hogy a nyelv, az iskola, a közösség felemel és megtart, bármilyen fájdalmasak és nyomorúságosak is legyenek az egyéni vagy társadalmi körülmények. Nehéz segíteni és nehéz elfogadni a segítséget, de ha már csak egyvalakinek is törődést, otthont, megértést nyújthatunk, minden erőfeszítés teljességgel megéri.

 

Shrek Tímea: Halott föld ez, Előretolt Helyőrség Íróakadémia, 2019

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2019. március 30-i számában.)