Ollé Tamás: Valahogy minden annyira más már

2022. december 15., 08:51

Petőcz András legújabb, A látogatás emléke című kötete egy személyes hangvételű, több ciklusból álló nagyvárosi napló. A kötet alaphangulatát a prológusnak is beillő A folyó felett, a magasban című vers adja meg, melyben a költő az éjszaka közepén lakása ablakából vizslatja a várost s a Dunát, miközben a folyó mindent elsodró lendületéről, elemi erejéről mereng.

Hajnal van, / ébred a város, / reményteli mindez, / vagy halálos?” A kötet első ciklusában (A semuri fiú) a költő saját szemszögén és belső érzésein keresztül láttatja a nagyvárosi mindennapokat. Nyugtalan, mégis reményteli hajnalok és átdolgozott, olykor álmatlan éjszakák, amikor az embert nem hagyják nyugodni az emlékek. S a kettő közt a költő felébred, jár-kel a nagyváros utcáin, figyeli az embereket, a hömpölygő sokaságot. Közben látásmódját áthatják az emlékek s a régmúlt idők minduntalan kísértő szellemei.

Elmondom ezt neked. Ha nem unod. / Minden arró l szó l, hogy minduntalan futok / valami után.” Petőcz András stílusa világos és tiszta, mellőzi a kellemkedést és in medias res mesél az olvasónak. Mesél a mindennapok sodrásában élő emberről, aki olyan, mint a forgalmas körutak közt megbúvó szűk kis utcák. Mesél gondolatairól, aggályairól s kételyeiről. Élmények, sorsfordító találkozások, a költő számára fontos mozzanatok, események és személyek tűnnek fel előttünk a verseket olvasva.

Nem akarom tudni a hiányod. / Az is a te hibád, hogy fáj.” Petőcz András a kötetet „Arthurnak, Paulnak és a többieknek” ajánlja, a második és harmadik ciklusban pedig megelevenednek előttünk a világirodalom és a kultúra nagyjai, a költő példaképei. A Testemlék ciklusban betekintést nyerünk a két szimbolista költő, Arthur Rimbaud és Paul Verlaine képzeletbeli levelezésébe. A szerelem és a vágyakozás motívuma aztán tovább folytatódik a Bűnben ciklusban, amelynek középpontjában a görög mitológiából ismert szobrász, Pygmalion és az ő gondolatai állnak.

Jó volna megint, de nem is tudom, / valahogy minden annyira más már

A vizuális költészetben is jelentős Petőcz András sok mindent megélt már, gazdag munkássággal és élettapasztalattal bír. A kötet utolsó (Azt hiszem) ciklusában aztán visszatérünk a személyes hangvételhez, a költő ismét mesél. A megannyi látogatásról, amelyeknek emléke éjszaka ébren tartja, hajnalok hajnalán felébreszti, s amely arra ösztönzi őt, hogy továbbra is írjon, s mesélje el, milyen is a világ: mi változott és mi maradt belőle.

 

(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. novemberi számában)