Tian Er: A halálba tippelt ember. Kocsis Kiadó, Budapest, 2022
Milyen a jó kortárs kínai novella? Ugyanolyan, mint az európai vagy a dél-amerikai, hiszen az emberek – akikről szól – mindenütt egyformák: együttérzők, a háttérben meghúzódók, az árral sodródók, a sorsukat a saját kezükbe vevők, főnökösködők, önfeláldozók, kegyetlenek, gonoszkodók, ügyeskedők, kárörvendők – a körülményeiktől, élettapasztalataiktól, jellemüktől függően.
A címadó novella hőse, Vaksi Liang Shun egy kínai idősek otthonában él, mégpedig „ösztöndíjasként”, hiszen szerény nyugdíja nem elegendő az ellátás költségeire. Egész életében elnyomták, embertársaitól jócskán kapott rúgást, szeretetet, figyelmet annál kevesebbet. Amikor gyengélkedik, és lakótársai szorgalmasan látogatják szerény kis szobájában, komoly felismerésre jut, a vigasztaló, együttérző szavak ellentétes hatást váltanak ki az ágyban fekvőből: azon kezd agyalni, biztosan a kedvességgel, figyelmességgel palástolják, hogy halálos beteg. Miközben a gyengélkedő átadja magát a kételynek, elveszíti az életerejét, kihuny benne az életösztön. Ezért nem fogad látogatót, talpra állítja, s kegyetlen játékot ajánl kártyapartnereinek: bizonyos összeget arra tegyenek fel, ki lesz a következő az otthonban, aki meghal. Az egész pénzt az söpri be, aki eltalálja. Annyira sikeresen tippel, hogy rettegni kezdenek tőle az otthon lakói, s mindenki védelmi pénzt fizet neki, nehogy őt nevezze meg, ne őt tippelje a halálba. Szinte élet-halál ura lesz ez az egész életében a háttérbe szorult, a szürke tömegbe belesimult ember. Végül ez a kegyetlen tippelős játék okozza a halálát is. S miközben a lelke már elindul a nagy útra, visszapillant élettelen, rút testére, és csak arra tud gondolni: létezett a földi világban egy idősek otthona, amely egy rövid időre az ő felségterülete volt.
Egy másik novella hőse, Li Ke nem egy tipikus XXI. századi fiatal: apjához hasonlóan ő is taoista pap lesz, visszatér a szegényes, hegyi falujába a városi egyetemi tanulmányai után. Avatási szertartása estéjén apját halálos baleset éri, ő pedig a búcsúztató ceremónia során rádöbben: nem a jó álláshoz szükséges protekció vagy más életformamodell ismerete híján választotta ezt a hivatást, hanem ez az ő igazi útja, itt van otthon.
Öreg Huang rendőr, nem kis életismerettel rendelkezik, az átlagosnál jobban belelát az emberek lelkébe. Ezért is tudja rács mögé juttatni a kegyetlen taxisgyilkosság elkövetőit. Közben persze a nagy kínai gyárváros, a piti és nagyobb kaliberű bűnözők, a korrupció világába is betekintést ad az 1977-ben született, többszörösen díjazott író.
A piaci galambárus – akinek igencsak rosszul megy az üzlet – el nem tudja képzelni, hogy állandó vevője, egy szelíd tekintetű, vézna tizenéves lány miért vesz tőle annyi madarat. Az olvasó gyorsan megismerkedik a valósággal: az együgyű lány anyja és mostohaapja prostituáltakat futtatnak, és a galambvér akkor kell, ha a kuncsaft a lepedőn jól látható bizonyítékot szeretne, hogy jókora összegért szűz lányt kap. A mostohaapa jó pénzért a kiskorú lányt is kiközvetíti, aki e légyott során olyan súlyos sérüléseket szenved, hogy a mostohaapa és a prostituáltak letartóztatására érkező, az ajtót berúgó rendőrök mentik meg az életét azzal, hogy kórházba szállítják. Persze, ez csak a szimpla történet, ami izgalmassá teszi a novellát, az az érzelmi manipuláció sokféle változatának, a gátlástalanságnak, az ügyeskedésnek, az elferdített igazságnak a hol nyers, szókimondó, hol csak finoman érzékeltetett leírása.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2023. áprilisi számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.