Pál-Lukács Zsófia: „Égi kéz lövelt beléje / lángokat” – recenzió

2022. július 17., 08:18

„Égi kéz lövelt beléje / lángokat.” (Petőfi Sándor: Én)


Petőfi nem alkuszik – ez volt a címe Ady Endre Petőfi Sándorral kapcsolatos híres írásának. A cím napjaink Petőfi-képének a hívószava is lehetne, hiszen igazságértéke ma is megfelel a valóságnak, ma is olvassuk a műveit, kultusszá emelkedett a népszerűsége. Ady ugyanakkor úgy gondolta, hogy Petőfi „mészárszékre vitte magát”. Petőfi élettörténetének hasonlóan provokatív, olykor szélsőséges megítéléséből éppúgy nem volt hiány az elmúlt 170 esztendőben, mint közhelyekig ismételt értékeléséből (az utóbbiból volt több), ami azt jelenti, hogy szuperlatívuszokban beszélünk róla ma is: ő a legismertebb magyar költő, a legtehetségesebb géniusz, a legnagyobb forradalmár, akinek hatásköre már életében túllépte az irodalom színterét. Így idén és 2023-ban, a költő születésének 200. évfordulójának ünneplésekor nemcsak az irodalmi szerepvállalására helyeződik kiemelt figyelem, hanem a kulturális emlékezet szempontjából is vizsgáljuk jelenlétének máig tartó hatását. Borbély Szilárd ezt úgy fogalmazta meg, hogy Petőfit „az irodalomnál sokkal szélesebb körű nyilvánosság” illeti meg. Ebből adódóan emlékezete a kultuszkutatás része, amiben saját imázsépítését és a kortársak, majd az utókor megítélését egyaránt nyomon követhetjük.

Miközben „tömegben árad” a Petőfi-recepció, kevés olyan nagy ívű áttekintéssel találkozhatunk, mint a Petőfi 200 bicentenárium alkalmából készült és készülő könyvsorozat az Osiris Kiadó gondozásában, Gyurgyák János sorozatszerkesztésében, melyből eddig nyolc, Petőfi életművét és recepcióját tartalmazó kötet jelent meg. A rendhagyó elképzelésnek megfelelően Petőfi összes versei, Petőfi Sándor összes prózai írása és levelezése, Petőfi Sándor próza- és drámafordításainak új kiadása mellett (meglepő lehet, milyen sokat alkotott) fontos szakirodalmi alapozást is kapnak az olvasók a legismertebb Petőfi-kutatók művei segítségével. A kiadványok között szerepel Osztovics Szabolcs „Sors, nyiss nekem tért” – Petőfi Sándor életének krónikája, Kerényi Ferenc Petőfi Sándor élete és költészete című újranyomott kritikai életrajza, a Margócsy István által szerkesztett Petőfi Sándor emlékezete című könyv, Szilágyi Márton A magyar irodalom ikercsillagai, Jókai Mór és Petőfi Sándor című tanulmánykötete és a Hermann Róbert szerkesztésében megjelent Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc című robosztus kötete is. Ezt a sort egészíti ki a jövőben a Petőfi kortársaihoz kapcsolódó válogatás, köztük monográfiák és recepciókötetek Jókai Mór, Arany János, Vörösmarty Mihály, Kemény Zsigmond, Madách Imre és Mikszáth Kálmán életművéről, illetve kiadvány jelenik meg a reformkori művészetekről is.
A felsoroltak közül elsőként a Margócsy István által szerkesztett Petőfi emlékezete című válogatását mutatjuk be, mivel a kötet célja azonos a bicentenárium legfőbb céljával: az emlékezés formáira, lehetőségeire irányítja a figyelmünket. Jól tudjuk, az emlékezésnek sokféle arca ismert, az emlékezetnek sokféle tere van, az emlékezetnek hagyománya van. Ezt a hagyományt sűríti egybe Margócsy István irodalomtörténész, az ELTE BTK Magyar Irodalom- és Kultúratudományi Intézetének habilitált egyetemi docense, a XVIII–XIX. Századi Magyar Irodalomtörténeti Tanszék vezetője. Amellett, hogy Margócsy korunk egyik legismertebb kritikusa, neves irodalomtudós, aki 1975 óta oktat irodalomtörténetet; Petőfivel kapcsolatos kutatásai Jöjjön el a te országod. Petőfi Sándor politikai utóéletének dokumentumaiból címmel, ismert Petőfi monográfiája pedig Petőfi Sándor. Kísérlet címmel jelentek meg. Az utóélet dokumentumait ezúttal Margócsy a Petőfi-epigonok részéről időrend alapján vizsgálja. A válogatásban írásokat olvashatunk Petőfi kortársainak visszaemlékezéseiből egészen napjaink fő irodalmi képviselőinek írásaiig. Érdekes indítás, hogy az emlékezetet Petőfi Sándor Én című költeménye indítja, ebből idéztem részletet a címben, ezt Eötvös József elemzése követi, majd felsorakoznak azok a fő képviselők, akik a jelölt időszakban meghatározták az irodalmi életet és a kánon részét képezik ma is. A válogatásban szereplő utolsó írást Petri György jegyzi Sándorom című versével:

Hallgatom az esőt
(híjas a tető a szüleid házán),
tintás ujjamat bámulom és téged,
vagyis a PETŐFI ÖSSZES
KÖLTEMÉNYEIT
lapozgatom Dömsödön

Az áttekinthetetlen sokaságú írásból, amit ez az időtartam átfog, a kötet az írói-tudósi megközelítést képviseli, főként arra kíváncsi, hogy Petőfi miként haladt a kanonizáció biztos útján már az 1840–50-es évektől, hogyan törekedett arra, hogy növelje ismertségét, népszerűségét. Ez a szempont túlmutat az irodalom klasszikus keretein, társadalomtörténeti kérdéseket is hordoz és posztmodern értelemtöbblettel bír. A polarizálódás ugyanakkor fenyegeti a nagy költői életműveket-életutakat, ezért kell hitelt érdemlően újraolvasnunk a magyar irodalomtörténet fő képviselőinek a Petőfire emlékező, Petőfi műveit értelmező közösségét, Arany János, Gyulai Pál, Jókai Mór, Babits Mihály, Pilinszky János, Esterházy Péter, Szegedy-Maszák Mihály, Szörényi László, Márton László, Petri György és még számos más meghatározó szerző és irodalomtudós írásait.

Az időrend szerinti szakaszolás következtében az olvasó könnyedén el tud igazodni a korszakok és a fő képviselők között, az írások alapján egy sokoldalú, informatív Petőfi-kép alakulhat ki a befogadóban, ami fontos lehetőség lehet mindazoknak, akik osztozni kívánnak a bicentenárium szellemiségében. Így jön létre egy kortárs Petőfi-arc és így kapunk lehetőséget arra, hogy megírjuk, átgondoljuk a saját Petőfi-történetünket mi, a költő születésének 200. évfordulója időszakában élők.

 

Margócsy István (szerk.): Petőfi emlékezete, Budapest, Osiris Kiadó, 2022

Legfrissebb hírek
Legnézettebb