Kudelász Nóbel: Sztálin és a digitális Krisztus

2022. február 24., 09:16

Csak akkor érzem magam olvasónak, ha nem kell kompromisszumokat kötnöm. Ehhez két dolog kell: én mint kíváncsi konstans, meg a könyv mint a képlet változója – az eredmény mindig az utóbbitól függ. Az pedig a szerzőtől. Ám azt szeretem, ha nem kell figyelnem a szerző korára, nemére, nemzetiségére akár, nem kell azon morfondíroznom, mennyire korszerű vagy örök érvényű, amit tőle épp olvasok. Csak hátra kell dőlnöm, kinyitnom a könyvet, és alámerülnöm benne – így tudok egy szép, kerek egyenlet részesévé válni.

Jelen esetben kérdés, hogy ilyen-e Kertész Dávid első könyve. Az első oldalak után úgy tűnt, igen. Nem követeli a figyelmet, nem keresi az olvasó kegyeit, nem akar magához fölemelni okoskodással. Nem hódol be divatos témáknak és műfajoknak, de nem tervezetten trendellenes sem. Csak megérkezik, kipakolja a portékáit, ahogy a nyitó darab, a Sírrabló főszereplője, és olyan jóízűen, őszintén kezd mesélni arról, ami épp akkor érdekli őt, hogy lehetetlen nem rá figyelni.

A portékák pedig három kupacba rendezve állnak előttünk. Nem ciklust mondanék, mert az egységen belül ismétlődést, valamiféle fejlődési egyenest vagy görbét feltételezne, itt viszont nem feltétlenül több darabból álló struktúrával van dolgunk. Épp ezért tetszőleges, hogy sorban vagy ugrálva szedegetünk-e belőlük, én az előbbit választom. Esküszöm, megtörtént az elsőnek a címe. Van itt a már említett megélhetési sírrablón túl egy, önmaga bevallása szerint nem a legjobb pisztolyhős, aki párbajt iszik saját, gúlként jelentkező halálával; megtudjuk, hogy az elcserélt hulla is lehet boldog, ha szól a rezesbanda, az Iván Francsisekovics találkozása az Első Titkárral című történetbe ágyazva pedig egy pompás kis sztálingyalázó antológiát is kapunk – mert, ugye, jól jöhet az bármikor. A legerősebb darab az Akarat című, itt a mosoly az olvasó ajkára fagy, amint a pontos, pengeéles mondatok mély egyenlőségjelet karcolnak élet és halál közé. Az utolsó – talán a legszebben megírt és leginkább átgondolt – darab, a Kilencszer kilenc végül az élet-halál kérdését mantraként ismétlő különféle történeteket egységes mandalává zárja.

A második szövegfüzér (Ez nem velünk történik) történeteit olvasva a virtuális világ és a sci-fi területén barangolunk: szurkolhatunk az áruházi parkolóban vadászó vámpírnak (A keresztúri vámpír) vagy a társkeresőn ármánykodó suhancnak. Két, akár ikersztorikként is olvasható novella is felteszi a kérdést: a robotnőkben a robotsajátosságok vagy a női alaptermészet ismérvei a dominánsak? Itt kissé megfordul az Ian McEwan-i gondolat, miszerint érthetnek-e minket a gépek, helyette az lesz a kérdés, hogy kellenek-e nekünk gépek, amik megértsenek.

Kertész Dávid | A keresztúri vámpír
A sötétség követe vagyok, a végzet angyala. A szüleim úgy tudják, Csabánál alszom, itt az ideje a beteljesedésemnek. Gyerekkorom óta tudom, hogy más vagyok, mint a többi ember. Felsőbbrendű, a halandók számára felfoghatatlan. Nem is vágyom rá, hogy megértsenek, és nem is várhatom el. A hangyák sem képesek felfogni apám traktorjának működését, az emberek sem értenek meg engem, kivéve talán a nagyit, ő mindig tudta, hogy különleges vagyok.

A harmadik szövegcsoport (Azt hiszem, meg fog történni) tovább sodródik a sci-fi irányába. Kertész folytatja a komoly játékot, amelyben a világűr gyarmatosítása úgy kezdődik, hogy a koma visszaüt (Az emberiség mindenekfelett), a Bölcsek útjában fügét mutat a paleoasztronautikának. A záró novella bevonzza az olvasót a kibertérbe, ahol a digitális Krisztussá vált főszereplő az általa teremtett virtuális nővel az univerzum újrateremtésére készül.

Párbeszédtechnikájában, tömör és átfogó ábrázolásmódjában egységes, témáit tekintve rendkívül szerteágazó kötetet olvashatunk, amelyben – ahogy egyébként érdemes ezt csinálni – minden, tovább már csiszolhatatlan mondat egyenes következménye az előzőnek. Rövid, könnyen olvasható, de nem feltétlenül könnyű olvasmányokat tartalmazó könyvről van szó tehát, amelyben benne van a világ, ahogy a szerző ismerteti velünk. Bennünk pedig megfogalmazódik a kérdés: a sikeres indulás után mikor és mi lesz a következő kötet?

 

Kertész Dávid: A keresztúri vámpír és más történetek. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. februári számában)