A mű olyannyira szókimondó, tabudöntögető, sokkoló hatású, hogy olykor magunk sem hisszük el, hogy a leírt jelenségek körülöttünk/velünk történnek. Az általunk használt tömegmédiában nagyon kevés, a kötetben fejtegetett történéssel, állásponttal találkozhatunk, így az olvasmány határozottan hiánypótló. Olyan írás, amelyet ha elkezdenek olvasni, azok sem tudnak mellőzni, akik egyébként a szerző identitását nem érzik magukénak.
Douglas Murray angol publicista és író, a konzervatív tábor meghatározó alakja. Ateistaként védi a keresztény örökséget, melegként áll ki a családok eszményképe mellett, szólásszabadság-hívőként pedig támadja a szélsőbalos törekvéseket. Az író 2017-ben lett igazán nemzetközileg ismert, amikor megírta az Európa furcsa halála – Bevándorlás, identitás, iszlám című kötetet, amelyet még Roger Scruton is „életbevágóan fontos” műnek nevezett. Az alkotással Orbán Viktor is megosztott egy képet a Facebook-oldalán.
A tömegek tébolya című könyv borítója látszólag teljesen megegyezik az említett kötetével. Kemény fedelű, fekete alapon – távolról színes pontoknak tűnő – apró jelképek borítják. Ha közelebbről megnézzük, láthatjuk, hogy ezek valójában kicsi okostelefonok. Nem véletlenül választotta az író ezt a szimbólumot, hiszen művében kifejti, hogy ezen digitális médiumok a felettünk járványszerűen elhatalmasodó tömegtéboly első számú terjesztői. A birkanyájeffektust mindnyájan érzékelhetjük, ám az okok rejtve vannak előttünk. Murray célja nem csupán a körülöttünk zajló események megértetése, hanem az azokról való szabad vita megteremtésének a lehetősége is. A bevezető fejezetben a brit hadseregben használt „Piton” aknamentesítő rendszer funkciójához, működési elvéhez hasonlította művét. Az aknamező a társadalmunkban történő, sokszor józan ésszel felfoghatatlan jelenségeket szimbolizálja. A harcászati létesítmény bevetés alatt egy rakétát lő ki, amely több száz méteres, csőszerű, robbanószerrel teli farkat húz maga után. Amikor a löveg az aknamező felett felrobban, ösvény keletkezik, amelyen biztonságosan át tudnak kelni a katonák és a harci járművek.
„Nem célom a teljes aknamező elpusztítása, és akkor sem lennék képes rá, ha ezt szeretném. De reményeim szerint ez a könyv segít a terep megtisztításában, és ennek révén biztonságban tudunk közlekedni rajta.”
Az író egy korábbi interjúban közéleti motivációját azzal magyarázta, hogy kimondottan alacsony a toleranciaküszöbe a hazugságokat illetően. Felfogásának erőteljes hangot ad művében. Ügyesen érvel, de meglehetősen csípős vitastílust képvisel. Véleményét esettanulmányokkal, különféle kutatásokkal, azok összehasonlításával, ütköztetésével, adatokkal támasztja alá. A klasszikus liberális eszméktől a posztmarxista filozófián át a kortárs szórakoztatóiparig terjedő nagyívű elemzést végez. A könyv teljes terjedelme 384 oldal. A bevezető mellett négy fő fejezeten keresztül (melegek, nők, faji identitások, transzok) tárgyalja a kialakult tömegtéboly jelenségét.
Douglas Murray a rá jellemző alapossággal tárja fel a progresszió és egyenlőség terén létfontosságú eredményeket elérő polgárjogi mozgalmak önmaguk ellen fordulását és szétesését. A kötetben kifejti, hogy bár korunk szellemének uralkodó ideológiája felismerte, hogy a homoszexuálisok, a nők, a feketék elnyomása egykor a rendszer produktuma volt, elkövette azt a hibát, hogy az elnyomás elleni küzdelemből akart új, egyéni struktúrát kiépíteni. A mai, modern liberalizmus legnagyobb problémája, hogy morális fölénnyel ruház fel olyan csoportokat, mint a homoszexuálisok és transzneműek, nők, feketék, elnyomva és háttérbe helyezve ezzel a társadalom további szegleteit. Mint írja, a szabadelvű gondolkodás küzdelme előbb-utóbb értelmetlenné válik, hiszen garantálja az ellentmondások és az instabilitás felbukkanását. Az ellenvélemények eltüntetéséhez pedig minden eszközt megragadnak. Esélyt sem adva egy értelmes társadalmi vitára. Mint azt tapasztaljuk, számukra olyannyira kellemetlen diskurzust folytatni ezen kérdésekről, hogy tabusítani kezdték az észrevételeket. Így torzult a liberális gondolkodás dogmatikussá, ahol mindenki pillanatok alatt rasszistává, szexistává, transzgyűlölővé, homofóbbá, gyűlölködővé válhat. A jelenség nem merül ki ennyiben, hiszen aki ezen elvekkel szemben fogalmaz meg véleményt, annak a rendszer karaktergyilkosságot ad ajándékba. Kicsinálják a munkahelyén, a magánéletében, a köztudatban.
Ehhez a folyamathoz nyújt nagyon jó útmutatót, megértést a könyv, amely javarészt a brit, illetve az amerikai társadalmon keresztül szemléli a jelenkor uralkodó szellemének pusztító társadalmi hatását. Emiatt a nyugati olvasók számára a könyv diagnózisként, míg egy közép-európainak figyelmeztetésként értelmezhető. A kötetet még bámulatosabbá, hitelesebbé teszi az, hogy sorait nem egy kívülálló megmondóember írta, hanem egy, a homoszexualitását, ateizmusát nyíltan vállaló személy.
Olvasás közben gyakran döbbenünk meg bizonyos fejleményeken, állunk meg pillanatokra, hiszen olyannyira hihetetlen, hogy megtörténhetnek ilyen események a „felvilágosult” 21. században. A könyv elolvasását követően biztosan kritikus szemmel fogjuk értelmezni a nagyvilág történéseit. Ajánlom mindenkinek, aki nem a mainstream, kompatibilissé butított szlogenekből kíván tájékozódni.
Douglas Murray: A tömegek tébolya. Alexandra Könyvesház Kft., Budapest, 2020.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. február 20-i számában)
A Nagyi megunta a fotelmagányt, és lement a nyuggersávban élesztő-párbajozni, utána karanténfergett még egy kicsit, utcai táncot járt az erkélyközönségnek, könyökberöhögte a karanténportást, majd hazatért karanténkovászolni.
Ha a fenti mondatot egy évvel ezelőtt írom le, senki nem tartana kovidiotnak – mivel az a kifejezés még nem létezett –, legfeljebb a magyar nyelvet nem ismerő idiótának.
Ideje van a kibeszélésnek. Annak, hogy megismerjük, hogyan bomlik fel egy házasság. Ki tudja, talán a karanténidőszakban ez még időszerűbb lesz? Bízom benne, hogy az extrémen nehéz időszak inkább összekovácsol bennünket. Bár e kötet ajánlóit olvasva arra vártam, hogy egy olyan párkapcsolat széthullásáról fogok olvasni, amelyben a férj a bántalmazó, a feleség a bántalmazott, túl tiszta és túl egyszerű felállás lett volna ez, amelyben normatív alapon könnyen kitalálhatjuk, ki a jó és ki a rossz.
Bognár Antal legutóbbi regényének szereplői nem mitikus héroszok, nem is a társadalom kiemelt fontosságú szereplői, Jákó Béla nyugalmazott kézbesítő, a fia pedig adásrendező egy hírgyárban. Kettejük egymás iránti ambivalens viszonyának mozaiktörténete a Mesés éveink „elképzelt regénye”.
Izer Janka kötetét olvasni olyan, mint egy vadhálóba gabalyodni. Nem számítasz rá, pedig ott van. Első kötet, alig látszik, mégsem hagy továbbmenni. A könyv magába szippant, akaratlanul is hatnak ránk a történetek. Egy kicsit sem szemérmes és kicsit sem hétköznapi olvasmány.
Tizennégy évet kellett várni Meliorisz Béla új kötetére, de „mintha leállna az idő hülye futószalagja” (Jóval könnyebb), erőltetettnek hat az évek számolása, az előző kötetekhez való viszonyítás. A versekben megmutatkozó világ viszonylagossá teszi ezeket a szempontokat. Itt a gyászé és a magányé a főszerep.
Apokaliptikus világképek, sci-fi-elemek, gótikus hangulatú írások, groteszk humor keveredik a huszonhét éves kárpátaljai Kertész Dávid első kötetében. A szerző merészen nyúl elcsépeltnek tűnő témákhoz, legnagyobb érdeme az, hogy sikerül ezeket teljesen új köntösbe bújtatnia.
2001 óta az erdélyi irodalom is fel tud mutatni egy reprezentatív antológiát, melybe azon erdélyi szerzők írásaiból válogatnak a szerkesztők, akik a korábbi évben jelen voltak az erdélyi, anyaországi irodalmi folyóiratokban. Ehhez feltehetően a magyarországi Szép versek és Körkép (szép prózák) szolgáltatták a mintát, de hasonló kezdeményezés Az év versei és Az év novellái című kiadvány is.
„Hihetetlen, hogy honnan jövünk, mi magunk is érezzük, hogy nem hihető, amiket mesélünk. Hiába mutogatjuk a képeinket. Mintha egy mesevilágról vetítenénk csupa olyat, amit nem lehet ellenőrizni. Kígyó, Bulgária, Duna-parti terasz, persze. A fotók se tűnnek bizonyító erejűnek.”
„Nyiladoz a rózsabimbó / Kék az ibolya már / Lágyan fújdogál a szellő / A mező csupa liliomszál.” Ki gondolná, hogy az idézett sorok Sztálin tollából származnak? 2018- ban jelent meg Daniel Kalder A pokoli könyvtár című könyve, amely az alcím szerint diktátorokról, a műveikről és a betűvetés egyéb katasztrófáiról szól.
Maga Deák Ferenc, a nagy békességszerző dunántúli köznemes mondotta volt (állítólag): Akit Sümegen meg nem szólnak! Rendeken meg nem lopnak! Egerszegen fel nem akasztanak, az vígan járhatja a világot – olvassuk a Darnay Kálmán-kötetben (Sümeg, 1989). Veszprém mellett, Nemesvámoson mi nem történt: „Akit Szentgálon meg nem vernek, / Szabadin meg nem b...nak, Vámoson meg nem lopnak, / Az elmehet a nagyvilágba, / Semmi baja nem eshetik”