Hallgasd, olvasd, mondd! – ezzel a mottóval indította útjára új sorozatát a Hagyományok Háza tavaly novemberben, amely egyben nyitást is jelent a pedagógusok és közművelődési szakemberek mellett a gyerekek, az érdeklődő nagyközönség felé.
„Ráduly János az elmúlt nyolc évtized során páratlanul gazdag életművet alakított ki, amely a néprajzi terepmunka és a publikáció kettőssége köré rendeződött. Hatalmas népköltészeti gyűjteménye önmagában is egyedülálló, de még inkább az, hogy ezt egyetlen faluban, választott falujában, Kibéden érte el. A magyar nyelvterületen és Európában is ritka – létezik, de ritka – az a település, amelynek szellemi értékeit ilyen alaposan összegyűjtötték, ilyen értőn rendszerezték és nyomtatásban is megjelentették. Ráduly János ballada- és népmesegyűjtőként számos mesegyűjteményt, több egyéniség-monográfi át is megjelentetett, és mi ezekből, a romániai kiadóknál megjelent, mára már sajnos antikvárrá vált mesekötetekből készítettük ezt a válogatást” – fogalmazott Dala Sára népmese szakelőadó, a kötet szerkesztője a könyv budapesti bemutatóján.
A tanár, költő, műfordító, folklórkutató Ráduly János 1937-ben született Korondon. Első írása 1959-ben jelent meg, és attól kezdve folyamatosan publikál. 1962- től él Kibéden. A legelső könyve 1975-ben jelent meg Kibédi népballadák, a második 1978-ban A vízitündér leánya - Kis-Küküllő menti népmesék címmel. „Beleártottam magam a kibédi néphagyományok gyűjtésébe, ballada- meg mesegyűjtésbe főleg, és kimeríthetetlennek bizonyult ez a kincs. Könyvek lettek belőle” – mondta néhány éve egy, a Liget portálnak adott interjúban.
A most megjelent kötet anyagát a hetvenes-nyolcvanas években gyűjtötte. Életműve figyelemreméltó, több mint 130 kötetet publikált, amelynek mintegy tizedrésze népmese-kiadvány. A kibédi adatközlők magyarok és magyar anyanyelvű cigányok voltak, az eredeti népmeséket a kutató magnetofonra rögzítette, majd leírta a felvett szöveget. Ráduly, mint ahogy minden kötetében jelezte is, a hallottakat stilizálta, s az irodalmi köznyelvhez közelítette úgy, hogy a székelyes, „kibédies” íz a történetekben ne csorbuljon – hangsúlyozta a kötet szerkesztője.
A Hagyományok Háza kötetének válogatásában bemutatják a kibédi népmesekincs nyelvi és tartalmi szépségei mellett műfaji gazdagságát is: tündérmeséket, hazugságmeséket, állatmesét, tréfás mesét, formulamesét és rászedettördög-mesét is közölnek. A kötetet Streicher András illusztrációi színesítik.
„Ebben a kötetben remekül sikerült megtalálni az arányokat, megőrizték a mesék az eredeti ízeket, ugyanakkor gondozott szöveg hatását keltik” – fogalmazott Gombos Péter, a kaposvári egyetem docense, a Magyar Olvasástársaság alelnöke.
Elhangzott, az igényes olvasást, tájékozódást utószó, tájszójegyzék, a kibédi mesemondók adatai, a mesék tipológiai besorolása és a mesemondók rövid bemutatása is segíti. Mivel az eredeti kibédi mesemondók hangjait tartalmazó magnószalagok elvesztek, ezért a meséket hat mai hivatásos mesemondó – Bukovics János, Dóra Áron, Fábián Éva, Klitsie-Szabad Boglárka, Kovács Marianna, Soós Emőke – mondta el, fejből, a hagyományos magyar mesemondás improvizatív stílusában. „Kifejezett szándékunk, hogy aki a gyűjteményt elolvassa és a hangzóanyagával is megismerkedik, az a mesemondásba is beletanulhasson” – mutatott rá Dala Sára.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. januári számában)
„A búcsú után nincs szükség a múlt felemlegetésére” (5.) ‒ olvashatjuk Légrádi Gergely legújabb regényének elején. Ennek ellenére kivétel nélkül mindegyik szereplő a múlton töpreng, egészen pontosan azon a múlton, amelyet nem ismernek eléggé, csak feltételezéseik vannak róla. Mindannyian a saját múltjukat szeretnék megismerni, feldolgozni vagy éppen elfelejteni, ki-ki a maga módján: kérdések feltevésével, a ki nem mondott szavak, történetek papírfecnikre való lejegyzetelésével, a múlt sötét árnyainak háttérbe szorításán, elfeledésén munkálkodva.
A Cerkabella Könyvkiadó Macskák Mesés könyve címmel figyelemre méltó válogatást adott közre a macskairodalom színe-javából. Lovász Andrea szerkesztő negyven mesét, verset és regényrészletet gyűjtött ebbe az impozáns kiadványba, amelyben a nagy klasszikusoktól a kortárs alkotásokig sokféle írás kapott helyet. Közös vonásuk, hogy a maguk nemében mindegyik irodalmi bravúr, valamint az azonos központi szereplőjük, azaz főhősük: őfelsége, a macska.
A József Attila-, Híd-, Szirmai-, Herceg- és sok más díjas Lovas Ildikó vajdasági magyar írónő ezúttal egy különös, rendkívül értékes könyvvel örvendeztetett meg bennünket. 2022-ben a Forum kiadásában Szép Amáliák címmel és Cselédregény alcímmel jelent meg tényregénye.
Tavaly ősszel jelent meg Durica Katarina legújabb regénye, Mennyit adtál érte? címmel. Az írónő a maffiagyilkosságok áldozatai és a Brüsszelben dolgoztatott magyar prostituáltak után ismét egy szövevényes és kevésbé ismert világot tár az olvasó elé. Ennek a világnak meddő nők, gyermekre vágyó házaspárok, béranyák és anonim petesejtdonorok a szereplői, akiket ugyanúgy a vágyakozás hajt a hétköznapok során, mint megannyi más embert.
A 2022-es év végén jelent meg a Szélvész című antológia, a Szlovákiai Magyar Írók Társasága jóvoltából. A kötet lényegében a már korábban, (pontosabban 2020-ban), megjelent Fiatal írók antológiájának folytatása, de teszi ezt úgy, hogy közben próbál új alapokra is helyezkedni. A kötet egyes szövegei az Írótársaság táborainak közvetett és közvetlen eredményei, erre utal az antológia borítóján olvasható megjegyzés: Grendel Lajos Mentorprogram könyvek 1. A Szlovákiai Magyar Írótársaság 2007-ben indított kezdeményezése az idén kapta meg ezt az elnevezést, emlékezve a
Kovács István A gyermekkor tündöklete című regénye 1998-ban jelent meg, s a mostani immár a harmadik kiadás. De – mint azt Jánosi Zoltán utószóként jegyzett elemzéséből megtudhatjuk – a szerzőt már jóval korábban megszólította a téma, s a bevezető fejezet 1972-ben az Élet és Irodalom hasábjain meg is jelent, ám a teljes mű – több szakaszban íródva – csak a rendszerváltás utáni években nyerte el végleges formáját.
Figyelmet és elismerést érdemlő pillanat az, amikor a tehetség és a kemény munka eredménye végre ünnepélyes formát ölt. A Csikófogat antológia kézzelfogható, értékes és különleges bizonyítéka ennek. Közel kétszáz fiatal jelentkezett az Orpheusz Kiadó és a Guttenberg Pál Népfőiskola által 2021-ben meghirdetett, Csikófogat elnevezésű tehetséggondozó programra, amelyet határon túli középiskolások számára hirdettek meg. Az ennek keretein belül megírt munkák közül csak a legjobbak kerülhettek nyomtatásba. Az antológia épp azt a friss tehetséget, új látásmódot képviseli, amit egy ilyen
Semmink sincs, csak a történetünk – olvashatjuk a kinyilatkoztatást Visky András Kitelepítés című új könyvében. Sokatmondó és megrázó ez a mondat. Gondoljunk bele: minden döntésünkkel, választásunkkal egy olyan történetet írunk, ami kizárólagos és lényegi tulajdonunk. Az élettörténetünk a legfőbb érték, amivel rendelkezhetünk. De hogy mit is jelent a teljes megfosztottság, mi ez a semmi, amire az idézet utal, akkor értjük meg igazán, ha ismerjük a regény történelmi hátterét és látjuk a személyes sorsokat is.
A kétszáz éve született halhatatlan költőt, Petőfi Sándort az utóbbi két-három évtizedben gyakran idézik lelkesülten, miszerint ő is káromkodott a Mit nem beszél az a német című versében. A csúnya beszéd mai úttörői csupán az felejtik el hozzátenni, hogy az egész életműben ez az egy otrombaság található. Mert a költő akkor a német (Habsburg) aljasság hallatán rettentően begorombult.
Cserna-Szabó András regényében, a Zerkó – Attila törpéjében viszont alap a káromkodás, olybá tűnik, mintha az ezerhatszáz-ezerhétszáz évvel ezelőtt élt szereplők valamennyien egy pesti kocsmából jöttek volna ki éppen.