Miklóssi Szabó István: Vaszilkó Bence: Vénusz légycsapója

2021. május 12., 21:20

Ebben a pikareszk kisregényben van minden. Már az első oldalon szembesülünk a Vatikán hörcsögének kirúgott gondozójával, aki ugyancsak kétes értékrenddel rendelkezik, kapunk hozzá egy Grófot, aki nem is igazi gróf, de a lényeg, hogy egy rezesbandát akar megszelídíteni (értsd: ellopni hangszereiket), aki olykor pizsamában, máskor ezredesi ruhában feszeng; egy aranyos bennszülött hölgyet egy Arany Légycsapóval együtt, aki Manitulu királynője, egy szigeté, melynek nevezetessége egy 854 éves sámán, aki ugyan 830 éve halott, de még mindig élőként tisztelik (nem meglepődni, Észak-Koreában is ezt teszik a nagy vezérekkel). De találkozunk egy kínaival, a nevezetes Csak-Csennel, aki a későbbiekben egy pofon csengő utóhatása keresztségében felveszi a Csak-Csen Cseng nevet. Mindehhez tegyünk hozzá sok-sok liter alkoholt, néhány tíz figyelmetlen gyalogost, némi (teljesen oktató jellegű) verekedést, pár közegészségügyet is megijesztő kocsmát és egy nagy szerelmet – így kapjuk meg Vaszilkó Bence könyvét.
Könyve részben a jó értelemben vett Rejtő Jenő-i hagyományokon alapszik (nyugszik-ot akartam írni, de az lehetetlen, annyit röhögteti az olvasóját, hogy állandóan harmonikázik a rekeszizma), ehhez remek, friss, eredeti humor is társul. Hőseit biciklin, teherautón, hajón, repülőn, tankon végighajszolja a fél világon (nem túlzok), hogy aztán Dániában érjenek révbe, ahol még a bűzt is megszünteti („valami bűzlik Dániában”), a királynőt is utoléri a vég egy vég francia selyem formájában.
Vaszilkó Bence debütkötete minden figyelmet megérdemel. Szórakoztató, nagyotmondó, nem restelli csipkedni a túlzásba eső polkorrekt irányzatokat, de még önmagát sem. Ami a legdöbbenetesebb ebben az egészben, hogy nevezett szerző mindössze húszéves. Kíváncsian várjuk, mit hoz számára a jövő.

Vaszilkó Bence: Vénusz légycsapója. Előretolt Helyőrség Íróakadémia, Budapest, 2020

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. májusi számában)