Az írások nyelvezete szikár, csaknem száraz, olykor szókimondó, mégis csillogó. Ebben a könyvben sokkal fontosabb a hangulatteremtés, mint a nagy bölcsességek megfogalmazása; a novellák, bár nem azonosak bennük a szereplők, csaknem összeolvadnak egységes egésszé. Az író csupán az egész töredékeit mutatja be, az összkép kitalálását, összerakását az olvasójára bízza, így alkotva meg egy olyan novelláskötetet, amelyet akár regényként is lehet olvasni.
Bár itt-ott felfedezhető a mágikus realizmus, Márquez hatása (főként a Milu novellában), az írásokat inkább a borús realizmus jellemzi. Képzőművész élettársak (Leordina) kapnak rá a pénz ízére olyannyira, hogy egyikük csalásért végül a börtönben végezi – ugyanakkor egyfajta szerepcsere is lejátszódik köztük, mintha egymás helyét vennék át. Fontos megjegyezni, a karakterek többsége – úgy tűnik – kiegészítője egymásnak, mintha ugyanazt a nagy történetet olvasnánk több szempontból. Talán ezt a célt szolgálja az ikrek jelenléte a Hekk írásban is, és az egyes szám első személy is: nevezetesen az összefonódást. A kötetzáró novellában (Rebi) vélhetően az atombomba ledobására is sor kerül, a hangulat mégsem apokaliptikus, inkább a karakterek egy máshoz való viszonyulását tárgyalja a szerző rendkívül tömören.
A történetek majdnem minden esetben az olykor homályos, máskor explicit, sőt gyakran eszközszerű emberi kapcsolatokat tárják fel, legyen az szerelmi, szeretői, alkalmazotti, besúgói, főnöki, bűnözői.
Sehol – mert mindez nem történik sehol sem. Bár a felbukkanó földrajzi nevek utalnak olykor egy-egy helységre, határvidékre, az író konkrét kapaszkodót nem kínál. Annál inkább nyújt kitalált neveket, tájakat, erdőket, bányát, börtönt. Bodor Ádám képzeletbeli világa mégis itt gyökerezik valahol egy többé-kevésbé magyar valóságban, de legfőképpen az olvasó érzéseiben és világában.
Bodor Ádám: Sehol. Magvető Kiadó, 2019
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2019. szeptemberi számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.