A Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft. a Trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdetett Trianonnal vagy bármilyen Trianon-élménnyel kapcsolatos irodalmi mű létrehozására. A pályázati felhívásra 155 érvényes pályázat érkezett. A díjazott pályamunkák az ősz folyamán olvashatók lesznek a Helyőrség.ma portálon, a nyertesek névsorát pedig most tesszük közzé. A pályázat nyertesei 50 ezer Ft jogdíjban részesülnek, illetve kategóriánként a legjobbnak minősülő írások szerzőit további 100 ezer forint jogdíj illeti meg.
Vers kategória
Beérkezett pályázatok száma: 80
Díjazottak:
Acsai Roland
Farkas Gábor
Huszthy Bálint
Lázár Balázs
Mikeczné Tóth Imola
Nagy Milán László
Pálffy L. Péter
Szabó Lilla
Szilágyi Ferenc Hubart
Varga Csenge-Orsolya
A kategória fődíja: Szondy-Adorján György
Rövidpróza kategória
Beérkezett pályázatok száma: 43
Díjazottak:
Fráter Zsuzsanna
Gáspár Ferenc
Gazda Albert
Hegedüs András
Hegyi Ferenc
Hinsenkamp Fülöp
Imre Hilda
Kaszás István
Kisimre Ferenc
Korom Katalin
Labancz Eszter Csenge
László Boglárka
Makkai-Flóra Ágnes
Mészáros Márton
Mezei Attila
Nagy Balázs
Orémus Kálmán
Pozsgai Donát
Serfőző Anna
Szalontai Erika
Tari István
Veres Tamásné (Kiss Katalin)
A kategória fődíja: Lokodi Imre
Esszé kategória
Beérkezett pályázatok száma: 32
Díjazottak:
Borbély László
Farkas Gábor
Kun-Szabó Fanni
A kategória fődíja: Sebő József
Gratulálunk a díjazottaknak és köszönünk minden beküldött pályamunkát.
Mielőtt elolvasnánk Böszörményi Zoltán Regál című művét, amely idén második kiadásban jelent meg az Irodalmi Jelen Könyvek gondozásában (az első kiadást, amelyet az Ulpius-ház publikált, öt nyelvre fordították le, 2016-ban a Frankfurti Könyvvásárra jelent meg németül), érdemes megismerkednünk a szerző élettörténetével, amely ebben a műben a történet előzményeként szolgál.
1929-ben Deák Imre kutató megtalálja a bécsi Állami Levéltárban August von Heydte báró 1854-es jelentését az 1849. július 31-én zajlott fehéregyházi csatáról és az általa Petőfinek nézett személy holttestének leírásáról, azt saját fordításában közzé is teszik (1) (a jelentés eredeti német szövege mindmáig közöletlen). Ebben szó van arról, hogy a Petőfinek nézett holttest a „Landstraße” melletti „Sprigbrunnen”-nél (szökőkútnál, szökőforrásnál) feküdt. Alább azt járom körül, melyik „Landstraße”-n is járt pontosan Heydte.
Feltételezem, hogy anyja szomorúan, apja mérgesen mondogatta Lisnyi Móricnak, hagyjon fel a dologgal. Ő azonban egy álomért nemcsak a családi fészket, de a jogi és a közgazdasági egyetemet is otthagyta, mindkettőt még az első vizsgaidőszak előtt. És most itt ül a sarki presszóban, annak is a legsarkában, ahonnan az egyik ablakon át a márkaboltokkal teli rendezett, tiszta sugárútra, a másikon meg a szutykos, hófoltos sikátor bejáratára lát. Most végre van egy pályázat, amelyre benevezhet, jó eséllyel nyerhet is.
A csíkrákosi-göröcsfalvi római katolikus erődtemplom a bástyaszerű tornyán lévő rejtélyes ábrázolásokról vált híressé. A négyzetes kockákba osztott, figurákkal díszített festménysorozaton állatok, emberek, égitestek, különféle jelek tűnnek fel, amelyek értelme mindmáig megfejtetlen. A toronyhoz kapcsolódik egy friss botrány is: a 2001–2004 között végzett szakszerűtlen restaurálás következményeit csak most sikerült nagyjából felszámolni.