Hogyan képzeljük el a világot 2000-ben? Gyakran kaptuk ezt feladatul az 1980-as évek általános iskolai rajzóráin. Lelkesen vetettünk papírra robotokat, űrhajókat és a levegőben repkedő különféle járműveket. Azt persze nem tudtuk megjósolni, amiben tényleg másmilyen lett az életünk: a virtuális forradalmat, a mobiltelefonok és internet világát nem láttuk előre. Ezért is különösen izgalmas kísérlet Mécs Anna novelláskötete, amelyben az egyes novellák szereplői nemcsak használják a virtuális világ eszközeit, hanem befolyással vannak életükre, akárcsak nekünk, hétköznapi embereknek. Ki nem ellenőrizte már szerettét, hogy rendben van-e, megnézte, mikor volt aktív legutóbb a Messenger üzenetküldő szolgáltatásban? Vagy ki ne segített volna az anyukájának vagy barátnőjének társat keresni egy internetes társkereső segítségével, írta meg a bemutatkozó szövegét, esetleg válaszolt is az érdeklődőknek? Előfordult esetleg olyan, hogy ismeretlennel kezdtünk el levelezni, álmokat szőttünk a csetablakban épphogy látható profilképe köré, majd a személyes találkozás csalódást okozott?
A kötet legjobb novellái azok, amelyekben ott van ez az érzelmi plusz, a gépek világának leírása mellett (Robbantott halak, Az álmaidat is add nekem). És a kötet megjelenésének időzítése is kiváló, bár az alkotó még akkor, 2019-ben dolgozott ezeken a novellákon, amikor karanténról szó sem volt, de így igazán aktuálissá vált az az írás (Menekülő állatok), amelyben a kollégák a videókonferenciák világából kilépve végre személyesen is találkoznak, és a főhősnő, Tünde realizálja, hogy az a kolléga, akiről eddig álmodozott, a valóságban jóval alacsonyabb. Sőt, e novellából az is kiderül, hogy a videókonferenciák közben lehet valaki akár tréningnadrágban is, úgysem látszik. És a konferencia után bizony otthon könnyebb kiengedni a gőzt, mint az irodában, mivel nem látják a kollégák.
Persze arról, milyen lesz a jövő, most is vannak elképzeléseink. Egyrészt a klímakatasztrófa veszélyei és az emiatt kialakult környezettudatosság kritikusan jelenik meg az egyik novellában (Műanyagmentes falafelgolyók). A Szerény javaslatban az az ötlet a klímaválság megoldására, hogy vágják le az emberek lábát. Ami persze egyértelmű utalás Jonathan Swift Szerény javaslat című röpiratára, amelyben ő az éhínség enyhítésére az ír gyermekek húsának árusítását javasolta. A groteszk, az irónia több novellában is jelen van a kötetben, bár néha túlzónak éreztem, illetve egy novellabeli szituáció gyors lecsapásának, nem adva elgondolkodtató befejezést a történetnek (Műanyagmentes falafelgolyók).
Képet kapunk arról is, hogy a jövőben minden automatizált lesz, például nem kell villanyt kapcsolni, mert a fényérzékelő megelőz bennünket, étkezési tanácsokat is kapunk különféle okosszerkezetektől egészségmegóvási céllal (Ha anyukát is felokosíthatnám). Felmerül az a kérdés is, mennyiben hatnak ránk a virtuális világban posztolt valóságok: hogyha a boltban meglátunk egy rózsaszín inges fickót, könnyen azt hisszük, hogy az ismerősünk, mert épp láttunk egy rózsaszín inget egy Insta-posztban.
Természetesen generációs kérdésként is felmerül a virtuális világ ismerete, illetve a generációk harca egymással: jobb volt-e a virtualitás nélküli világ, van-e személyiségformáló hatása a nethasználatnak (Save game)? Jómagam inkább fordítva tenném fel a kérdést: azok a szeretteink, akik nem ismerték sem a mobiltelefonok, sem az internet világát, vajon hogyan használnák a virtuális teret? Vajon megosztaná-e nagyapám a Facebookon legújabb írását? Ebben nem vagyok annyira biztos, abban annál inkább, hogy apám borítóképe biztosan az unokája lenne.
A kötetre úgy figyeltem fel, hogy a Robbantott halak című novella ajánlóját olvastam: ez az a történet, amikor az anyát a lánya regisztrálja a társkeresőre (a Tinderre) szülei válása után, ő alkotja meg a profilt, levelezik, sőt randevúra is kíséri az édesanyját eleinte, egy ötletes szerkezet segítségével még randi közben is tanácsot adna neki. A történet befejezése azonban csalódást okozott: a lány találkozik anyja egyik udvarlójával, ezt eltitkolja előle, és bár vakrandiról van szó, de csókolózik is a korban hozzá nem illő udvarlóval. Szeretnék hinni abban, hogy a világ alapvetően jó, és nem arról szól, hogy átverjük a szeretteinket, még ha egy randi erejéig Szeretném hinni, hogy arról szól, segítjük egymást, és ha másként alakulnak a dolgok, mint ahogy eredetileg terveztük, akkor arról nyíltan kommunikálunk, és nem verjük át a másikat, mint a novella lányszereplője. A kötetet ajánlom olvasásra mindenkinek, akit érdekelnek az olyan történetek, amelyekben a jelen kapcsolati világa virtuális eszközeink használatával jelenítődik meg.
Mécs Anna: Kapcsolati hiba. Scolar, Budapest, 2020.
(Megjelent a vajdasági Előretolt Helyőrség 2021. szeptember 18-i számában)
Nem tűnt különösebben érdekfeszítőnek Chris Carter regényének kezdete, azt hittem, csalódnom kell az egész műben. Egy fiatal, halálra kínzott nő holttestét fedezi fel egy éjjeli kerékpáros egy elhagyatott helyen, a rendőrség megállapítja, hogy a póz, amibe helyezték a hullát, valami üzenetet hordozhat, meg a környék is beszédes lehet, noha nem maradt az elkövető után semmi árulkodó nyom.
A PesText fesztivál alkalmából kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeumban, amely a Visegrádi Négyek országainak legjobb kortárs illusztrátori munkásságából mutat be válogatást. A 16 alkotó illusztrációs grafikái nagyméretű printeken és az eredeti könyvekben egyaránt tanulmányozható. A tárlat a világszínvonalú közép-európai illusztrációs művészet új tendenciáit reprezentálja.
A magyar, különösen a vajdasági néprajztudomány nagyon sokat köszönhet a közelmúltban elhunyt Jung Károlynak. Ő az egyetlen, aki a hagyományos komparatív módszerekkel és tudományos szempontrendszereket követve építkezett. Folklorisztikai életművét az összehasonlító vizsgálódások határozzák meg.
George R. R. Martintól származik az idézet, miszerint: „Egy olvasó ezernyi életet megél, mielőtt meghal.” Százdi Sztakó Zsolt Életem történetei – Első ötven évemből című könyve anekdotikus gyűjtemény, melyeknek segítségével megismerhetjük egy önmagát „zakkant, álmodozó, önjelölt világmegváltóként” jellemző író megpróbáltatásokkal teli útját az önelfogadás felé.
Füst Milán azzal, hogy Störr nevében ad címet a regényének, egy olyan megfigyelői pozíciót foglal el, melyből, ha sikerül, a teljes folyamatra rá lehet látni. A könyv lassan nyolcvan éve tartó sikere, az, hogy mind a mai napig alkotók, művészek lépnek közel hozzá és próbálják a maguk nyelvén újramondani Störr és felesége történetét, azt mutatja, hogy Füstnek sikerült mindez.
A hűtlen feleség által újra rácsodálkozhatunk népi kultúránk, hagyományaink gazdagságára, páratlan zenei, táncos és történelmi örökségünkre. Ám a bűnügyi táncdráma rámutat arra is, mindezek ellenére sem vagyunk legyőzhetetlenek – ha az ellenfelünk a szerelem…
Minden háború átkos esemény az emberiség számára, még ha némelyiket igazságosnak is véljük. A történelem mégis legfőképp háborúk sorozata hosszabb-rövidebb békeidőszakokkal. A történelemkönyvek szerzői pedig több évtizedes békés fejlődést rendszerint rövidebben foglalnak össze, mint néhány év háborús vérengzéseit.
A kötetben a művész 160 festménye jelenik meg 110 dokumentumfotó mellett, plakátok, borítók társaságában. A kettős jubileumi album annyira meglepte az egyik magyarországi könyvterjesztőt, hogy szerzőjeként Máriás Béla helyett dr. Máriás Antalt, kiadójának pedig a Kossuth Kiadót jelölte meg. (Egyiket sem találta el.)