A 2022-es év végén jelent meg a Szélvész című antológia, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága jóvoltából. A kötet lényegében a már korábban, (pontosabban 2020-ban), megjelent Fiatal írók antológiájának folytatása, de teszi ezt úgy, hogy közben próbál új alapokra is helyezkedni. A kötet egyes szövegei az Írótársaság táborainak közvetett és közvetlen eredményei, erre utal az antológia borítóján olvasható megjegyzés: Grendel Lajos Mentorprogram könyvek 1. A Szlovákiai Magyar Írótársaság 2007-ben indított kezdeményezése az idén kapta meg ezt az elnevezést, emlékezve a táborok korábbi gesztorára és a felvidék egyik legnevesebb szerzőjére, akitől sajnos 2018- ban el kellett búcsúznunk.
A borítóterv Rácz Éva keze munkája, aki a kékes színvilággal, elmosódott felhőkkel, levelekkel nagyon szépen idézi meg azt, amit a könyv címe is képvisel. A kötetet Z. Németh István szerkesztette, és hét fiatal szerző (összesen hatvannégy alkotása) kapta meg a lehetőséget, hogy bemutatkozhassanak az olvasóknak. A kötetben szereplő fiatalok korábban már sikeresen megmérettették magukat különböző pályázatokon, és számos publikációval jelentkeztek az elmúlt években, de jelenleg még egyikőjük sem rendelkezik önálló kötettel – bár, ahogy mondani szokták: ami késik, nem múlik.
A kötet hét fiatal szerzőjének munkái sok szempontból érdekes olvasmánnyá teszik az antológiát. Cséfalvay Fanni szövegei látszólag hagyományosnak tűnhetnek, de popkultúrás elemeivel és ügyes megoldásaival meglephetik az olvasót. Finta Viktória novellái technikásnak tűnnek, nagyon egyedi látásmódjával gazdagítja az antológiát. Gažík Viktória írásai nagyban merítkeznek a tanulmányaiból (például szakkifejezések), amely mélyebb dimenziót ad a szövegeinek.
Több alkalommal is említettem, hogy nem vagyok a versek „szerelmese”, azonban Kovács Balázs valahogy mégis meg tudott fogni a szövegeivel – amelyek inkább hivatottak egy-egy történetet átadni, semmint az elcsépelt „erős képeket” mutogatni. Kovács Kitti írásait kimondottan kedvelem, novellái első látásra a romantikus regények érzetét adhatják, azonban nagyon is modern köntösbe bújtatva, illetve vizuálisan szinte az olvasó elé vetítik tartalmukat. Bár látszólag minimalista megközelítéssel találkozhatunk Morva Mátyás novelláiban, a szerző biztos kézzel szabadult meg a felesleges sallangoktól, ami sokak számára szimpatikus lehet. Ollé Tamás verseiben inkább az érzést, az atmoszférát igyekszik megteremteni az olvasó számára. Esetében egy-egy pillanatkép megragadása, mint fotó, jelenítődik meg. Érdekes kompozíció.
Ha az olvasó kézbe veszi ezt a könyvet, akkor láthatja, hogy tehetségekről van szó, akikre érdemes lehet a későbbiek során is odafigyelni. Remélem, hogy a jövőben további kiváló fiatalok mutatkoznak majd be a Grendel Lajosról elnevezett mentorprogramban, és a következő antológiában.
Szélvész. Fiatal írók antológiája, SzMÍT, Dunaszerdahely, 2022
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. januári számában)
Négy sorkatona szemszögéből, élethelyzetéből, állapotrajzából tárulnak elénk a katonaéletet bemutató eseménysorok. Négy különböző mentalitású és nemzetiségű kiskatona, a szerb Jovan, a román Mircea, a magyar Samu és a szász Hansi kiszolgáltatott élethelyzete és a romániai rendszerváltó események határozzák meg (katona) sorsukat. A kelet-európai forradalmak közül a romániai volt a legvérengzőbb a temesvári utcai harcokkal, Tőkés László politikai szerepvállalásával, s a romániai diktatúra szilárdságát és kiterjedt besúgórendszerét jelképező titkosrendőrségével. Persze nem ezek kerülnek a narráció
Réz Andrásról mindig is tudtam, hogy remek filmesztéta, s Válogatott szorongásaim című kötete olvasásakor meg is bizonyosodtam róla, hogy az átlagosnál jobban odafigyel a világra, amelyben élünk. Arra, hogy átlagon felüli fantáziával van megáldva, a Linda tévésorozat forgatókönyvénél nem is kell jobb példa. Legújabb könyvét viszont nem igazán tudom hova tenni.
A Szlovákiai magyar szép irodalom a Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) évről évre megjelenő antológiája az idén is reprezentatív látképét adja a felvidéki magyar irodalomnak. A 250 oldalas könyv harmincegy kortárs szerzőt számlál. Az alkotók neve nem csupán a Felvidéken csenghet ismerősen, hanem Magyarországon is: a legtöbbjük számos könyvvel, műfordítással, publicisztikával, díjjal rendelkezik, így nem túlzás azt mondanunk, hogy állandó oszlopai ők a felvidéki magyar irodalomnak, egyúttal ápolói, életben tartói is.
Mindig örömmel tölt el, amikor különböző sajtótermékek címsorai egyöntetűen magasztaló jelzőkkel hivatkoznak egy elsőfilmes magyar rendező debütálására – méghozzá nem érdemtelenül. Szerencsére nem ritka ez a jelenség, gondoljunk csak olyan közelmúltbeli alkotásokra, mint az előző lapszámban bemutatott Zanox – Kockázatok és mellékhatások, vagy a ma már kultfilmnek számító Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan, nem beszélve az Oscar-díjas Saul fiáról.
Sandra Cisneros spanyol–amerikai írónő, a kortárs amerikai irodalom egyik legjelentősebb alakja. Írásai az úgynevezett chicanas, azaz a Chicago térségében élő spanyol nők életéről szóló művek hagyományába tartoznak. 2019-ben elnyerte a magas presztízsű PEN/Nabokov irodalmi díjat, a teljesítményét úgy jellemezték, mint az amerikai irodalom kontinensen túli kiterjesztése, amivel hatást gyakorol a nemzetközi irodalom világára. De miről ír Cisneros? Arról, amiről a legjobban tud: az életéről. A Mangó utcai ház (1983) az első és legismertebb könyve, amelyben Cisneros először hallatta saját írói hangját.
Az ókori görög filozófus, Empedoklész négy elem: a víz, a levegő, a tűz és a föld keveredéséből tételezte a világmindenséget. Ezek közül a víznek mindig is jól meghatározott szerepe volt a filozófiai gondolkodásban. A víz látványa, a hullámok hangja hatást gyakorol; talán az sem véletlen, hogy tenger mellett élt és alkotott a legtöbb ókori filozófus.
Jo Nesbø norvég író, zenész, szövegíró, közgazdász, egykori ígéretes labdarúgó. Öt elbeszélést – terjedelmüket tekintve inkább kisregényt vagy regényt – tartalmazó kötetét az Animus Kiadó jelentette meg a Skandináv krimik sorozatában, alig egy évvel a norvég kiadást követően, Sulyok Viktória fordításában. Talány, hogy miért került ebbe a sorozatba, hiszen nem skandináv, hanem inkább amerikai hangulatú, és nem is krimi.
Évekkel ezelőtt egy bemutató során lehetőségem nyílt arra, hogy a kezemben tartsak nagyjából egy liter higanyt. Körülbelül tizenhárom kilogrammot nyomott. Leírva talán nem annyira mellbevágó, mekkora a súlya ennek az anyagnak a térfogatához képest, tehát mekkora a fajsúlya vagy sűrűsége, de élőben még azok is megdöbbentek, akiknek előre szóltak.
Március elején mutatták be a mozikban a Hadik című új magyar történelmi kalandfilmet. Bár sokan fenntartásokkal viseltetnek a magyar történelmi filmekkel szemben, sőt tartanak az unalomtól, ennél az alkotásnál érdemes amúgy huszárosan összeszedni a bátorságot és megnézni. A jutalom egy meglepően szórakoztató, élvezetes filmélmény lesz.
George Friedman e művében az USA történelméből, korábbi társadalmi és gazdasági ciklusok természetének részletes elemzéséből állít fel egy prognózist az Amerikai Egyesült Államok következő éveire nézve. De mégis miért lehet érdekes az európai olvasók számára egy tengerentúli világról szóló könyv?