Az írások nyelvezete szikár, csaknem száraz, olykor szókimondó, mégis csillogó. Ebben a könyvben sokkal fontosabb a hangulatteremtés, mint a nagy bölcsességek megfogalmazása; a novellák, bár nem azonosak bennük a szereplők, csaknem összeolvadnak egységes egésszé. Az író csupán az egész töredékeit mutatja be, az összkép kitalálását, összerakását az olvasójára bízza, így alkotva meg egy olyan novelláskötetet, amelyet akár regényként is lehet olvasni.
Bár itt-ott felfedezhető a mágikus realizmus, Márquez hatása (főként a Milu novellában), az írásokat inkább a borús realizmus jellemzi. Képzőművész élettársak (Leordina) kapnak rá a pénz ízére olyannyira, hogy egyikük csalásért végül a börtönben végezi – ugyanakkor egyfajta szerepcsere is lejátszódik köztük, mintha egymás helyét vennék át. Fontos megjegyezni, a karakterek többsége – úgy tűnik – kiegészítője egymásnak, mintha ugyanazt a nagy történetet olvasnánk több szempontból. Talán ezt a célt szolgálja az ikrek jelenléte a Hekk írásban is, és az egyes szám első személy is: nevezetesen az összefonódást. A kötetzáró novellában (Rebi) vélhetően az atombomba ledobására is sor kerül, a hangulat mégsem apokaliptikus, inkább a karakterek egy máshoz való viszonyulását tárgyalja a szerző rendkívül tömören.
A történetek majdnem minden esetben az olykor homályos, máskor explicit, sőt gyakran eszközszerű emberi kapcsolatokat tárják fel, legyen az szerelmi, szeretői, alkalmazotti, besúgói, főnöki, bűnözői.
Sehol – mert mindez nem történik sehol sem. Bár a felbukkanó földrajzi nevek utalnak olykor egy-egy helységre, határvidékre, az író konkrét kapaszkodót nem kínál. Annál inkább nyújt kitalált neveket, tájakat, erdőket, bányát, börtönt. Bodor Ádám képzeletbeli világa mégis itt gyökerezik valahol egy többé-kevésbé magyar valóságban, de legfőképpen az olvasó érzéseiben és világában.
Bodor Ádám: Sehol. Magvető Kiadó, 2019
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. szeptemberi számában)
A főhős életének kaotikus, sokszor megjósolhatatlan kimenetelű epizódjai tükörként mutatják a szintúgy kaotikus európai és magyar viszonyokat. Ami a világban nagyban működik, az működik kicsiben Laklia Mária és családja életében. Ezért is tökéletes a cím: Mari története. Bencsik sokat tud a száz évvel ezelőtti vidéki világról. Akár városi, akár falusi szokásokról van szó, jól rekonstruálja a regényben a már történelmivé lett időszakot, benne a társadalmi, gazdasági viszonyokat, az emberi tulajdonságokat az akkori viszonyok között
2018-ban jelent meg Magyar Zoltán A magyar történeti mondák katalógusa című, 12 kötetes műve, mely korunk egyik legnagyobb szellemi teljesítménye. A szerző nem kevesebb mint 120 ezer szöveget olvasott el, osztályozta, rendszerezte a bennük levő motívumokat, s ez alapján írta meg művét.
Egy „világvégi hosszú mondat” íródik Iancu Laura nemrég megjelent Oratórium című, nyolcadik verseskötetében, de ez a barokk körmondat – miképp az oratórium mint kompozíció – jelmez nélküli, nem vesz magára semmilyen külsőséget abból, amitől a létünk életidegen.
Lázadó kamaszkoromban a székelyudvarhelyi könyvtárban jött szembe velem Witold Gombrowicz. Transz-atlantik / Pornográfia, ez állt a könyvborítón (Magvető, 1987), khm, könyvtárban, nyílt polcon pornográfia, na, mondom, ezt megnézem. Semmit se tudtam a szerzőről. És ez sokáig így is maradt, mert nem az fogott meg Gombrowiczban, amit írt, hanem az, ahogyan írta. Kitolt a komfortzónámból, így is lehet a szöveghez nyúlni, így is lehet a világra nézni, bólintottam nagyokat, máig hatással van rám. Azóta beszereztem minden magyarul hozzáférhető könyvét, és keresem Gombrowiczban Gombrowiczot.
Milyen a költő dolgozószobája, gépbe ír-e vagy papírra, éjjel vagy korán reggel, hol rejtőzik az ihlet, s milyen a vers otthona? – a mindenkori olvasót foglalkoztatják ezek a kérdések, egy kötetbemutatón legszívesebben erről kérdezné a költőt. Pontos válasz nincs rá. Olyan mint az Isten, szerelem, a túlvilág. Körül tudjuk írni, de nincsenek rá pontos fogalmaink, lehetlen azt mondani, hogy a költészet a költő udvarában lakik a körtefa alatt.
Online közvetítéssel emlékezett meg az eSzínház, valamint a Vígszínház a Jászai Mari-díjas Börcsök Enikőről, akit csütörtökön helyeztek végső nyugalomra. A Kvartett című előadás február 14-ig megtekinthető – jelképes összegért. A befolyt összeget a Transzplantációs Alapítvány a Megújított Életekért részére ajánlják fel, amelynek a színművésznő is önkétese, kurátora volt.
Hogyan kezdjünk bele egy párkapcsolatba? Örök kérdés. Megvárjuk az igazit, ha egyáltalán létezik, avagy próbálkozzunk addig is jól érezni magunkat olyanokkal, akik érkeznek az életünkbe, és többé-kevésbé megfelelnek az elképzeléseinknek? Hogyan befolyásolják párkapcsolatainkat gyermekkori traumáink? Izgalmas kérdések, amelyekre válaszokat ad ez a könyv, lehetséges utakat nyújt a 30-as generáció szemszögéből.
Kevés olyan kerek életutat ismerünk a zeneszerzők között, mint Lehár Ferenc története. Erről a kerek életről megjelent egy nagyon teljes könyv Klemen Terézia és Margitay Zoltán együttműködéséből: Az operettkirály, Lehár Ferenc életútja, a Pro Museum Polgári Társulás kiadásában.
Megragadóan átfogó ez a könyv, szinte mindent megtudunk a különlegesen tehetséges zeneszerzőről. Szó van benne a családról, a komáromi születésről, a fiatalkorról, a prágai tanulóról és az indulásról, arról, ahogy elkezdi zenében kiteljesedő életét.
Lee Child (James Dover Grant) az Egyesült Királyságban született, de New York államban él. Valahonnét viszont olyan ismeretekkel rendelkezik, amelyek újdonságként, meglepetésként hatnak az európai olvasóra. Például a Pentagon működése, a tengerészgyalogság és a gyalogság rivalizálása, a parancsnoki hierarchia, a katonai támaszpont működése, de ismeretlen tapasztalat az országhatárokat átszelő nyílegyenes vasútvonal, a térképre légypöttyként odamaszatolt kisváros, nyomornegyedével. Hatalmas ívű fizikai és szociális távolságok.
Az ártatlanságon rég túllendülve megerősödik a nő, és az összes női szerep fokozatosan egybeolvad.
Valahol fennakadnak a múlt emlékei, mintha az emlékezés is leállna, és kitisztul minden. Vágyakozást érzünk, hogy minden homállyal takart tabura fényt derítsünk.
Az biztos, hogy Bánkövi Dorottya olyan világot teremtett, amelyből kilépve biztosan nagy levegőt kell vennünk.