Király Anikó első regénye, a Strand, papucs, szerelem 2018-as megjelenése óta minden évben megörvendezteti egyre népesebb olvasótáborát egy-egy újabb, főként a mai kamaszok életére reflektáló, humoros, melegszívű ifjúsági regénnyel. A fiatal, feketenyéki származású írónő (aki egyébként illusztrátorként is tevékenykedik) legújabb, A balatoni sellő című kalandos meseregényét most is olyan, számára kedves témák inspirálták, mint a balatoni környezet és a varázslatos nyári hangulat. Ám ezúttal visszarepíti az olvasót az időben, egészen a 19. századig, nem sokkal a kiegyezés utáni dualizmus Magyarországába. A Manó Könyvek kiadó Új Kedvencek sorozatának legújabb darabja a korabeli lányregények légkörét hivatott megidézni. A szerző korábbi munkáihoz képest elsősorban a még fiatalabb olvasókat célozza meg, ugyanis a könyv tízéves kortól ajánlott.
Az első ránézésre is feltűnően gyönyörű, a vízfelszín színére emlékeztető, zöldeskék borító mögött megbúvó történet a nemes Kassay család köré szövődik. Anyagi problémáik miatt kénytelenek elhagyni családi villájukat, s vele együtt a frissen egyesített Budapestet is, hogy a hajdani nagyszülők elhagyatott, balatonfüredi házában próbáljanak helyrerázódni. A cselekmény sok érdekes karaktert felvonultatva több szálon fut, de fő mozgatórugója a grófcsalád testvérpárja. A kisebbik, saját világában élő Szofi nincs elragadtatva, hogy el kell hagynia otthonát, ahol éppen „a modern világ szele kezdett fújdogálni”. A helyzetet még inkább nehezíti, hogy a szigorú és kimért édesanyjának nincs türelme ártatlan csínyjeihez, nem tűri a rangon aluli elfoglaltságokat, mint a fáramászás, édesapját pedig látszólag csak a lóversenyek és a kártyapartik foglalkoztatják. A nővérét, akivel az utóbbi időben elhidegültek, egészen más jellegű terhek emésztik. Az ő házasságán múlik a család sorsa, minél gazdagabb férjet akarnak neki szerezni, s e probléma megoldásának kulcsát a füredi Anna-bálban látják. Aliz igyekszik felelősségteljes felnőttként viselkedni és családja elvárásainak megfelelni. Mindkettőjüknek hiányoznak a mindig kedves és megértő nagyszüleik, akiket már csak az emlékeiken keresztül ismerhetünk meg.
Közben a Csütörtöki Csuka nevű kétes hátterű helyi újságban megjelenik egy szenzációs hír: felbukkant a balatoni sellő. A kíváncsi és sok fantáziával megáldott Szofi szabad utat engedve természetének folyamatosan elkószál, nyomozni kezd utána, s közben új barátokra lel, köztük egy neves íróra: Jókai Mórra. Aliz pedig megismerkedik egy őszinte kertészfiúval, aki teljesen máshogy viszonyul hozzá, mint ahogy azt az eddigi kérőitől megszokta, s közben ő maga is különutakra lép. Ahogy egyre több titokra fény derül, úgy fokozódnak a bonyodalmak, és velük együtt az izgalmak is.
Egy eleven, élménygazdag világ tárul elénk: érezhetjük a szánkban a parti viskóban kanalazott halászlé ízét, a történet pedig könnyedén visz magával, mintha csak felszállnánk az első balatoni gőzhajóra, a Kisfaludyra. A szerzőre jellemző különös, finom humor és derűs hangulat mögött olyan örökérvényű témák feszülnek, mint az egyes osztályok közötti különbségek, társadalmi elvárások, becsületesség, elszemélytelenedés, vagy éppen a testvéri viszonyok dinamikája. Kicsiknek és nagyoknak, kint a tóparton olvasva és az eső elől a szobába bújva egyaránt alkalmas, és ajánlom azoknak is, akik valamilyen oknál fogva nem jutottak el a Balatonhoz, viszont szeretnék egy kicsit ott érezni magukat.
Király Anikó: A balatoni sellő, Manó Könyvek, Budapest, 2023
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. augusztus számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.