Miután a cseh és a lengyel olvasók is anyanyelvükön élvezhették a borzongást, és a Peter Bebjak készítette filmadaptáció a Netflixen is elérhető lett, végre megjelent Jozef Karika Trhlina (Hasadék) című, 2016- os regényének magyar fordítása is. A hasadék 2021-ben, az Animus Kiadó gondozásában látott napvilágot.
Felmerülhet a kérdés, milyen ez a regény, ha fordításként vizsgáljuk. Amellett, hogy hűen követi az eredeti szlovák változat szövegét, a fordító, Böszörményi Péter figyelt arra is, hogy a mű narrátorára jellemző vagánykodó megszólalási mód is visszaköszönjön. A kötet tartalmazza a benne megjelenő földrajzi nevek listáját magyarul és szlovákul egyaránt. Érdekesség, hogy a lábjegyzetekben a szerző megjegyzései mellett helyet kapnak a fordítóéi is. Néhány esetben kiegészíti a szerző által szolgáltatott adatokat is. Például: amit Jozef Karika különös totemként ír le, arról a fordító elárulja, hogy egy neves magyar népdalgyűjtő (Szíjjártó Jenő) emlékére állított kopjafa.
A hasadék lapjain a szerző játékba hozza önmaga irodalmi változatát. A könyvbéli Jozef Karikát felkeresi egy Igor nevű alak, aki hihetetlen történetével felkelti a művész érdeklődését. A fi atalember meséjének magját a Nyitra közelében fekvő Tribecs hegységben történt eltűnések alkotják. Igor a mondandóját iratokkal, kutatási anyagokkal, interneten talált cikkekkel támasztja alá. Karika eldönti, hogy leírja és regénnyé gyúrja a fiatalember élményeit. A szöveget kiegészítik az író jegyzetei, és külön szövegrészekben foglalja össze a könyvbéli Karika benyomásait és véleményét a hallottakról. A regény végig bizonytalanságban tartja az olvasóit. Nem teszi egyértelművé, mivel állunk szemben: természetfeletti jelenség, gonosz vicc vagy képzelgés áll a rejtélyek hátterében?
A narrátor sem segít a dolog eldöntésében. Igor történetének lejegyzője hangfelvételeket készített. A szóbeli elbeszélés nyelvi és szövegszervezési nyomai (költői kérdések, amerikanizmusok, vulgarizmusok, későbbi események előrevetítései) gazdagon szerepelnek a szövegben. Sőt, olykor még a mesélés közben használt gesztusai is megjelennek benne: „Game over, tesó, ennyike volt (csettint)”. A mesélés hosszú időn keresztül, több hullámban zajlik. Megfigyelhető ezalatt a főhős átalakulása. Szkeptikus gúnyolódása lassan szorongássá, majd valódi rettegéssé válik. Gyakran megjelenik nála az önostorozás. Utólag bánja, hogy engedett a kíváncsiságának és figyelmen kívül hagyta rossz megérzéseit. Bár a narrátor belső világát, a pénzhiány és a sikertelen munkakeresés miatti frusztrációját, valamint függőségeit ismerjük meg a legárnyaltabban, a mellékszereplők sem csupán üres vázak. A hasadék nagy erőssége, hogy kevés karaktert szerepeltet, de azok az elbeszélő szemén át nézve ügyesen hozzájárulnak az izgalmak növeléséhez. Akad kedves barátnő (Mia), akiért a főhőssel együtt aggódhatunk, józan észt és racionális érveket képviselő fizikatanár (Dávid) és ezoterikus tanokra nyitott, összeesküvés-elméletek tekintetében hiszékeny magányos farkas is (Andrej). Nézeteik ütköztetése csak fokozza a bizonytalanságot a befogadóban.
A jó társaság mellett félelmetes helyszínekből sincsen hiány. Titokzatos dokumentumokat és hangfelvételeket rejtő romos elmegyógyintézet, különös kegyhelyek a hegyoldalban, elhagyott települések az erdő rejtekében, ijesztő zajokkal és nyomasztóan csendes zónákkal („élő csend, szeme van…”) teli hófödte rengeteg. A regényben olyan művekre találunk utalásokat, melyek inspirálták a megírását. A fi lmes ihletforrások közt a horrorok mellett (pl: Sziklák szeme, Blair Witch Projekt, Halálos kitérő) fantasy alkotásokat is találunk (pl: A Trónok Harca, Így neveld a sárkányodat). A Zrní együttes Lidérc (Hýkal) című zeneszáma is említésre kerül, mely tökéletesen illik a regény hangulatához, sőt olvasás közben hallgatva fokozhatja is a nyomasztó hatást.
A regény ideális olvasmány a hideglelős izgalmak kedvelőinek. Érdekesség, hogy A hasadék kapcsolódik egyéb Karika-regényekhez is. Csak remélhetjük, hogy mihamarabb megjelenésre kerülnek magyarul az író további rémregényei is, hogy megismerhessük a munkásságában kibontakozó rémuniverzumot.
Jozef Karika: A hasadék, Animus Kiadó, 2021
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2021. decemberi számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.