Március elején mutatták be a mozikban a Hadik című új magyar történelmi kalandfilmet. Bár sokan fenntartásokkal viseltetnek a magyar történelmi filmekkel szemben, sőt tartanak az unalomtól, ennél az alkotásnál érdemes amúgy huszárosan összeszedni a bátorságot és megnézni. A jutalom egy meglepően szórakoztató, élvezetes filmélmény lesz.
A történet az 1757-es évbe repíti vissza a nézőket, amikor Hadik András lehetetlen küldetésre készül. A királynő, Mária Terézia arra kéri, hogy egy kis huszárcsapattal foglalja el Berlint, hogy ezzel a fricskával megmutassa Nagy Frigyes porosz királynak, mire képes a Monarchia, s így kedvezőbb békefeltételeket csikarhasson ki belőle. Bár a film egy igaz történetből inspirálódott, nem dokumentumfilm, hanem igazi pörgős, szórakoztató kalandfilm.
Szikora János filmje több fronton is kiszolgálta, sőt esetenként túlteljesítette a nézői igényeket. A látványvilág, a lencsevégre kapott tájak és a lovakkal bemutatott parádés manőverek már önmagukban is megérnek egy misét. A történet kiszámítható, mégis olyan dinamikusak a harcjelenetek, hogy képes elcsípni a néző figyelmét, és mint jó huszár a kantárt, nem ereszteni. Erre rásegít Gulya Róbert zenéje is, amely ügyesen képezte le a hangulatokat, és persze a magyar huszárnóták sem maradtak ki.
A felcsendülő melódiák, a kamerakezelés és a témaválasztás tekintetében is számos filmet idéz meg tudatosan a Hadik, mely utalások gazdagítják az élményt. Felfedezhető benne többek között egy csipet James Bondos vagányság, egy marék a Feláldozhatók akasztófahumorából, egy karéj A Tenkes kapitánya és egy leheletnyi 300 is.
A színészi alakításokra nem lehet panasz. Trill Zsolt huszárkapitányként nagyszerűen szerepelt, és nem nyomta el a mellékszereplőket sem. Reviczky Gábor, az őrült tüzér szerepében, valamint Molnár Áron fiatal huszár is élvezetes, nevetést előcsaló színfoltjai az alkotásnak. Külön kiemelhetjük, hogy a filmben eltalálták az arányokat, elegánsan lavíroz a drámai és a humoros jelenetek közt.
Amellett, hogy olyan üzeneteket közvetít, mint a jókedv, az összetartás fontossága és rámutat arra, hogy az idős kor nem lehet akadálya annak, hogy az ember hasznossá tegye magát egy jó ügyben, a film erőssége az is, hogy a huszárkultúrából számos érdekességet felidéz. Ezek felkelthetik az érdeklődést a téma, a korszak és Hadik huszárcsínye mellett egyéb történelmi kalandok iránt is.
A film nem tartalmaz felesleges brutalitást, így közös, családi programként is megállja a helyét. Kedves, szórakoztató film, mely nemcsak azért jó, mert magyar, hanem mert egyszerűen egy izgalmas kalandfilm. Ráadásul hetyke huszárokkal.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. júniusi számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.