A zentai születésű fiatal költőnek ez a harmadik kötete. A Paraván (2019) és a Töredezettségmentesítés (2021) után a Fiatal Írók Szövetsége és a Forum Kiadó által megjelentetett Légzéstechnikák című kiadvány huszonhárom verset tartalmaz. A kötet fülszövege szerint a két ciklusra osztott versek – Belégzés, Kilégzés – szerzője egyre elmélyültebben dolgozik a szerelmi líra megújításán. És valóban, „szerelme csillagrendszerét” foglalja össze Kormányos Ákos a testpoétika nyelvén: „Görcsösen próbálok / lábujjaidból, ujjperceidből, / hajszálaidból, könyököd redőiből sorokat szőni. / Szeplőidből csillagrendszert.” (Görcsösen)
Kormányos vérbeli ódaköltő, aki Radnóti szerelmi lírájának örökségét a József Attila-i úton haladva viszi olyan magaslatokba – a kortárs poétika eszköztárát felvonultatva, melyekkel érzetekről, érzésekről és érzelmekről beszél –, ahová a szerelmet emelték a nagy költőelődök, az örök emberi természet részeként.
A versekben a szövegek lehetséges jelentésén túl az emberi test, a testrészek és a testi reakciók, illetve állapotok és azok nyelvi megnevezése közötti viszonyra is történnek utalások: „Mellkasi pórusaimon át szöknek / belőlem a nedvek. / Az izzadtság, a vér, a hártyák és szervek vizei. / Agyamnak oxigénhiánya van, de az ájulás előtti / utolsó löket adrenalin még kelt bennem némi reményt. / Behunyom a szemem, és arra gondolok, / itt fekszel, itt, e rázkódó test mellett. / Egy őrült önkívületével karollak át, / erejével szorítalak magamhoz. (Mellkasomban a tér)
A lelki vagy képi emlékezésnek a működését is megtaláljuk a kötet verseiben. Ez az írásbeli irodalmi rögzítés nemcsak az emlékezés poétikai megnyilvánulásának számít, hanem a szöveg így válik múlt és jelent közti kapoccsá, a szerelmes testek összefonódását „agya ősi rétegeiből” védelmezve. (A múlt jelenné válik)
A magyar líra értelmezői közül sokan foglalkoztak már a testköltészettel, azzal, hogyan, miképpen valósul meg a test poétikáján belül az ontológia és az anatómia közötti diskurzus, amennyiben a testiség az önmagát megismerni vágyó költői én metaforája is. Kiss Noémi egy tanulmányát idézve: „A testről való beszéd figuratív természete kulturálisan feltételezett képzettársításokkal működik együtt, a nyelv mitologikus rétegeinek képeivel: a test mint a természet tárgyi és élővilága, mint az emlékezés helye és mint a létezés eltörlésének lehetősége nyerhet jelentést.”
A szerelmes test poétikájának rétegzését a kortárs magyar lírában Kormányos Ákos költészete folytatja tovább, akinek verseit olvasva megbizonyosodhatunk: a test mulandó anyag, a szerelem örök eszmény: mindennek az emberi létezés mértékével felfogott lényegét pedig az itt-ben és a most-ban kell átélnünk.
Kormányos Ákos: Légzéstechnikák. Fiatal Írók Szövetsége – Forum, Budapest–Újvidék, 2022
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2022. augusztusi számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.