Jancsó Péter: A tsúszóológia legújabb eredményei egy kötetben

2020. október 21., 06:27

Tsúszó Sándor a szlovákiai magyar irodalom kétségkívül legizgalmasabb alakja. A Legyél helyettem én! Tsúszó Sándor-brevárium II. már a harmadik kötet (Tsúszó Sándor emlékkönyv [1992], szerkesztette Hodossy Gyula, Legyél helyettem én! Tsúszó Sándor-brevárium I. [2011], szerkesztette Hizsnyai Zoltán), melyben e rejtélyes szerző életműve kerül bemutatásra. Rejtélyes, mert a költő és író Tsúszó Sándornak nem csak az életéről tudunk keveset, hanem az általa írt művek is töredékesen kerülnek elő a lelkiismeretes kutatómunkának köszönhetően.

Ne pironkodjon a kedves olvasó, ha nem tudja felidézni az iskolás tankönyvéből a Tsúszó Sándorról tanultakat. Nem is teheti, hiszen Tsúszó tulajdonképpen az 1980-as években került a figyelem középpontjába, amikor az Iródia mozgalom példaképet keresett magának.

Nem sokat tudni a híres példaképről. Tsúszó Sándor Ederden született 1907-ben. Irodalmi pályáját a népies költészet jegyében kezdte, majd átnyargalt az avantgárd legvadabb mezejére, hogy végül az elhallgatás művészetének legnagyobb alkotója legyen. Tsúszó Sándornak több ízben is keltették már halálhírét. Sírjának fényképe, legalábbis az egyik, a breváriumban is megjelenik. Ám minden eddigi híresztelés csupán ármánykodás, hiszen e kötet megjelenése után az idén 113 éves költő pápua új-guineai otthonából egy friss verset juttatott el januárban az Irodalmi Szemle szerkesztőségébe.

De kicsoda Tsúszó Sándor? Nehéz megmondani. Életéből epizódokat ismerünk csupán. Életrajzi könyvéből a párizsi éveket megörökítő regényrészletet olvashatunk a kötetben. Sok egymásnak ellentmondó tanulmány és kritika mellett a költő megtalált töredékeit olvasva egy roppant sokrétű személyiség képe bontakozik ki előttünk, mintha nem is egy személy lett volna. Ezt a felvetést több irodalomtörténész is osztja, akik nem átallnak olyan állításokat tenni, hogy Tsúszó Sándor sosem létezett, csupán olyan szerzők alkotnak a nevében, mint például Hodossy Gyula, Szászi Zoltán, Z. Németh István, Parti Nagy Lajos, Juhász Katalin, Bettes István, Balla D. Károly, Csillag Lajos, Csehy Zoltán vagy Hizsnyai Zoltán. Beláthatja mindenki, hogy teljes képtelenség ez az állítás, egyszerű összeesküvés-elmélet, hiszen a kötetben több fénykép is található, többek között a költő feltételezett (netán megrendezett) első haláláról, a sírjáról, vagy pedig a legendás Cecile M. Jeopardy bengál költő filozófussal folytatott eszmecseréjéről. Utóbbi költő személyes jóbarátja volt Babits Mihálynak, Karinthy Frigyesnek és Kosztolányi Dezsőnek. Érdekesség, hogy róla szintén azt állították, hogy a Nyugat e három legendás szerzője találta ki és alkotta meg életművét. Badarság az egész!

Hogyan is lehetne fiktív személy egy szerző, akiről a Magyar Televízió 1995-ben egy emlékműsort készített (melynek szövegkönyve szintén olvasható a kötetben)? Hogyan lehetne fiktív személy az, akinek az életét aktívan dokumentálta a bulvársajtó (ezekből egy terjedelmes válogatás szintén megtalálható a kötetben)? Na ugye.

Végső soron teljesen lényegtelen, hogy létezett-e valaha is Tsúszó Sándor, vagy csak egy irodalmi játék eredményeképp született meg az alakja és az életműve, hiszen – e könyv rá a bizonyíték – ma már bizonyosan létezik, és fontos és szórakoztató szereplője korunk magyar irodalmának. Erről mindenki megbizonyosodhat, aki elolvassa a kötet tanulmányait, kritikáit, vers- és regényrészleteit.

 

Legyél helyettem én! Tsúszó Sándor-brevárium II., szerkesztette Hizsnyai Zoltán, Vámbéry Polgári Társulás, 2019

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2020. szeptemberi számában)