2020. november 27., 09:48
Paradox lehet egy olyan könyv megjelenésének örülni, ami az emberek fájdalmáról, tragédiájáról vagy éppen haragjáról szól. A száz évvel ezelőtt aláírt trianoni békediktátum ilyen esemény volt. A döntés következményeivel foglalkozó szépirodalmi művekből készült angol nyelvű válogatás most mégis öröm lehet számunkra – mutatott rá John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke az intézetben rendezett virtuális könyvbemutatón. Az eseményen részt vett és beszédet mondott Németh Zsolt, az Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének alelnöke, John O’Sullivan, a Danube Institute elnöke és Kiss István, a Danube Institute igazgatója. A válogatásban szereplő magyar versek angol fordítását (Reményik Sándor, Kányádi Sándor, Ferenczes István műveit) Szirtes Balázs színész olvasta fel.
A magyar költészet Trianonnal foglalkozó munkái jó lehetőséget adnak rá, hogy láthassuk, hogyan tudjuk megfogalmazni irodalmi szempontból a Trianonnal kapcsolatos érzéseinket, azaz hogyan találhatunk megfelelő nyelvet ehhez a traumatizált eseményhez – különösen azokban a térségekben, ahol a kisebbségi jogok nincsenek, vagy nem voltak kellően tiszteletben tartva, vagy el-lehetetlenítették a megszólalást. Kiss István ennek kapcsán méltatta Szőcs Géza munkásságát, illetve felidézte a kommunizmus időszakát, amikor a Securitate letartóztatta, bántalmazta őt. Ezeket az igazságtalanságokat is Trianon idézte elő, ahogy a határon kívül élő emberek életében bekövetkező sorsfordulatokat, sokszor megalázóan szélsőséges történéseket vagy ezek utóhatásait. Nemcsak fizikailag voltak a ma már nemzeti kisebbségként/külhoni magyarként, vagy Esterházy Péter megnevezésében honkívüliként számon tartott emberek, valamint azok rokonai, barátai traumatizálva, hanem pszichikailag is. Mivel sokáig nem volt lehetőségünk rá, hogy beszéljünk a törésekről, sokkhatásról, esetleg irodalmi vagy egyéb művészeti alkotások témájává tegyük őket, különösen jelentős lehet egy ilyen kiadvány. De még egy fontos kérdésre irányította rá a figyelmünket Kiss István: meg tudják-e érteni a külföldiek Trianont? Vajon a Trianon által okozott veszteség olyan számunkra, mint például a britek számára lehetett valamely kolónia elvesztése? Átélhetik az események emocionális aspektusát más nemzetek? Szintén ezeket a kérdéseket taglalta John O’Sullivan, rámutatva arra, hogy ugyan mindenki tud 1956-ról, de csak a magyarok tudnak Trianonról. A felvetésekre válaszolnak a kiadványban szereplő versek, melyek tehát elsősorban nem politikai versek, inkább a Trianoni események értelmezései hazai és külföldi szerzők műveiben. Élnek a nyelv adta szabadság lehetőségével, megszólítanak és felmutatják a lélek korabeli aspektusait.
Amellett tehát – ahogy Németh Zsolt kiemelte – a Nation Dismembered című kötet egyfajta emocionális szükségletet elégít ki, a nemzeti szolidaritásról és összetartozásról is számot ad, mint ahogyan a Trianoni békediktátum 100. évfordulójára készült emlékmű, az Országház előterében látható Összetartozás Emlékhelye. Ebben a megközelítésben tehát Trianon évfordulója a nemzeti összetartozás napja, olyan kulturális érték, amit a fiatal generáció is meg kell ismerjen és tovább kell örökítsen. A közvetítésben fontos szerepet vállal a Danube Institute: tevékenységének fő célja éppen az, hogy ismertté tegye a magyar kultúrát a nemzetközi hallgatóság előtt. Mivel ez a kultúra jórészt irodalmi, nem könnyű a feladat, hiszen nehéz az irodalmi alkotások fordítása. Németh Zsolt ennek kapcsán Makkai Ádám szavait idézte, aki halála előtt emlékezetesen úgy fogalmazott: Magyarország business kártyája a magyar költészet. Ennek képviselőitől, ezen belül pedig a Trianoni békeszerződés következményeit feldolgozó alkotóktól olvashatunk most angol nyelvű fordításokat.
