Zsidó Ferenc: Transzilván szépliteratúra

2021. március 01., 07:41

2001 óta az erdélyi irodalom is fel tud mutatni egy reprezentatív antológiát, melybe azon erdélyi szerzők írásaiból válogatnak a szerkesztők, akik a korábbi évben jelen voltak az erdélyi, anyaországi irodalmi folyóiratokban. Ehhez feltehetően a magyarországi Szép versek és Körkép (szép prózák) szolgáltatták a mintát, de hasonló kezdeményezés Az év versei és Az év novellái című kiadvány is.

Az is nyilvánvaló azonban, hogy Erdélyben nem születik olyan sok alkotás egy év során, hogy külön vers-, illetve prózaantológiát lenne indokolt kiadni. Így vált a mindenkori Erdélyi szép szó költők és prózaírók találkahelyévé. Befogadói szempontból jól jön a versek és prózai művek váltakozása, ugyanakkor így arra is könnyebb figyelni, milyen súllyal van jelen a kortárs erdélyi irodalomban a líra, és milyennel a próza, valamint arra, hogy melyek az uralkodó témák, beszédmódok.

2001-ben, az első válogatáskötet beköszöntőjében Ferenczes István költő, a Székelyföld folyóirat alapító főszerkesztője úgy fogalmazott: jogos egy reprezentatív antológia megjelentetésének igénye, mivel „az egyetemes magyar irodalom egészén belül az Erdélyben születő szépliteratúra jelentős részegészt képvisel”. Nos, a válogatás azóta is megjelenik minden évben, a 2020-as Fekete Vince és Lövétei Lázár László szerkesztésében. Az antológiák sorsa azonban általában mostoha, úgy vélem, az Erdélyi szép szó sem kapja meg az őt megillető figyelmet, nem jut el elég helyre. A 2020-as év amúgy is rendhagyó volt a pandémia miatt (épp ezért a Szép versek és a Körkép például meg sem jelent), így ezúttal talán még inkább eltűnt a süllyesztőben ez a szép és valóban reprezentatív kiadvány.

Jószerével minden kanonizált erdélyi szerző szerepel benne, felemásnak mégsem nevezném a felhozatalt. A szerkesztők ugyan vélhetően azt is szem előtt tarthatták, hogy minél több ember bekerüljön, de azt is, hogy a lehető legjobb alkotásokkal.

Egységes stílusról, világképről nem beszélhetünk, ugyanakkor a nemzedékek közti különbségek nem jelentősebbek, mint az egyazon nemzedékhez tartozó különböző egyéni hangok közti eltérések. Jelen vannak irodalmunk nagy öregjei (pl. Király László, Czegő Zoltán, Ferencz Imre, Markó Béla, az időközben elhunyt Bogdán László), a középkorosztálybeliek (legalább két, inkább három nemzedék, Kovács András Ferenctől Tompa Gáboron és Visky Andráson át a rendszerváltás után jelentkezők derékhadáig, Vida Gáborig, Sántha Attiláig, Selyem Zsuzsáig, György Attiláig, Demény Péterig, Papp Attila Zsoltig, Muszka Sándorig, Serestély Zalánig, Varga László Edgárig, Bálint Tamásig), az ezredváltó generáció, aztán az utánuk jövő metamodernisták (lásd Címtelen föld) közül is jó néhányan (pl. André Ferenctől Horváth Benjin át Sántha Miriámig), de egészen fiatalok is, akik kötettel az antológia megjelenésének idején még nem rendelkeztek (pl. Ádám Szilamér, Gál Hunor, György Alida), ami mindenképp „frissé” teszi a kiadványt, ugyanakkor a szerkesztői bátorságot/nyitottságot dicséri. Teljes névsorolvasásra nem vállalkozom, de annyit még elárulok, hogy 57 szerző van jelen, 38-an verssel, 19-en prózával, a lírai termés tehát számottevőbb.

A néhány felvillantott név jól érzékelteti, hogy az elv az volt: mindenki megfér mindenki mellett. Ez az erdélyi irodalom egyik sajátossága, erőssége, hogy bár itt is vannak erővonalak, tömörülések (esztétikai, világnézeti, nemzedéki, területi alapon), de ezek átjárhatók, párbeszédbe, közös nevezőre hozhatók, összeolvashatók.

Jó az, hogy fényképek és miniéletrajzok is kerültek a művek mellé: aki kicsit is érdeklődik a kortárs erdélyi irodalom iránt, annak izgalmas lehet így ez a kiadvány, s vélhetően irodalomtörténeti jelentősége is meglesz majd. Úgy vélem, azok is örülnek az antológiában való szereplésnek, akik egyébként nem büszkék erdélyi mivoltukra, akik az „erdélyi író” megnevezést skatulyának, megbélyegzésnek vélik. Az alkotó akkor érezheti legmagányosabban magát, ha tudatában van: egy rendszer elemeként is „működik”.

 

Erdélyi szép szó 2020. ProPrint, Csíkszereda

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2021. februári számában)