– interjú Heinczinger Mika főszervezővel –
– Miért is Regejáró?
– Egy jóbarátunk találta ki az első Misztrál-fesztivál nevének, ami Nagymaroson volt, aztán kiderült, hogy a regejáró több mindent jelenthet: regékben élünk, és ne csak hallgassuk, hanem járjuk is a regék útját.
– Most vár van négy év tapasztalat a Regejáró mögött, mennyire volt öngyilkos gondolat egy erdélyi kisfaluban ilyen rendezvényt szervezni?
– Ha öngyilkos gondolat lett volna, nem kezdünk bele. Nem gondolom ezt. Inkább azt látom, hogy közösségteremtő lett. Az első alkalom, mint az első gyerek születése, olyan volt: félti, óvja az ember az asszonyát, de a következőnél már tudja, hogy képes rá. Sosem lett volna ebből semmi, ha a családom, a barátaim és az énlakiak nem állnak mögém.
– Mi változik a programstruktúrában az idén?
– Idén először lesznek irodalmi programok is, fontos, hogy ez a terület is megszólaljon, jelen legyen. Zenei rendezvényekre inkább eljárnak az emberek, de író-olvasó találkozókra kevésbé. Legtöbbször nem is tudják, hogy hol vannak ilyen rendezvények. Az, hogy testközelből találkozhatnak egy könyv szerzőjével, mindenképpen jó dolog.
– Kikből áll a fesztivál közönsége?
– Helybeliekből, anyaországiakból, erdélyiekből. Székelyföld minden területéről vannak barátaink, akik rendszeresen eljönnek Énlakára. A helyi közösségnek is nagy kedvence lett a rendezvény, azt mondják, hogy utána jó fél évig érezhető a hatása…
– Az azért meredek, hogy Ferenczi György is koncertezik szombaton.
– Nem meredek, hanem ilyen az élet. A komfortzónából időnként jó kiszakítani az embereket. Ferenczi Gyuriék szívesen zenélnek itt is, mert ők az embereknek szeretnek muzsikálni. Biztos vagyok benne, hogy nagy sikerük lesz, hisz a zene nyelvén biztos, hogy meg tudják szólítani az emberekben rejlő gyermeket, hippit és betyárt.
– Akkor jó lesz?
– Ha a Teremtő is úgy akarja és mindenki megérkezik, akkor jó lesz. Gyertek!
Részletes program:
2022. szeptember 2. péntek:
17.00: Áldáskérés
17.30: „Fel a fejjel!” – Dezső Tibor református lelkész előadása – templom
18.30: Tovafúj – Áprily Lajos est – templom
20.00: Eredő zenekar koncert – kultúrotthon
21.00: Táncház és tábortűz
2022. szeptember 3. szombat:
11.00: Misztrál-gyerekkoncert
12.00–14.00: Ebédszünet
14.00–14.30: Jánosi Ágnes – kiállítás és pártakészítő foglalkozás
14.30–15.00: „NemezLélek” – az Artera Nemez Műhely egyéni és csoportos, valamint Csomortáni Gál Judit egyéni alkotásainak kiállítása – kultúrotthon
15.30–16.30: Lóri és a kihalt állatok: Farkas Wellmann Endre beszélget Regős Mátyás szerzővel – a Helyőrség.ma és a Magyar PEN Club szervezésében – kultúrotthon
16.45–17.45: Hangfürdő – Pottyondy-Csordás Patricia vezetésével – Kugli
18.00–18.45: Balla Ede – László király öröksége – könyvbemutató – templom
19.00–20.00: Ferenczi György és az Első Pesti Rackák-koncert – kultúrotthon
20.15–21.15: Petrás Mária-koncert – templom
21.30: Misztrál-koncert – kultúrotthon
2022. szeptember 4. vasárnap:
11.00: Istentisztelet
Figyelmet és elismerést érdemlő pillanat az, amikor a tehetség és a kemény munka eredménye végre ünnepélyes formát ölt. A Csikófogat antológia kézzelfogható, értékes és különleges bizonyítéka ennek. Közel kétszáz fiatal jelentkezett az Orpheusz Kiadó és a Guttenberg Pál Népfőiskola által 2021-ben meghirdetett, Csikófogat elnevezésű tehetséggondozó programra, amelyet határon túli középiskolások számára hirdettek meg. Az ennek keretein belül megírt munkák közül csak a legjobbak kerülhettek nyomtatásba. Az antológia épp azt a friss tehetséget, új látásmódot képviseli, amit egy ilyen
Semmink sincs, csak a történetünk – olvashatjuk a kinyilatkoztatást Visky András Kitelepítés című új könyvében. Sokatmondó és megrázó ez a mondat. Gondoljunk bele: minden döntésünkkel, választásunkkal egy olyan történetet írunk, ami kizárólagos és lényegi tulajdonunk. Az élettörténetünk a legfőbb érték, amivel rendelkezhetünk. De hogy mit is jelent a teljes megfosztottság, mi ez a semmi, amire az idézet utal, akkor értjük meg igazán, ha ismerjük a regény történelmi hátterét és látjuk a személyes sorsokat is.
A kétszáz éve született halhatatlan költőt, Petőfi Sándort az utóbbi két-három évtizedben gyakran idézik lelkesülten, miszerint ő is káromkodott a Mit nem beszél az a német című versében. A csúnya beszéd mai úttörői csupán az felejtik el hozzátenni, hogy az egész életműben ez az egy otrombaság található. Mert a költő akkor a német (Habsburg) aljasság hallatán rettentően begorombult.
Cserna-Szabó András regényében, a Zerkó – Attila törpéjében viszont alap a káromkodás, olybá tűnik, mintha az ezerhatszáz-ezerhétszáz évvel ezelőtt élt szereplők valamennyien egy pesti kocsmából jöttek volna ki éppen.
Mielőtt elolvasnánk Böszörményi Zoltán Regál című művét, amely idén második kiadásban jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában (az első kiadást, amelyet az Ulpius-ház publikált, öt nyelvre fordították le, 2016-ban a Frankfurti Könyvvásárra jelent meg németül), érdemes megismerkednünk a szerző élettörténetével, amely ebben a műben a történet előzményeként szolgál.
Van az apró kis házikó, és van a Százszorszép Sziromrét. És van Mimi és Momi, akik az apró kis házikóban laknak, és lelkesen gondozzák a tulipánoskertjüket. És vannak még lepkék, egészen pontosan két lepke van, Lepike és Lopika, meg aztán van Augusztin, a pöttyök nélküli katicabogár. Ha mindez együtt van, akkor máris ezer és ezer dolog történhet meg, ezer és ezer kaland, hiszen lepkék, katicabogár, sziromrét, apró házikó és két kislány az éppen annyi, hogy abból bármi lehet, bármi, ami mese.
Aránylag sok dokumentumot tártak már fel a 20. század világtörténelme sötét foltjáról, a második világháborúról, és a háború után a Szovjetunióba kényszermunkára elhurcoltak pokoljárásáról. Aránylag sokat, de még mindig nem eleget. A Flórián László által összeállított „Izvinyite, agyin klop…” című (alcíme: Akik túlélték a gulág poklát) nemrég megjelent könyv is ezt a témát dolgozza fel.
A mindennapok élményei adják Kelemen Erzsébet új novelláskötetének alapanyagát. A megélt történetek, emlékképek nemegyszer bennünk rekednek – vagy perifériára kerülnek, elbomlanak –, ha nincs, ami felszínre hozza őket. Kelemen Erzsébet azonban együtt él ezekkel a történetekkel, s rendre adódnak olyan szituációk, amik arra ösztönözik, hogy elmondja, megossza, kibeszélje az őt feszítő gondolatokat. Írásaiban múlttöredékeket (személyes és családi emlékeket) és jelenkori eseményeket, érzeteket, jelenségeket emel irodalmi szintre – párhuzamot vonva a jelen és a múlt mozzanatai között.
Szókratész védőbeszédében hangzik el, hogy „a vizsgálódás nélküli élet nem embernek való élet”. (XVIII.) A vizsgálódást mint kísérletet tételezhetjük. Ennek a lefolyása nehezen látható előre, és ugyanezt tarthatjuk annak végkifejletéről is. Az ember esetében viszont, aki születésétől életkísérleteket tesz, más megvilágításban úgymond halálgyakorlatokba kezd, a végkifejletet illetően semmilyen kétség nem merülhet fel. A lefolyás, vagyis az eljutás ama végső pontig annál inkább kiszámíthatatlan.
Noha Gál Sándor első verse 19 éves korában jelent meg, elhúzódó pályakezdésére vall, hogy első verseskötete, az Arc nélküli szobrok csak 27 éves korára készült el 1964-ben. Ezután azonban élete végéig sűrűn követték egymást a könyvei: ha jól számolom, összesen hetven – szinte nincs műfaj, melyben ne próbálta volna ki magát.
Petőcz András legújabb, A látogatás emléke című kötete egy személyes hangvételű, több ciklusból álló nagyvárosi napló. A kötet alaphangulatát a prológusnak is beillő A folyó felett, a magasban című vers adja meg, melyben a költő az éjszaka közepén lakása ablakából vizslatja a várost s a Dunát, miközben a folyó mindent elsodró lendületéről, elemi erejéről mereng.