Fontos volna kölcsönösen ismernünk egymás mindennapjait, éljünk bár az úgynevezett anyaországban vagy a határokon túl. Ebben elsősorban a személyes kapcsolatok segítenek, de hasonlóan szükséges, hogy időről időre legyenek olyan dokumentumok, melyek rögzítenek egy állapotot, megmutatnak helyzeteket, eseményeket és tendenciákat, azaz egyfajta, térben és időben is használatos kalauzként működnek. Az ilyen és ehhez hasonló kezdeményezések egyik fontos alakja a neves nyelvészprofesszor, Pusztay János, akinek szerkesztésében 2018-ban elindult Magyar szemhatár alcímmel egy esszé- és tanulmánygyűjtemény-sorozata, melyben a válogatott szerzők egy-egy régióegyüttes 21. századi helyzetéről számolnak be, s ez utóbbi – tekintve, hogy a század első negyedében járunk – egyszerre helyzetfelmérés és jóslat. Az első kötet (2018, szerkesztette Zékány Krisztina), deklarált szerkesztői szándék szerint, a legkisebb létszámú, az összmagyarság mindössze egy százalékát kitevő kárpátaljai magyarság életét mutatja be, a második a Felvidékkel foglalkozik (2019, szerkesztette Haják Szabó Mária), míg nemrég jelent meg az erdélyi kötet (2020, szerkesztette Cseke Péter) is. A határtalan magyar irodalom 1. – Tanulmányok a világ magyarságának irodalmáról címmel megjelent új kötet a fenti vállalkozáshoz hasonló értékmentő, értékmegőrző szándékkal jött létre. 2019 májusának végén a Magyar Nyelv és Kultúra Nemzetközi Társasága az Anyanyelvápolók Szövetsége támogatásával rendezett konferenciát, és az ott elhangzott előadások anyaga került ebbe a vaskos, több mint háromszáz oldalas, CD-melléklettel is megtámogatott kötetbe.
A szerkesztői előszó egyértelműen fogalmaz: „már a cím is állásfoglalást sugall. Ahogy magyar nyelv is egy van, ugyanúgy egy az irodalom is. S ahogy a magyar nyelvnek is vannak helyi, a környezetnyelv által befolyásolt változatai, ugyanúgy az irodalomnak is – a határon túl és a diaszpórában.” Ez a definíció nem új keletű, elég csak Elek Tibor nagy ívű beszélgetéskötetére gondolni, melyet a sokszínű erdélyi magyar irodalom alkotóival készített interjúiból szerkesztett. Ott Elek a 2014-ben megjelent esszégyűjteményét (Irodalom és nemzeti közösség) idézi, amikor a nemzetről (és az irodalomról is) mint „egy sokoldalúan összetett, bonyolultan rétegzett” közösségről beszél, ahol az eltérő narrációk, a kultúrához fűződő viszonyok közti különbségekre nem veszélyként, hanem lehetőségként tekint.
Ehhez illik Balázs Géza konferencianyitó előadásában elmondott beszédéből a sokszínűségről szóló vélemény: a különbözőségeket hozzáadott értéknek kell tekinteni, és nem az egyiknek a másik elé vagy fölé való helyezésére tett kísérletnek. Talán nem kellene használni a „központi” magyar nyelv és irodalom megnevezést, mert akaratlanul is valamiféle irányítást vagy felsőbbrendűséget hirdet, de tompítani kellene a „kisebbségi komplexusból” fakadó rossz érzést is.
Jánosi Zoltán a kötet zárszavában líraibban fogalmazva ezt mondja: „magyar nyelven, mégis más és más alapokkal, horizontokkal, akcentusokkal és tájszavakkal, de mindenütt azzal a belső erőfeszítéssel, hogy az adott – néhol millión felüli, néhol néhány száz- vagy tízezres, másutt csupán maroknyi – magyar világnak az irodalom által elmondott és társaságokba, szervezetekbe, rendezvényekbe, folyóiratokba s könyvekbe, kulturális kapcsolatokba kódolt létét sűrített formákban, összegezve és a tanúságtevés s a jövendő feladatok kijelölésének gesztusával mutassa fel.”
A konferencián elhangzó előadások tematikai szempontból csoportosítva kerültek a kötetbe.
Az első nagy egység az adott határon túli régió és diaszpóra irodalmi életét bemutató áttekintéseké, ebben Kárpátalját ketten, Dupka György és Zékány Krisztina jegyzi, Muzsnay Árpád a szatmári régióról ír, Végh Balázs Béla és Bodó Barna az erdélyi magyar irodalomról. Felvidékről több írás szól: Mizser Attila, Németh Zoltán és Nagy Csilla szövegei, míg a délvidéki magyar irodalomról Fenyvesi Ottó közöl írást. Bence Lajos a szlovéniai magyar irodalom vázlatos tablóját nyújtja, a régi magyar nyelvemlékektől egy 1998-as születésű szerzőig. Izgalmasak a diaszpóramagyarság irodalmi életét vázoló írások is: Ludányi András (Amerika), Kelemen Mária (német nyelvterület), Moritz László (Svédország), Sárközy Péter (Olaszország). Utóbbiakhoz tartozik a kötet CD-melléklete, melyen Cservenka Judit irodalmárokkal (Borbándi Gyula, Csokits János, Nagy Károly, Sárközi Mátyás, Suloky Vince, Monica Porter) készített interjúi hallhatók a neves esszéista, Cs. Szabó László emlékezetét is idézve.
A második egység az elemzőbb jellegű írásoké. Csordás László kötetelemző szövege mellett Kovács katáng Ferenc Sulyok Vince munkásságát értékelő írása olvasható, Lőrincz P. Gabriella Fogolyének címmel a szovjet táborok és a málenkij robot mint téma megjelenését kutatja, Marcsák Gergely pedig Kárpátalja jeles alkotóját, a költő Vári Fábián Lászlót mutatja be.
A harmadik csoportba az általánosabb témájú előadások és azok írott változatai kerültek. Cseke Péter Pomogáts Béla életművével foglalkozik, míg Máté László ugyanezt teszi Czine Mihály és a határon túli magyar irodalom vonatkozásában, de Pomogáts szerzőként is jelen van Borbándi Gyuláról szóló előadásával.
A kötet végén szerzői kislexikonban összefoglalva találjuk a résztvevő megszólalók adatait, nyelvileg helyesen, ábécérendben sorakoznak az anyaországi és a határon túli szerzők, életútjuk, lakóhelyük különbözik, de nyelvük, elkötelezettségük, szándékaik egyfélék, éljenek bár a szlovéniai magyar között vagy Erdélyben, Kárpátalján, Felvidéken vagy épp a Vajdaságban. A kötet maga is működik lexikonként (kár, hogy nem készült névmutató a szövegekben előforduló nevekből!), melyben több száz, magyar nyelven alkotó szerzőt ismerhetünk meg jobban-kevésbé jobban. Ez felettébb hasznos tudás annak is, aki tisztában van a határon túli magyar irodalom gazdagságával és annak is, aki netán először csodálkozik erre rá. Valóban határtalan, sokszínű és mégis egy a magyar irodalom, és ami a konferencia és a kötet legfontosabb tanulságainak egyike: ez nemcsak múlt és jelen idő, hanem jövő is.
Pusztay János (szerk.): Határtalan magyar irodalom. Tanulmányok a világ magyarságának irodalmáról, Magyar Napló–Fókusz Egyesület, Budapest, 2020.
