Hajtman Béla: A vér metamorfózisa

2020. november 18., 23:30

A szerző tevékenysége az irodalmon túl is sokrétű, hiszen zenészként, hangszerelőként, szövegíróként is közreműködött már hangzóanyagok, színpadi zene megalkotásában. A Romlás Virágai néven saját zenekara is volt. Publicistaként több szerkesztőség munkatársaként is dolgozott. Ő a Plectrum könyvkiadó alapítója. Tagja a Magyar Szemiotikai Társaságnak és a Szlovák Újságírók Szindikátusának. Magyar–zene szakos tanárként a losonci Kármán József Alapiskola igazgatóhelyettese volt, majd a Bél Mátyás Tudományegyetem Hungarisztika tanszékének adjunktusa. Doktori fokozatát a Debreceni Egyetemen védte meg. Jelenleg a Füleki Művészeti Alapiskola igazgatója.

Ha a kötetet a kezünkbe vesszük, rögtön a borítón szembeötlik a szívet formáló vérfolt. Ugyanez látható kicsinyített formában a hátlapon is. Ötvenhat verset tartalmaz a verseskötet. A pályafutását költőként kezdő Ardamica Zorán visszatért a poétikai motívumokhoz. Ha a négy egységbe sorolt verseket megvizsgáljuk, egyfajta tudatos szerkesztői ciklikusság jellemzi az elosztást. Az első részt öt, a másodikat és harmadikat tíz-tíz, a negyedik részt harmincegy versszöveg alkotja. A műfaji megközelítés is sokszínű: találkozunk a hagyományos 14 szótagú szonettel, a rímes nyugat-európai verselés formáival, szabadverssel.

Az egyszerre nyers (fénytelen cafat hús) és ironikus, olykor parodisztikus motívumok váltják egymást a különböző többletjelentéssel bíró nyelvi fordulatokban és alakváltozatokban. Az első részben Ady költői képei sejlenek fel: („én így vagyok őskonok / őshonok menekültje/számkivetett az újban”). Több esetben Ady poétikájára asszociálnak a verssorok, ugyanakkor Pilinszky világa is megihleti a szerzőt. („mert elhagyatnak akkor mindenek /...s mi döglött füstben sírunk / e mindenek felett”). A szövegversek nyelvezetét a beékelődő angol kifejezések teszik újszerűvé s meghökkentővé: „füstikkel műszakváltó denevérek/batman és batwoman...” (füvön a harmat). Az élőbeszéd poétikai motívumokkal, külön-külön, egybe- és összemosódva alkot szerves egységet. A legeredetibb alkotások az élőbeszédből vett újszerű, iróniával megfűszerezett verssorokból és nyelvi-poétikai regiszterekből épülnek fel: „aztán az élettől a bárpult mellett / kaptál két-három átszállót / és már nem is voltál olyan nagyon fasza csávó / az alatt a menő kalpag alatt”. Az élőbeszédet, az utca nyelvezetét és a közbeékelt, több esetben a rockzene világát megjelenítő és felelevenítő ironikus látásmód a metaforikus társításoknak köszönhetően kap újszerűséget. Ardamica költészete a jelentésátviteleknek köszönhetően válik újszerűvé, kerülve az öncélú gesztusokat (tájköltészet a kertben).

A Belülről csupa vér kötet versszövegeinek poétikai világára, hangulatára, heterogén, több nyelvi regisztert magában foglaló látásmódjára maga a szerző adja meg legkifejezőbben a legkézenfekvőbb magyarázatot egyik kötetének ismertetőjében: „A kultúra és a nyelv nem monolit jellegű, róla és számára lehetetlen oszthatatlan, egynemű nyelven, megbonthatatlanul homogén beszédmód által szólni. Lényegében multi- és transzdiszciplináris módon látom és próbálom láttatni a művészetet, a tudományt, az ember kapcsolatát velük, azaz a kultúrát.” (Kultúraolvasás, Nap Kiadó, 2015).

Ardamica Zorán a 2008-as, 2014-es és 2015-ös nívódíj után a negyedik verseskötetéért az idén nyáron vehette át az Irodalmi Alap Madách Imre-díját a pozsonyi Zichy-palotában.

 

Ardamica Zorán: Belülről csupa vér, Nap Kiadó, 2019

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában.)