Fellinger Károllyal kapcsolatban a recenzens nemrég azt próbálta sugallni, hogy itt lenne az ideje egy részösszegző kötet megjelentetésének. S lám: ahogy azok a sorok megjelentek, költőnk útjára is bocsátotta válogatott verseit Lélekbogáncs címmel. A közel kétszáz oldalas könyv kiadója ezúttal a székesfehérvári Vörösmarty Társaság. A társaság elnöke, a kiadó vezetője, Bobory Zoltán írja Vadvirágcsokor tisztaszobában című előszavában a költőről: „Ebben a ’vers-párlatban’ […] az emberi értékeket Szentháromságként magasba emelő és olyan fénnyel övezett megnyilvánulások vannak, hogy az olvasót legalábbis meghajlásra késztetik. Fellinger hitvallásának lebilincselő ereje éppen a sokszínűség: Múltról, jelenről, életrőlhalálról, földi és égi szeretetről vallott valamennyi költői megnyilvánulása factum – olyan élettapasztalat, aminek hátterében jó és rossz megélésének tanulságai állnak. […] A létkérdésekkel, élet-halál, idő-elmúlás, szerelem-szeretet, és az istentapasztalat témáit érintő versek jelentenek igazi élményt az olvasó számára. Továbbá az a bátorság, ami a kisebbségi lét kemény küzdelmeit büszkén megvívni hősies, isteni erősítéssel. […] Az ajándékba kapott gyönyörű vers-bokrétát Fellinger Károly négy kisebb csokorból állította össze: Szarvasének, Kirakókockák, Megáll az idő, Kulcstartó. Ugyanolyan beszédes címek, mint a kötet mélytartalmú címe: LÉLEKBOGÁNCS…”
A könyv kereszt- és hosszmetszete Fellinger eddigi költői „pályaképének”. A többnyire félhosszú, szabad- és rövid versek gyűjteménye bepillantást enged az olvasónak a költő „írószobájába” is. „Tamás, a hitetlen, / bízott a felejtésben, / hagyta magát megvezetni, / a négy évszakos / labirintusban…” (Párnák közt). Ilyen, egyszerű felütéssel indítja könyvét költőnk. Az idő-képről, -fogalomról egy remek miniatűrben így „értekezik”, Advent címmel: „A lombjukat vesztett fákat / nem sürgeti a múltjuk, / engedelmesen / bevárják az időt.” (Fáskamra).
Kötődéséről vallanak azok a versek, amelyeket többnyire elődeinek – s nemcsak irodalmárok – emlékére vagy élő kortársainak ír: Túl mögött (Zalán Tibornak), Szarvasének (Csoóri Sándor 90. születésnapjára), Váltófutás (Térey János halálára; Térey János emlékére), Babalélekmentés (Fodor Ákos emlékére), Fény a sötétségben I. (Jean-Paul Belmondó halálára), Fény a sötétségben II. (Jean-Paul Belmondó hallgatózik), Bogáncs (Kalász Márton halálára), Műterem (Pilinszky az órájára néz), Nagyjelenet (Grendel Lajos emlékére)…stb. S íme egy imavers, négy sorban Fellingertől: „Mindenütt jelen vagy, Uram, / mégis hagyod, hogy keresselek. / Bújócskázol velem, fogócskázol, / pedig nincs hova elbújnod előlem.” (Hazafelé). Majd egy axióma értékű kétsorosa költőnknek: „Ahol nem lehet megállni, / oda születni kell.” (Paradicsom).
S remek életképek sorjáznak a kötetben anyja és apja megjelentetésével: „Apám szerint / maga az úr is vétkezik. / Magányom kukoricásában / csőszként járőröz éppen. // Miközben, / akár a dögkeselyű, / köröz fölötte az öröklét.” (Fedél). S további apavers-sorok: „Apámnak a sírban / egy ideig még nőtt a körme, / mint általában a halottaknak – / ha most három év után / le tudná vágni, / le tudná rágni, / a levágott köröm / lenne az élete, / a múltja.” (Reflex). Föl-föl bukkan a lapokon János(!) is: „János vagy vár rád, / vagy hiánya pótolja jelenlétét, / de ha mindenhol jelen van, / időbe kerül az idő. // Vesztenivalóval tömöd / be a lyukat a zsákon.” (Hagyaték). – Micsoda költői paradoxon! S végül egy önvallomása költőnknek: „Menthetetlen vagyok. / Már gyerekkoromban / az idősek voltak a barátaim / a halál rám bízta titkát, / összeadni tanított, hogy a / belém temetett halottaim / visszajárnak kísérteni otthonaikba…” (Leltár).
A becses kötet borítóját Baranyai Ferenc grafikusművész Radó Andrásnak készített ex librise felhasználásával készítette. Az egyes ciklusok további illusztrátorai: Kerékgyártó László festőművész, grafikus; Vén Zoltán, Baranyai Ferenc és Kőhegyi Gyula grafikusművészek.
Fellinger Károly: Lélekbogáncs, Vörösmarty Társaság, Székesfehérvár, 2022
(Megjelent a felvidéki Előretolt Helyőrség 2022. júniusi számában)
„Hogyan lesz erőnk a jövő kihívásaival szembenézni? Minden eszköz megadatott: kell hozzá költészet, történet, szeretet. Utána jöhet a tudomány” – olvashatjuk Bonczidai Éva sorait a Magyar Kultúra magazin novemberi, erő tematikájú lapszámának beköszöntőjében. Az erős ember ismérvei, a különféle erőforrásaink, valamint az emberi erő jóra való felhasználásának módozatai mellett az Erő lapszám legfontosabb kérdései tehát e három – hatványozottan hátrányos helyzetű – kulcsfogalom köré épülnek.
Az Animus Kiadó 2007 óta adja ki a skandináv krimik sorozatot, amelynek népszerűsége mind a mai napig töretlen. A sorozatban elsőként az izlandi Arnaldur Indriðason Kihantolt bűnök című regénye jelent meg, s az az óta eltelt tizenhat évben százhatvannál is több címszóval ajándékozták meg a műfaj rajongóit. A legtöbb szerző svéd, norvég és izlandi nemzetiségű, de akad közöttük néhány dán és finn is.
Bela Durancinak, „Szabadka első okleveles művészettörténészének” (Bács, 1931 – Szabadka, 2021) neve egyformán ismert mind a szerb, mind a magyar művészeti körökben, hiszen mind a két nyelven számos könyve, művészekről írt monográfiája, kiállításmegnyitója, katalógusa és folyóiratokban közölt szakcikke jelent meg, s az általa rendezett kiállítások száma is impozáns.
Minden egyes, a helyi regionális történelem egy-egy darabját kiszínezni kívánó kiadvány megjelenése valóban fontos és kívánatos, kiváltképp napjainkban. Éppen ezért nem csupán a felvidéki magyar cserkészmozgalom, hanem a Rimaszombat története iránt érdeklődő számára is érdekes és inspiráló lehet a Lilium Aurum kiadó gondozásában megjelent, A cserkészliliom peremvidéki szirmai című kötet, amelyben a szerző, Gaál Lajos, a 110 éves rimaszombati cserkészet krónikáját tárja elénk.
A huszonöt éves Petőfi Sándor Föltámadott a tenger című versét 1848. március 30-án, a Pesten újra elkezdődött forrongások hatására írta meg, az egész nemzeti közösség szószólójaként. Földrengésszerű változást írt bele egyetlen képbe, egy új világrend eljövetelét hirdetve. Tömegeket mozgatott meg szuggesztív költői erejével, költészetének máig tartó ereje magyarságtudatunk része, nemzeti önazonosságunk, sőt önmeghatározásunk részévé is vált.
Mikor vagyunk arccal a falnak? Mondjuk, ha büntetésből sarokba állítanak. Vagy nekiesünk. Esetleg valaki arccal a falnak lök. Mindenesetre egy olyan élethelyzetet feltételez, amelyet alapesetben nem szabad akaratunkból, örömmel választunk. Szerintem csak úgy senki sem állt még oda egy falhoz. Ha közvetlenül előttünk van, akkor nem látjuk, mi zajlik körülöttünk.
Margaret Atwood 2022-ben megjelent Égető kérdések című esszékötete meglehetősen felborzolta a kedélyeket. Súlyos kérdéseket tesz fel (mi számít igaznak?; összefér-e a politika és művészet?; illetve érdekli a geopolitika, a faji fennmaradás, a történetek létjogosultsága is), amelyekre maró őszinteséggel felel, kellő humorral fűszerezve. A hangsúlyok öt fejezeten keresztül váltakozva jelennek meg.
Tóth László (1949) Rossz napok című keményfedeles gyűjteményes kötetének alcíme Új versek és rátalálások 2018– 2023. Öt év hosszú idő, de egy korábbi interjúban éppen a szerző jelenti ki, hogy „ritkán és keveset írt eddig”. Az Új versek része az alcímnek nyilván a megjelölt időszakban születettekre utal – bár sok esetben utalás nélkül is rájönne a nyájas olvasóközönség, hiszen némely alkotás aktuális, az elmúlt évekre kifejezetten jellemző közéleti és egzisztenciális problémákat boncolgat.
A regény szerkezete nagymértékben hasonlít a lapunk júliusi számában ismertetett Végzetes ígéret című Angela Marsons-krimire, amely ráadásul ugyanúgy 2018-ban jelent meg először, mint Carmen Mola regénye. Mindkét műben egy nő a nyomozóegység rátermett parancsnoka, mindkettőjük csapata egy új taggal gyarapodik, akit a többiek nehezen fogadnak be, mindkét regényben különös részletek derülnek ki a nyomozók magánéletéből.
Silling István, a nyugat-bácskai nyelvjárások és népélet avatott kutatója új összefoglalással jelentkezett, melyben szülőfaluja, Kupuszina máig megőrzött hagyományos viseletét mutatja be. A témára vonatkozó több mint négy évtizedes gyűjtéseinek eredményét sajátos módon dolgozta fel és adta közre: könnyen kezelhető, áttekinthető szótár formájában.