Nagygéci Kovács József: Termékeny és színes – a felvidéki Opus folyóirat legújabb száma

2021. december 13., 09:34

A Jancsó Péter főszerkesztésében megjelenő Opus folyóirat, mely idén már a tizenharmadik évfolyamában jár, a szlovákiai magyar írókat és műfordítókat tömörítő Szlovákiai Magyar Írók Társaságának (SZMÍT) a lapja. Küldetésnyilatkozatukban az is ott szerepel, hogy „célközönsége elsősorban az irodalomkedvelő, gondolkodó, a kultúrával kapcsolatos számos témakörben magas szinten tájékozódni kívánó felvidéki magyar értelmiség, különös tekintettel az ifjú értelmiségiekre és a szárnypróbálgató fiatalokra”. A lap felelős kiadója a SZMÍT elnöke, Hodossy Gyula, szerkesztője Végh Zsoldos Péter, de főmunkatársként jelen van Tóth László költő és egy tanácsadó testület (tagjai: Balázs F. Attila, Hogya György, Lackfi János) is segíti a kiadói munkát.
A kéthavonta megjelenő lap – nem túl gyakran, de frissülő – online oldalán elérhetők a régebbi lapszámok, így azok is megismerkedhetnek a szövegekkel, hírekkel, akik nyomtatott formában nem tudnak hozzájutni. A legújabb – idei ötödik – szám épp a napokban jelenik meg.
A kiadvány szerkezete az általánosnak tekinthető irodalmifolyóirat-mintát követi, a száz oldalból nagyjából a felében szépirodalmi alkotások sorakoznak, de van, Láthatár címmel műfordításrovat, közölnek kritikákat és tanulmányokat, illetve külön rovatban (Küszöb) pályakezdő szerzőket is.
A lap végén található Szerzőink rovatban rövid biográfiát közöl a lap, melyben megemlítik a publikáló szerző legutóbbi kötetét is, ezzel is segítve az olvasót a tájékozódásban. Érdekesség, hogy az adott lapszám felsorolja nemcsak a következő lapszám várható tartalmát (a leendő szerzők nevét), hanem az előző számét is. Ez fontos gesztus, mert egyfelől így a folytonosságra helyez hangsúlyt, másfelől szintén az olvasót orientálja, hátha kedvünk támad belenézni az előző lapszámba is.
A Szépírás rovat Bodnár Gyula Falusi temetőben halottak napján című versével indul, de végigolvasva a rovat versanyagát kitűnik, hogy nem csupán emiatt tette meg nyitóversnek a szerkesztő. Sokkal inkább azért, mert mind formájában, mind tartalmában jó vers, sallangmentes, jó ritmusú, (ön)ironikus és eközben komoly. Álljon itt a teljes versszöveg: Falusi temetőben halottak napján / Emlékszem az első sírokra, / a kerítés északi sarkából indultak / valamikor az ezredforduló táján. / Azóta két párhuzamos sorban, / meglehetősen gyors tempóban / szaporodnak, sokasodnak / a márványtáblák, gránitlapok, / a csonttá lett régi, / csonttá lészen új halottak. / (Verset lassabban írok, ha írok.) // Még néhány méter s elérik / a halottasházat, / majd a kerítés déli sarkát. / Hogy aztán onnan merre, hová / a mélyben? / S fent a díszes lapok, táblák? / Mindegy. Ha közel is lesz, messze / az utolsó állomás, és messze / mind több élő otthona, az új haza, / Anglia, Florida, Olaszország, / halottak napján a legfrissebb sírnál is / egyre kevesebben állnak a legtovább.
Ezek a megállapítások általában igazak a rovatban közölt többi szövegre is, melyeket egyrészt pályakezdők, másrészt többkötetes költők jegyeznek. Versekkel jelentkezik Z. Németh István, Szabados Attila, Kopriva Nikolett, Pál Dániel Levente, Márton Ágnes, Zsirai László és Ravasz József, próza olvasható Aich Pétertől, Fiala Ilonától, Bódi Pétertől, Csibrányi Zoltántól, Száraz Páltól, Zsigmond Elemírtől és Csáky Páltól. Én magam, ismerve a térség életét, történelmét, mindegyik szövegben kerestem a felvidéki, határon túli magyar utalásokat. Csáky A másik én című írásában találtam meg ezt leginkább, ahol az egyes szám második személyben valakihez beszélő narrátor – mintha önmagához beszélni, önmagán kívül állóként – egy rövid, de így is komoly tónusokkal megrajzolt családregényt fest meg (mesél el). Külön rovatban három műfordítás található: Forrest Hamer, Miriam Neiger-Fleischmann, Peter Milčák írásai Bodnár Gyula, illetve Végh Zsoldos Péter fordításában.
A már említett Küszöb rovat pályakezdői is izgalmas, értékes szövegeket közölnek, Tóth N. Katalin, Kovács Balázs és Holczer Dávid közül utóbbit külön is érdemes megemlíteni. A 2005-ös születésű somogyi (!) szerző érett, súlyos szövegei figyelemre méltóak. Ilyen sorokkal gondolkodtat, mint például ez: „belegondolsz-e hogy mit jelent / a láng a tűzben és hogy mit jelent / a láng ha leírom / ha jól megnézed hasonló a kettő”.
A Tanulmány rovatban Kiss László a kétszáz éve született Dosztojevszkijről, N. Juhász Tamás Vigyázz, hová lépsz! címmel a harminc éve bemutatott Tremors (magyarul: Ahová lépek, szörny terem) című filmről közöl cikket.
A Könyvek között rovatban található kritikák is értékesek, Gyürky Katalin Marcin Świetlicki Tizenhárom című, a Prae kiadó gondozásában idén magyarul is megjelent regényéről, míg Vasi Szabó János Harapjunk a Napba! – avagy napjaink nyugati életstílusának kíméletlen szatírája címmel egy közel ötven éve megjelent könyvről, Tanith Lee Don’t bite the Sun című kötetéről ír. Ez utóbbi írás meglehetősen személyes, nehéz eldönteni, hogy miért épp ezt a szöveget választotta írása tárgyául a szerző. Az olvasó kérdéseit megerősíti maga a szöveg, ahol ezt olvassuk: „az elbizonytalanodott kritikus választhat: egy rafináltan szerkesztett kiválósággal, vagy profán piaci lektűr termékkel akadt dolga?” Majd így folytatja: „negyvenöt éve Tanith Lee váteszi érzékenységgel előlegezte meg a legújabb kor fogyasztói társadalmának harsány tirádáit”, és mivel a cikk azzal a megállapítással zárul, hogy a könyv a „manapság liberális oldalról ajnározott nyugati életstílus kíméletlen szatírája” megerősödhet bennünk az érzés: ez az írás elsősorban nem kíváncsi szövegelemzés, hanem ideológiai irat. Lám, ennek is helye tud lenni egy irodalmi folyóiratban. Juhász Kornélia a Térkép a képzelet világaihoz című írásában Keserű József Lehetnek sárkányaid is – A fantáziavilágok építése mint kulturális gyakorlat című, 2021-ben szintén a Prae kiadónál megjelent tanulmánykötetéről ír. Az elemző és informatív kritika kedvet csinál a recenzeált kötethez.
A folyóirat számára – ahogy a küldetésnyilatkozatukban olvashatjuk – két fontos feladatot határoztak meg az alapítók. Amellett, hogy „méltó fórumot biztosít a felvidéki irodalom legnívósabb alkotásainak”, fontos, hogy a kisebbségi helyzetben élő olvasóinak „nyisson ablakot a kortárs magyar irodalom legjava felé”. Ez a kettős küldetés más határon túli lapok eljárásában is szerepel (lásd: Együtt folyóirat lapszemléje), sőt általában jellemző a magyar irodalmi folyóiratokra, hogy azok igyekeznek a saját esztétikai elvárásaikhoz méltóan minél több színt, hangot megjeleníteni az olvasóik számára.
Szintén a küldetésnyilatkozatban olvasható, hogy az Opus nagy hangsúlyt fektet a vizuális kivitelezésre is, a képzőművészeti anyag minőségére, és ezzel összhangban minden számot egy olyan képzőművész alkotásai illusztrálnak, aki a térséghez kötődik, de művei nem pusztán helyi érdekességek. Mert az Opus a lokális értékek és a magyar kultúra egésze közti kommunikációnak és tapasztalatcserének nyitott fóruma kíván lenni, és ezt a törekvését a 2021/5. lapszám is igazolja. A versekkel is szereplő, Komáromban született és Jeruzsálemben élő festőművész, Miriam Neiger-Fleischmann festőművész képeivel illusztrált lapszám megjelenésében is magas minőséget képvisel.
A lapszám végén hírgyűjtemény olvasható, a szlovákiai magyar irodalmi-kulturális élet jelentősebb eseményeiről, történéseiről, melyből megismerhető annak a komoly szellemi teljesítménynek egy része, melyet az ottani szerzők, alkotók és szerkesztők, kulturális munkások végeznek. Fontos volna, ha az Opus egyébként informatív és izgalmasnak ígérkező honlapja naprakész formában működne, bizonnyal sok olvasó szívesen ismerkedne a magyar irodalom e termékeny és színes vidékével.