A szocializmusban sokan úgy váltak ateistává, hogy egyetlen vallással sem ismerkedtek meg, mivel az iskolában csak a materialista tanokat oktatták. Aztán a társadalmi fordulat után a hívők elítélően szóltak azokról, akik „a legnagyobb kommunisták voltak, most meg a legnagyobb szentek lettek”. Pedig gyakran nem teljesen volt megalapozott a negatív ítélet. És mi történt azóta? Most már szabad a vallásgyakorlás, az iskolában is választható tantárgy a hittan, a templomok pedig mind üresebbek.
Nem kell, persze, kötelezően istenhívőnek lenni attól, ha megismerjük a vallási tanokat. Mégis többször tapasztaltam, hogy a médiumok vallási műsorai csupán a hívők között váltanak ki érdeklődést. Pedig csakhamar kiderül, például a rádióhallgató számára, hogy az adások nem „hittérítés” szándékával készültek, hanem az adott egyház olyan értékekre hívja föl a figyelmet, amelyek a társadalomnak évszázadokon vagy évezredeken keresztül alapértékei voltak, szerencsés helyeken még mindig azok. És ha jól végiggondoljuk, az egyházak nem önmagukért igyekeznek ezeket megtartani, hanem a társadalmak gyakran önpusztító folyamatainak meggátolására.
A Tanúságtevők című, tizenegy interjút tartalmazó kis kötet előszavában azt olvashatjuk: „Ez a kötet éppen azokra a legfontosabb, örök értékekre hívja fel a figyelmet, melyeket a múltat tisztelő, a jövőért pedig felelősséget érző ember nem téveszthet szem elől.” Tizenegy magyar egyházi személy, művész és orvos válaszolt az újságíró kérdéseire Magyarországról, Romániából, Szlovákiából és Vajdaságból. A válaszok pedig rávilágítanak arra, hogy világszerte tombol a keresztényüldözés, de míg a Közel-Keleten a háborús övezetekben a hívők akár életük árán is kitartanak a vallásuk mellett, Nyugat-Európában viszonylag könnyen adják föl az emberek a hitüket, és számolják föl a keresztény közösségeket. Eközben a nagyváradi író azt a történetet idézi föl, amikor 1965-ben a főtéren álló Szent László-templom plébánosa bejelentette a híveknek, hogy ide a továbbiakban nem járhatnak istentiszteletre, mert „városrendészeti szempontok miatt” lebontják a katolikus templomukat. Éjfélre már tízezrek jelentek meg a helyszínen, és a sok letartóztatás ellenére egy héten át védelmezték a templomot, amely így még ma is ott áll a téren.
A ferences szerzetes vallásfilozófiai kérdések által világít rá korunk emberének jelenét és jövőjét is meghatározó dilemmáira, mások esetében életük és alkotómunkájuk kibontásának során csupán egy-egy mondattal tesznek tanúságot hitükről. Az erdélyi színész azt mondja, hogy a korábbi számos fogódzó után ma már „az egyedüli fogódzópontom maga a Jóisten”. A felvidéki jeles festőművész arról mesél, hogy a Mensáros László színművésztől – aki teológiát végzett Pannonhalmán – ajándékba kapott rengeteg filozófiai kötet által miként kutatja máig az igazságot. S ha már eljutott a számítógépes grafikáig, „akkor a Jóisten kegyelméből ki kell nyitnom olyan »fájlokat« is, amelyek egyenest a transzcendenciából érkeznek el hozzám”.
A keresztény egyházak, de a társadalom jövője is azon áll vagy bukik, hogy milyen értékek birtokosaivá és terjesztőivé válnak a fiatalok. Nem véletlen tehát, hogy több interjúalany szól a bomlasztó erőkről. Az érsek-metropolita szerint nem igaz, hogy az ifjúság életkori sajátossága csak a szórakozásban áll. „Az ifjúság szeret szórakozni, de ennél sokkal lényegesebb és vonzóbb feladata van: az útkeresés. Ilyenkor keresik az élet nagy kérdéseire önmaguk válaszát, ilyenkor nyílik meg az értelmük és fedezik fel a világot. Mindez sokkal jobban érdekli a fiatalt. S pontosan ezt próbálják előle eltorlaszolni. Ehelyett inkább olyan hatásokat vonultatnak föl, melyek a testen keresztül válnak vonzókká. Ha pedig ez a féktelen, állandó szórakozás tölti be az életüket, akkor sosem lesz idejük gondolkodni.”
Mégis vannak fiatalok, akik kiállnak a múltra építő jövőt kínáló értékek mellett: a kötetben szereplő interjúkat huszonnégy éves fiatalember készítette, a grafikákat pedig húszéves egyetemistalány.
Haramza Kristóf: Tanúságtevők. Siklódy Fruzsina grafikáival. Gondolatindító Kft., Mohács, 2020.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. március 20-i számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.