A tavalyi évben jelent meg Zalán Tibor József Attila-díjas magyar költő, író, drámaíró legújabb kötete, az Istenek az árokparton, amely egyszerre korrajz és önéletírás, s valahol egyik sem. Az író szerint műfajtalan könyv, egy sajátos vállalkozás, amelyben olyan rövidprózai műfajok és írások kereszteződnek, mint a tárca, az egyperces novella, a lírai önvallomás vagy épp a kisesszé. A kötetbe válogatott szövegek jelentős része a Napút folyóiratban jelent meg, többségükben önéletrajzi ihletésűek, időben pedig közel negyven évet ölelnek fel. Ami pedig közös bennük – az író személyén túl –, az a személyes és közvetlen hangvétel, amely egy jellegzetes, időtől és tértől független füzért hoz létre. A szövegek olvasása közben úgy érzi az ember, mintha egy jóbarátja avatná be őt bizalmasan múltjának egyes fejezeteibe, s osztaná meg vele a világról alkotott képét.
Zalán Tibor sok mindenről ír, mesél és elmélkedik. Az író gyermek- és ifjúkora, családja, otthonának sajátosságai és szereplői ismerősnek hatnak az olvasó számára. Egy letűnt korról regél, amit az olvasók egy része megélt, más része csak hallott róla. Szerencsére több ehhez hasonló azonosulási pontot találunk a kötetben, s az író bátran nyúl a humorhoz is, amikor különböző élethelyzeteket vagy épp eszmefuttatásokat tár elénk – legyen szó akár a zenei szárnybontogatásról, a képzőművészet terén tett látogatásról, majd az írói létben való kiteljesedésről.
Az Istenek az árokparton műfajtalan írásait hangulatuk, témájuk és súlyosságuk szerint Zalán-Lipák Sára, a kötet szerkesztője (egyben az író lánya) rendezte különböző fejezetek alá, sajátos szerkezetet adva ezáltal a könyvnek. Ezek címeiben egyetlen kivételével megtalálható az ősidők szuperkontinensének neve, a Pangea, amely nem véletlen. A szerkesztő szerint a kötetben a szerző különböző arcait látjuk, amelyek azonban mégis egységet alkotnak. Így az Út a Pangeába elsősorban önéletrajzi ihletésű írásokat tartalmaz. A Pangea homokján felejtett lábnyomokban a barátok, a kortársak, a példaképek és más művészek kerülnek fókuszba. A harmadik egységben Pál úr a művész alteregójaként szerepel egy kisebb novellafüzérben. A Rajzok Pangeából szerepnovellákat tartalmaz, Rákóczival indul és Zrínyivel zárul. A Tűnődések Pangeánban Zalán Tibor a költészetről és a művészetről elmélkedik, valamint haikukat is olvashatunk tőle. Az utolsó, Pangeát elhagyják az angyalok című fejezetben pedig azok a hoszszabb és komolyabb hangvételű írások kaptak helyet, melyeket nem egy esetben súlyos és mély mondanivalójuk tesz emlékezetessé. Ezek közül kiemelkedik az Ács Feri öt napja, valamint az utolsó négy mese (Cipő-mese, Tej-mese, Vérmese, Tűzmese).
„Élünk, írunk, elfelejtenek bennünket. Az írás megmarad, de ha nem forgatják, akkor halott anyagként, ahogy a név is, akár a betűkbe áttöltött élet” – írja Zalán Tibor, s a kötetet olvasva biztosan állíthatom, hogy az Istenek az árokparton emlékezetes írás lett, amely időtálló lesz.
Zalán Tibor: Istenek az árokparton, Cédrus Művészeti Alapítvány, Budapest, 2022
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2023. márciusi számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.