Petőcz András legújabb, A látogatás emléke című kötete egy személyes hangvételű, több ciklusból álló nagyvárosi napló. A kötet alaphangulatát a prológusnak is beillő A folyó felett, a magasban című vers adja meg, melyben a költő az éjszaka közepén lakása ablakából vizslatja a várost s a Dunát, miközben a folyó mindent elsodró lendületéről, elemi erejéről mereng.
„Hajnal van, / ébred a város, / reményteli mindez, / vagy halálos?” A kötet első ciklusában (A semuri fiú) a költő saját szemszögén és belső érzésein keresztül láttatja a nagyvárosi mindennapokat. Nyugtalan, mégis reményteli hajnalok és átdolgozott, olykor álmatlan éjszakák, amikor az embert nem hagyják nyugodni az emlékek. S a kettő közt a költő felébred, jár-kel a nagyváros utcáin, figyeli az embereket, a hömpölygő sokaságot. Közben látásmódját áthatják az emlékek s a régmúlt idők minduntalan kísértő szellemei.
„Elmondom ezt neked. Ha nem unod. / Minden arró l szó l, hogy minduntalan futok / valami után.” Petőcz András stílusa világos és tiszta, mellőzi a kellemkedést és in medias res mesél az olvasónak. Mesél a mindennapok sodrásában élő emberről, aki olyan, mint a forgalmas körutak közt megbúvó szűk kis utcák. Mesél gondolatairól, aggályairól s kételyeiről. Élmények, sorsfordító találkozások, a költő számára fontos mozzanatok, események és személyek tűnnek fel előttünk a verseket olvasva.
„Nem akarom tudni a hiányod. / Az is a te hibád, hogy fáj.” Petőcz András a kötetet „Arthurnak, Paulnak és a többieknek” ajánlja, a második és harmadik ciklusban pedig megelevenednek előttünk a világirodalom és a kultúra nagyjai, a költő példaképei. A Testemlék ciklusban betekintést nyerünk a két szimbolista költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine képzeletbeli levelezésébe. A szerelem és a vágyakozás motívuma aztán tovább folytatódik a Bűnben ciklusban, amelynek középpontjában a görög mitológiából ismert szobrász, Pygmalion és az ő gondolatai állnak.
„Jó volna megint, de nem is tudom, / valahogy minden annyira más már”
A vizuális költészetben is jelentős Petőcz András sok mindent megélt már, gazdag munkássággal és élettapasztalattal bír. A kötet utolsó (Azt hiszem) ciklusában aztán visszatérünk a személyes hangvételhez, a költő ismét mesél. A megannyi látogatásról, amelyeknek emléke éjszaka ébren tartja, hajnalok hajnalán felébreszti, s amely arra ösztönzi őt, hogy továbbra is írjon, s mesélje el, milyen is a világ: mi változott és mi maradt belőle.
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.