Péter Beáta: Márton Áron: megőrizni a szabadságot

2021. március 26., 08:57

A lehallgatott beszélgetésekből egy nagyon imponáló, lenyűgöző és határozott egyházvezető, ugyanakkor egy együttérző és gondoskodó atya képe bontakozik ki – mutatott rá Lázár Csilla, a csíkszentdomokosi Márton Áron múzeum vezetője azon az online beszélgetésen, amelyet a Nagy Mihály Zoltán és Denisa Bodeanu által jegyzett (Le)hallgatásra ítélve. Márton Áron püspök lehallgatási jegyzőkönyvei (1957–1960) című kötet kapcsán tartottak, a Márton Áron Nagykilenced keretében.

Márton Áron püspök szülőfalujában, Csíkszentdomokoson kilenchónapos programmal készülnek a nagy püspök születésének 125. évfordulójára. Az eseménysorozat 2020 decemberében kezdődött és 2021 augusztusáig tart. Ennek a része volt az a beszélgetés is, amelyen Bánkuti Gábor történész, a kötet szaklektora (Pécs), Gálfalvi Ágnes szerkesztő, a Lector Kiadó képviselője (Marosvásárhely), Kovács Gergely érsek (Gyulafehérvár), Nagy Mihály Zoltán történész, a kötet egyik szerzője és szerkesztője (Nagyvárad), Tóth László főkonzul (Csíkszereda) vett részt. A beszélgetés moderátora Lázár Csilla volt.

A Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács (CNSAS) nyilvántartásában 2000 óta kutatható, Márton Áron püspök nevére kiállított hatalmas (több mint 80 000 lapból álló) iratanyag szakszerű feldolgozását és közzétételét nagy várakozás előzte meg, ám a forrásanyag nagyságával és jelentőségével arányos kiadványra 2019 nyaráig kellett várni: ekkor jelent meg a két történész, Denisa Bodeanu és Nagy Mihály Zoltán évtizedes kutatómunkájának eredményeként a Lector Kiadó, a Varadinum Alapítvány Kiadó és az Iskola Alapítvány Kiadó közös gondozásában.

Poloska a dolgozószobában

A kötet tartalmazza azokat a lehallgatási jegyzőkönyveket, melyeket a román államvédelmi hatóságok 1957 és 1960 között állítottak össze. Forrásértékük a történész számára felbecsülhetetlen, s általuk jobban megismerhetjük Márton Áron egyházpolitikai elképzeléseit, a keleti politikához fűződő reményeit és félelmeit, kapcsolati hálóját, az állammal szembeni passzív, de olykor ellenállásra buzdító egyházfőt és nem utolsó sorban a romániai kisebbségellenes intézkedések miatt aggódó és azok ellen tiltakozó püspököt – olvasható a kötet ajánlójában. Az 57 jegyzőkönyvet a két történész tanulmányai vezetik be, a kötet nagy részét maguk a dokumentumok teszik ki, a kutatók munkáját pedig irodalomjegyzék és mutatók segítik az 568 oldalas kiadványban.

„Amikor valakinek személyes megfigyelési dossziét nyitnak, akkor ez nagyon összetett operatív munkát jelent az államvédelmi hatóság részéről. Az első és legfontosabb egy nagyon komoly besúgói hálózatot szervezni az illető személy köré. Ugyanezt megpróbálják Márton Áron esetében is. A másik fontos eszköz a levélcenzúra, a harmadik a követés, és a negyedik, ami a mi esetünkben egy fontos forrás, maguk a lehallgatási jegyzőkönyvek. Márton Áron esetében titkos technikai eszközzel szobalehallgatást eszközöltek. Mikrofont helyeztek el Márton Áron dolgozószobájában a falba, és az itt elhangzott beszélgetéseket szalagra rögzítették” – magyarázta Nagy Mihály Zoltán.

Kovács Gergely érsek, aki Márton Áron szentté avatási ügyének volt a posztulátora, elmondta, ezek a jegyzőkönyvek számára nagyon fontos és megbízható források, hiszen azt rögzítik, ami elhangzott. „Mindenképp sokkal megbízhatóbb, mint azok a besúgói jelentések, amelyekben valaki azt tudta jelenteni, amit megértett egy szentbeszédből, vagy ahogyan ő értelmezte a történéseket, a helyzeteket, a körülményeket. Ezért ez egy nagyon értékes kiadvány, számomra egy óriási kincs.”

Egyszerű emberek közérthető beszéde

Gálfalvi Ágnes rámutatott, azért is értékes ez a kötet, mert az élő Márton Áron szól hozzánk belőle, közérthetően. „Ezeknek a beszélgetéseknek a jó része egyszerű emberek és Márton Áron között hangzik el, de vannak elméleti fejtegetések is. Nem kell valakinek lelkésznek vagy történésznek lennie ahhoz, hogy megértse.”

Tóth László főkonzul, akit a magyar nemzetpolitikai államtitkárság munkatársaként az emlékév koordinálásával bíztak meg, úgy fogalmazott, nagy élmény volt olvasni a kötetet. „Márton Áron nagysága egy jelenlévő valóság.” – hangsúlyozta.

Bánkuti Gábor szerint ebből a dokumentumgyűjteményből sok mindent megtudunk a társadalmi, gazdasági, politikai, egyházpolitikai háttérről, s ezek számos magyarországi és nemzetközi tényezőt is jobban megvilágítanak. Elmondta, még nem találkozott olyan dokumentummal, amelyben ennyire plasztikusan rajzolódnak ki az 1958-as, Hruscsovhoz köthető egyházpolitikai irányváltás.

Nagy Mihály Zoltán szerint Márton Áron tisztában volt azzal, hogy lehallgatják. „Épp ez a legigazibb Márton Áronban, hogy tisztában van a rendszer elnyomó jellegével, mert ő maga is tapasztalta, és többször elmondja, hogy nem akar szembemenni a rendszerrel, de mivel felelős egyházi személy, igenis kötelessége, hogy megőrizze a szabadságát. Az, aki nem őrzi meg a szabadságát, az nem lehet sem felelős politikus, sem egyházi vezető. A szabadságát csak úgy tudja kifejezni, hogy őszintén beszél mindenkivel.”

Kovács Gergely kifejtette, a szentbeszédeiből, körleveleiből megismerjük az egyházi vezetőt, aki szól a papjaihoz, a hívekhez, a jegyzőkönyveket olvasva pedig egy olyan őszinte Márton Áron püspök előtt állunk, akit itt ismerünk meg a legmélyebben. „A szentbeszédek, körlevelek lelki életet építenek, a kereszténységemben az úton kézen fogva vezetnek. Jó Áron püspökkel haladni. De ezek a lehallgatási jegyzőkönyvek, ha az ember figyelmesen olvassa őket, sok mindenre megtanítanak.”

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. márciusi számában)