A felkapott utazási célpontnak számító Görögország, Párizs és Kréta mellett bemutatja Szicília, Berlin és Izrael szépségeit. Ráadásként a kötetben helyet kapott a gótikus építészet tartalmas, országokon átívelő, konkrét példákat felhozó bemutatása is. Ügyesen hívja fel a figyelmet a világunkban megtapasztalható szépségre, a meglátogatható kincsekre.
A kötet előszavából megtudhatjuk, hogy írója az utazásra nem pihenésként, hanem tanulási lehetőségként tekint. Már az útra való készülődés folyamatának része, hogy elolvassa a rendelkezésre álló szakirodalmat arról, mit érdemes megcsodálni az adott országban vagy városban. Nem meglepő tehát, hogy Aich Péter élménybeszámolói sem mentesek a tömény tudásanyagtól. Bár a szövegek rengeteg adatot tartalmaznak, olvasásuk mégsem érződik unalmas tevékenységnek. A semmiképp sem szűkösen mért információáradatba ugyanis anekdoták, gyakorlati tippek és érdekességek vegyülnek.
Emellett a kötet gazdag képanyagot tartalmaz. A fényképek mindegyike kötődik a szövegben felhozott példákhoz. A fotók a szerző alkotásai, kirándulások emlékeit hordozzák ezek is. A könyv báját csak növeli, hogy a helyenként elcsúszott fókusz és a változó képméretek olyan hatást keltenek, mintha egy kedves ismerősünk gondosan kiválogatott üdülési képeit nézegetnénk. Általuk a kötetet lapozgatni olyan, mintha belekukkanthatnánk egy másik személy családi vakációjába.
A helyszínek bemutatói mindig tartalmaznak elmélkedéseket is a múltról és jövendőről, a régvolt kultúrák hatásáról a jelenünkre, vallásról, politikáról, hatalomról és az emberi természetről. A leírt gondolatmenetek helyenként nyersek és meghökkentőek, de minden esetben eltöprengésre, továbbgondolásra csábítanak.
A Gyere velem legnagyobb erénye, hogy tisztán érezhető soraiból az utazás szeretete, így valóban meghozza az ember kedvét ahhoz, hogy meglátogassa a kötetben bemutatott helyeket. Ez a könyv tényleges kirándulásra való elméleti felkészüléshez, tervezéshez és otthonücsörgős belső utazáshoz egyaránt hasznos eszköz. Megmozgatja az olvasó képzeletét. Ha elfogadjuk a címben tett ajánlatát, hű társra lelünk a lélekgazdagító tanulásban.
Aich Péter: Gyere velem, Vámbéry Polgári Társulás, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. áprilisi számában)
A 2022-es év végén jelent meg a Szélvész című antológia, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága jóvoltából. A kötet lényegében a már korábban, (pontosabban 2020-ban), megjelent Fiatal írók antológiájának folytatása, de teszi ezt úgy, hogy közben próbál új alapokra is helyezkedni. A kötet egyes szövegei az Írótársaság táborainak közvetett és közvetlen eredményei, erre utal az antológia borítóján olvasható megjegyzés: Grendel Lajos Mentorprogram könyvek 1. A Szlovákiai Magyar Írótársaság 2007-ben indított kezdeményezése az idén kapta meg ezt az elnevezést, emlékezve a
Kovács István A gyermekkor tündöklete című regénye 1998-ban jelent meg, s a mostani immár a harmadik kiadás. De – mint azt Jánosi Zoltán utószóként jegyzett elemzéséből megtudhatjuk – a szerzőt már jóval korábban megszólította a téma, s a bevezető fejezet 1972-ben az Élet és Irodalom hasábjain meg is jelent, ám a teljes mű – több szakaszban íródva – csak a rendszerváltás utáni években nyerte el végleges formáját.
Figyelmet és elismerést érdemlő pillanat az, amikor a tehetség és a kemény munka eredménye végre ünnepélyes formát ölt. A Csikófogat antológia kézzelfogható, értékes és különleges bizonyítéka ennek. Közel kétszáz fiatal jelentkezett az Orpheusz Kiadó és a Guttenberg Pál Népfőiskola által 2021-ben meghirdetett, Csikófogat elnevezésű tehetséggondozó programra, amelyet határon túli középiskolások számára hirdettek meg. Az ennek keretein belül megírt munkák közül csak a legjobbak kerülhettek nyomtatásba. Az antológia épp azt a friss tehetséget, új látásmódot képviseli, amit egy ilyen
Semmink sincs, csak a történetünk – olvashatjuk a kinyilatkoztatást Visky András Kitelepítés című új könyvében. Sokatmondó és megrázó ez a mondat. Gondoljunk bele: minden döntésünkkel, választásunkkal egy olyan történetet írunk, ami kizárólagos és lényegi tulajdonunk. Az élettörténetünk a legfőbb érték, amivel rendelkezhetünk. De hogy mit is jelent a teljes megfosztottság, mi ez a semmi, amire az idézet utal, akkor értjük meg igazán, ha ismerjük a regény történelmi hátterét és látjuk a személyes sorsokat is.
A kétszáz éve született halhatatlan költőt, Petőfi Sándort az utóbbi két-három évtizedben gyakran idézik lelkesülten, miszerint ő is káromkodott a Mit nem beszél az a német című versében. A csúnya beszéd mai úttörői csupán az felejtik el hozzátenni, hogy az egész életműben ez az egy otrombaság található. Mert a költő akkor a német (Habsburg) aljasság hallatán rettentően begorombult.
Cserna-Szabó András regényében, a Zerkó – Attila törpéjében viszont alap a káromkodás, olybá tűnik, mintha az ezerhatszáz-ezerhétszáz évvel ezelőtt élt szereplők valamennyien egy pesti kocsmából jöttek volna ki éppen.
Mielőtt elolvasnánk Böszörményi Zoltán Regál című művét, amely idén második kiadásban jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában (az első kiadást, amelyet az Ulpius-ház publikált, öt nyelvre fordították le, 2016-ban a Frankfurti Könyvvásárra jelent meg németül), érdemes megismerkednünk a szerző élettörténetével, amely ebben a műben a történet előzményeként szolgál.
Van az apró kis házikó, és van a Százszorszép Sziromrét. És van Mimi és Momi, akik az apró kis házikóban laknak, és lelkesen gondozzák a tulipánoskertjüket. És vannak még lepkék, egészen pontosan két lepke van, Lepike és Lopika, meg aztán van Augusztin, a pöttyök nélküli katicabogár. Ha mindez együtt van, akkor máris ezer és ezer dolog történhet meg, ezer és ezer kaland, hiszen lepkék, katicabogár, sziromrét, apró házikó és két kislány az éppen annyi, hogy abból bármi lehet, bármi, ami mese.
Aránylag sok dokumentumot tártak már fel a 20. század világtörténelme sötét foltjáról, a második világháborúról, és a háború után a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak pokoljárásáról. Aránylag sokat, de még mindig nem eleget. A Flórián László által összeállított „Izvinyite, agyin klop…” című (alcíme: Akik túlélték a gulág poklát) nemrég megjelent könyv is ezt a témát dolgozza fel.
A mindennapok élményei adják Kelemen Erzsébet új novelláskötetének alapanyagát. A megélt történetek, emlékképek nemegyszer bennünk rekednek – vagy perifériára kerülnek, elbomlanak –, ha nincs, ami felszínre hozza őket. Kelemen Erzsébet azonban együtt él ezekkel a történetekkel, s rendre adódnak olyan szituációk, amik arra ösztönözik, hogy elmondja, megossza, kibeszélje az őt feszítő gondolatokat. Írásaiban múlttöredékeket (személyes és családi emlékeket) és jelenkori eseményeket, érzeteket, jelenségeket emel irodalmi szintre – párhuzamot vonva a jelen és a múlt mozzanatai között.
Szókratész védőbeszédében hangzik el, hogy „a vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet”. (XVIII.) A vizsgálódást mint kísérletet tételezhetjük. Ennek a lefolyása nehezen látható előre, és ugyanezt tarthatjuk annak végkifejletéről is. Az ember esetében viszont, aki születésétől életkísérleteket tesz, más megvilágításban úgymond halálgyakorlatokba kezd, a végkifejletet illetően semmilyen kétség nem merülhet fel. A lefolyás, vagyis az eljutás ama végső pontig annál inkább kiszámíthatatlan.