A Petőfi Irodalmi Ügynökség Nonprofit Kft. a Trianoni békediktátum századik évfordulója alkalmából irodalmi pályázatot hirdetett Trianonnal vagy bármilyen Trianon-élménnyel kapcsolatos irodalmi mű létrehozására. A pályázati felhívásra 155 érvényes pályázat érkezett. A díjazott pályamunkák az ősz folyamán olvashatók lesznek a Helyőrség.ma portálon, a nyertesek névsorát pedig most tesszük közzé. A pályázat nyertesei 50 ezer Ft jogdíjban részesülnek, illetve kategóriánként a legjobbnak minősülő írások szerzőit további 100 ezer forint jogdíj illeti meg.
Vers kategória
Beérkezett pályázatok száma: 80
Díjazottak:
Acsai Roland
Farkas Gábor
Huszthy Bálint
Lázár Balázs
Mikeczné Tóth Imola
Nagy Milán László
Pálffy L. Péter
Szabó Lilla
Szilágyi Ferenc Hubart
Varga Csenge-Orsolya
A kategória fődíja: Szondy-Adorján György
Rövidpróza kategória
Beérkezett pályázatok száma: 43
Díjazottak:
Fráter Zsuzsanna
Gáspár Ferenc
Gazda Albert
Hegedüs András
Hegyi Ferenc
Hinsenkamp Fülöp
Imre Hilda
Kaszás István
Kisimre Ferenc
Korom Katalin
Labancz Eszter Csenge
László Boglárka
Makkai-Flóra Ágnes
Mészáros Márton
Mezei Attila
Nagy Balázs
Orémus Kálmán
Pozsgai Donát
Serfőző Anna
Szalontai Erika
Tari István
Veres Tamásné (Kiss Katalin)
A kategória fődíja: Lokodi Imre
Esszé kategória
Beérkezett pályázatok száma: 32
Díjazottak:
Borbély László
Farkas Gábor
Kun-Szabó Fanni
A kategória fődíja: Sebő József
Gratulálunk a díjazottaknak és köszönünk minden beküldött pályamunkát.
Képzelje el a kedves olvasó az alábbi helyzetet: létezik egy gyakran idézett írás a székelyekről, viszont a lábjegyzetek mindegyre egy vagy más kézirathoz vezetnek, melynek elolvasásához el kell menni egy távoli városba. Ennek az idegesítő helyzetnek most szerencsére vége, hisz a mű könyvformában is megjelent, és hozzáférhető. Vagy nem.
Na, most akkor szépen elmesélem, hogyan lettem tanár.
Az úgy volt, hogy gyermekkoromban imádtam horgászni. A fene tudja, miért kellett nekem ilyen úri, mondén hobbi, egész famíliámban egyetlen horgász se volt, becsületes földművesek voltak a rokonaim, akik enyhén szólva naplopásnak tartották a pecázást. Én azonban egyszer valami nagyvilági helyen sétáltam, már nem tudom, hol lehetett; menő tavak, cuccos csónakok, botok fölött görnyedő emberek, berregő orsók, merítőhálók, bennük megcsillanó, fickándozó halak; anyám szidott eleget, hogy ne mind bámészkodjam, de én nem hallgattam szavára, s kész, megfertőztek.