Nemrégiben újabb kötettel, pontosabban a sorozat utolsó előtti darabjával egészült ki Kovács László és Görföl Jenő középkori templomokat bemutató könyvfolyama. A szerző–fotós páros ezúttal Trencsén, Liptó és Árva vármegye tizenhat templomát és két kápolnáját igyekszik a templomok iránt érdeklődők elé tárni.
A 120 oldalas, A4-es, krétapapíron és keménytáblás kivitelben megjelent képes album a korábbi kötetekhez hasonlóan röviden, lexikonszerűen, s leginkább a gazdag képanyaggal igyekszik bemutatni, kiemelni az egykori Trencsén vármegye hat, Liptó vármegye tíz, illetve Árva vármegye két középkori templomát s kápolnáját, illetve azok megmaradt „kincseit”.
Az adott tizennyolc templom és kápolna főképp a vidéket jól ismerők számára lehet ismerős, de Bellus, Cobolyfalva, Kesnyő, Trencsén, Trencsénpüspöki, Zsolna–Rudas, Háromszlécs, Hibbe, Liptószentandrás, Liptószentmiklós, Nemesludrova, Okolicsnó, Szentiván, Szentmária, Szentmárton, Szmrecsány, Kisárva vagy Trudossin Istennek szentelt hajlékai most „vizuálisan is” a tájat éppenséggel kevésbé ismerő olvasó elé tárulnak.
Számos esetben tapasztalni, hogy még a sokéves templomba járók sem fedezik fel kellően templomaikat, s noha előttük van, mégsem „látják”, nem figyelik meg az ott található, egyenként is csodálatos lenyomatát a múltnak. Vagy éppenséggel – sokszor megszokásból – nem igyekszenek jobban megismerni saját templomukat, annak részletesebb históriáját, az egyes templomi szerelvények (oltárok, szószékek, szobrok stb.) történetét. Így nem tárul eléjük szentélyük egyedi freskódísze, nem tűnik a szemükbe egy-egy portálé, festett csillagboltozat, művészi mellékoltár vagy éppenséggel egy részletgazdag sírkő vagy szentségház.
A Kovács–Görföl szerzőpáros kötete leginkább ebben hordozza erényét: igyekszik megmutatni a részleteket, arra ösztönözve az album lapozóit, hogy álljanak meg egyegy figyelmesebb percre, befogadni a látványt, ráeszmélni a megmutatott értékre. A vizualitás, a fénnyel írt pillanat így odaszegez, elgondolkodtat, segít befogadni a csodát.
A kiadványban a szöveganyag rövidsége, könnyen fogyaszthatósága, vagyis ismeretterjesztő jellege sajnos egyben hátrány is, hiszen az érdeklődő olvasó, szemlélődő csak felületesen vagy csupán utalásszerűen ismerheti meg az egyes helyek történetét, illetve az ott található művészi freskók, díszes oltárok vagy éppen különleges szentségházak sincsenek mélyrehatóbban bemutatva, s így kiaknázatlan maradt az a lehetőség, hogy azok izgalmas történetével, a hozzájuk tapadó családtörténeti vagy helytörténeti szálakkal is meg tudjon ismerkedni az album figyelmesebb nézője-olvasója.
Ugyancsak az ismeretterjesztő kötet hátrányára válik, hogy sem hivatkozást vagy jegyzetapparátust, sem az egyes templomokat vagy a régiókat bemutató, mára már szépen bővülő ajánlott irodalomlistát nem találunk, ami az érdeklődőbb olvasókat igyekezhetne vezetni.
Mindemellett a kötet egy valóban szép album, színes és gazdag „belépőjegy”, amely arra invitál, hogy bizony még inkább szükséges megismernünk a ránk maradt örökséget, a történelmi Magyar Királyság e kötetben is „láttatott” régióit, s azok szakrális csodáit, kincseit.
Kovács László, Görföl Jenő: Trencsén–Liptó–Árva vármegye középkori templomai. Nap Kiadó, Dunaszerdahely, 2023
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2024. áprilisi számában)
A Vajdasági Magyar Művelődési Intézet gondozásában április 13-án kiadott Lélek vagyok, élni szeretnék! című hangjáték, szakmai és eszmei értékét egyaránt figyelembe véve, méltó főhajtás a nyolcvan éve elhunyt költőóriás, Radnóti Miklós emléke előtt.
Sarnyai Benedek új, a KMTG gondozásában megjelent kötete Elfeledték magukat címmel nem egy gondterhelt vagy vészterhes időket jósló könyv. Úgy mutatja meg egy kis közösségnek, a falunak az egyszerűségét, a közösségre jellemző szabályszerűségek természetét és a közösségi élmények hiányából eredő, korunkra jellemző elvágyódást a jelenből, hogy nem válik didaktikussá, vészjóslóvá.
Ez a könyv lényegében a Libatoll és történelem (Put u juče) folytatása. Minden, amit abban a kötetben észleltem, ebben is jelen van. A kisember története, a túlélésért folyó harc, a kisembert felőrlő történelem, a szavak eredeti jelentésének keresése, a részletek iránti érzékenység, Várady Tibor kitérői (a gyerekkorba vezető út és Amerikával való összehasonlítása) és persze Várady ragyogó iróniája… Minden szöveg kezdete mintegy a dokumentum fölelevenítése.
Halmosi Tantra és hőszivattyú című legújabb kötete a lírai trilógia folytatása tulajdonképpen, ám itt már nyoma sincs őszinte felháborodásnak, kiborulásnak, kétségbeesésnek, annak kapcsán, hogy hová is tart a világ. Maga a cím is arra utal, hogy már csak az elmélkedés maradt – megállapítások, riasztó és kegyetlen tények valóságosságától megtörten a költő már nem hiszi, hogy az embertelen világ megjavítható, nagy erőfeszítések után végképp levonta következtetéseit.
Jon Fosse Fehérség című művének magyar nyelvű kiadására nem kellett sokat várnunk. Az eredeti, norvég nyelvű kiadás 2023-ban hagyta el a nyomdát, a magyar nyelvű fordítás pedig már 2024 februárjának közepén elérhető volt a könyvesboltokban. Az, hogy a norvég nyelvű megjelenést ilyen gyorsan követte a magyar nyelvű kiadás, nemcsak a rövid terjedelemmel magyarázható, hanem azzal is, hogy a Svéd Akadémia Jon Fossének ítélte oda a 2023-as irodalmi Nobel-díjat.
Az ateistákon kívül az emberiség túlnyomó része hisz Isten létezésében, közülük sokan igyekeznek a Teremtő kinyilatkoztatásának megfelelő életvitelt tartani, a kíváncsibbak szeretnék kifürkészni Isten szándékát, hogy voltaképpen mi is a célja az emberiséggel. Az Úr akaratának tulajdonítják a tömegkatasztrófákat, a háborúkat, az emberi szenvedést egyaránt, mások ilyen esetek kapcsán felvetik a kérdést, hogy ilyenkor hol volt Isten, miért került bele a tervébe a szenvedés és a pusztulás.
Mint egy életrekelt kubista festmény, olyan L. Takács Bálint KMTG sorozatában 2023-ban megjelent kötete, Az író, aki alkotni akart című mű. Sok minden eszünkbe juthat a bibliai teremtéstörténet és Madách Az ember tragédiája című művek utalásrendszerében íródó disztópia kapcsán. Mielőtt társadalomantropológiai, technikafilozófiai és etikai reflexiók alapján kezdenénk értelmezni a szöveget, nézzük meg a tényleges cselekményét.
Szeretnénk igénybe venni egy emlékfényképész szolgáltatásait, aki a múltunkból tud megörökíteni pillanatokat? Fehér Enikő Az analóg ember című művében kísérletezik ennek lehetőségével; fő kérdése, hogy mit akarnánk visszanézni az életünkből, ha bármit visszanézhetnénk. Az emlékek révén nemcsak múltunk van, de az identitásunk is erre épül, ezért lényegbevágó kérdés, hogy hol vannak emlékezetünk helyei.
Demény Péter ihletett, egyenletes és pontos fordítása teszi élvezetessé a kötetet, mely első nekirugaszkodásra túl könnyűnek tűnik, holott Gârbea költészete is nehezen meghatározható, definiálható és fordítható. Csak egy észrevétel: az alku a valósággal dímű versben „a csodákból font ékét / zúzza szét / a láncok alatt” sor kevésbé érthető a láncok szó miatt, mely az eredetiben harckocsik vagy traktorok lánctalpára utal.