Csíkrákos a Rákos-patak mentén, a Középcsíki-medence kijáratánál fekszik. A község fölötti magaslaton áll a középkori eredetű erődtemplom, mely – bár csíkrákosiként van számontartva – a ma vele teljesen egybeépült Göröcsfalva területén található. Csíkrákos az 1332. évi pápai tizedjegyzékben már megjelenik.
A torony és képei
A templom tornyának építési idejét egy 2018-as dendrokronológiai kutatás során sikerült meghatározni. A Botár István régész által vezetett dendrolab.ro honlapján ez áll: egy „2018-ban ismételt helyszíni munka során a torony első emeletén, az északi falban talált fenyőfa építési állványból fűrészeltünk szeletet (13. minta). A mindössze 36 éves minta évgyűrűsorát a 2020-ban összeállított csíki középkori lucfenyő-kronológia 1463 és 1498 közé keltezi. Eszerint az állvány építéséhez 1498/1499 telén kivágott lucfenyőt használtak fel, ami a torony építését a 16. század elejére valószínűsíti.”
Az állványzatfa kivágásának ideje (1498/1499 tele) mindenben egybevág Keöpeczi Sebestyén József heraldikus, a Román Királyság címerének tervezője megállapításával, aki a torony festményeinek készítőjét is megnevezi: „A torony kívül a maga egészében festve van. Quaderezés s ezek közt rendszertelenül vörös festékkel állatok, emberek, égitestek tarkállnak a torony falán. E festés mesterét is ismerjük, mert a templom déli keresztszárnyának boltozata felett, a fedél alatt, nehezen megközelíthető helyen a következő vörös festésű minusculás felírat olvasható: Hoc . opus. fecit. petrus. Zabya. Előtte pedig (1507)” (Keöpeczi Sebestyén József: A középkori nyugati műveltség legkeletibb határai. Erdélyi Tudományos Füzetek, 1921, 19.). (A felirat a 2001– 2004 közötti restaurálás után már nem található sehol – szerk. megj.) Eszerint a tornyot 1499-ben vagy utána kezdik építeni, 1507-ben befejezik, és Zablya Péter felírja, hogy ezt a munkálatot ő végezte.
1–2. kép. A torony felirata még látszik az 1970-es évek elején, Vécsey Gyula felvételén. Az Ughy István által vezetett restaurálás során tűnt el. A felirat ugyanazon Zablya Péter munkája lehet, aki a templomban levő feliratot is készítette (3–4. kép). A baloldali jelek feloldása: 50 (szünetjel) 7, azaz 507 | 3–4. kép. A templom déli keresztszárnyának boltozata felett, a fedél alatt, nehezen megközelíthető helyen gót minuszkulás felirat volt olvasható még 1921-ben is: 1507. Hoc . opus. fecit. petrus. Zabya (Orbán Balázs rajza, Keöpeczi Sebestyén József megfejtése). A felirat mára eltűnt |
A kutatók általában csillagászati vonatkozásokat, az állatövi csillagképek jeleit látják a torony képein. Vannak, akik szerint a pogány kori természetkultusz termékenységi jegyeire emlékeztetnek egyes jelek. Mások a magyar ősvallás és hiedelemvilág stilizált ábráit vélik ezekbe Keretes írásunkban közöljük Vécsey Gyulának erről szóló, A csíkrákosi műemlék jelképei című írását, amely a Hargita Kalendáriumban jelent meg.
Problémás restaurálás
Meglehetősen dilettáns hozzáállás vezetett ahhoz, hogy a kétezres évek elején végzett, nagy károkat okozó restaurálás megtörténhetett – véli Molnár Attila restaurátor, aki még a munkálatok közben jelezte a műemlékvédelmi hivatalnak, valamint különböző fórumokon is felszólalt amiatt, hogy nem szakszerűen zajlik a torony felújítása, sőt, visszafordíthatatlan és visszanyerhetetlen mindaz, ami eltűnik.
„2003-ban György Attila barátommal kimentünk a helyszínre, ahol már javában zajlott a munka, fel volt állványozva a torony. Felmásztunk, ameddig lehetett, körbejártunk mindent, és akkor ért az első megdöbbentő meglepetés, hogy az állványon a járófelület tele volt középkori vakolattal. Begyűjtöttünk több marék vakolatot (eredeti faldarabokat). De akkor már a legfelső szint úgymond restaurálva volt. Ott azonnal kiderült, hogy nagy bajok vannak, mert egy Plextol nevezetű szintetikus ragasztót használt az elkövető, ami egy középkori templomnál eleve nem jöhetne szóba. Ezt nagyon kis felületen – pár millimétertől néhány centiméterig – lehet használni ott, ahol a kipergés veszélye fennáll, és más anyagokkal nem lehet megoldani. Ez egy vizes diszperzió, bediffundál (beleivódik, összekeveredik – szerk. megj.) a vakolatba. Itt gyakorlatilag átitatták a vakolatot. És lényegében véve ez az a brutális cselekedet, amit nem lehet megbocsájtani, mert attól a pillanattól kezdve jelenlegi tudásunkkal, technikánkkal, technológiánkkal és anyagainkkal nem tudjuk szétválasztani az eredeti felületet a hozzáapplikált felülettől. A másik nagy probléma, hogy – lévén, hogy itt egy filmképző anyagról beszélünk – úgy hatott, mintha műanyag fóliával körbetekerték volna az épületet, és innentől kezdve a falnak az átjárhatósága megszűnt. Tehát nem tud távozni a pára, lényegében semmilyen nedvességtartalom, és ez elindít egy kérgesedési folyamatot. Mivel nem tud távozni a pára, ezért mikrorobbanásokat hoz létre a felület alatt. Ez szétrepeszti a műemléket, és idővel ledobja magáról” – magyarázta Molnár Attila.
Mint mondta, hiába tiltakozott és ellenezte, illetve kérte a műemlékvédelmi hivatal akkori vezetőjét, hogy állítsák le a restaurálási folyamatot, ez nem történt meg. Úgy véli, sajnos, megfosztottuk saját magunkat a ma látható és létező egyik legkomolyabb történelmi ereklyénktől.
Kérdésünkre, hogy mit veszítettünk el, kiemelte, hogy a festmények kivitelezése zseniális volt. „Olyan szarvasábrázolások voltak, amelyek párjukat ritkítják. Olyan könnyed kézzel megrajzolt állatfigurák, amelyek nagyon magas szintűek, és nagyon messze járnak attól, amit odapingáltak utóbb. Annak idején, amikor Zöld Laji vezényletével csíki festőművészek restaurálták a tornyot a hetvenes években, annak ellenérintem ez a torony jóval régebbi, mint maga a templom. Visszadatálnám az 500-as, 600-as évekre, de itt már kezdünk ingoványosban járni. Például ott van a hal ábrázolása. A falon látható hal nem él, mert fel van fordulva, és adja magát, hogy a halálról van szó. De ez csak egy jelenet. Ez valamilyen módon fentről lefele olvasható történet kellett legyen valamikor. De én sem láttam abban az állapotában, mert akkor már szinte a fele le volt kenve.”
Arra is kitért, hogy a 2000-es évek elején látott egy alaprajzot a templomról, és felfigyelt arra, hogy a toronynak a templomhoz képest van egy enyhe eltérési szöge. „Erről nekem beugrott Giottónak egy festménye, ahol Krisztus a kereszten elbólint. Giotto sem azt festette meg, hogy Jézus meghalt, hanem azt a bizonyos pillanatot, amikor élet és halál között vagy.
Ez a rákosi templomnál mindig visszatérő motívum mind a képi anyagban, mind a hangulatában. Van benne egy ilyen titok: a lét-nemlét, az élő és a halott, a szellemvilág és a való világ között. Valahol ezen az úton lehetne elindulni a megfejtésben. Ma számomra nem az a legfontosabb, hogy ki tette ezt a szörnyűséget, hanem az, hogy hasonló még egyszer ne történhessen meg.”
A restaurátor felhívta a figyelmet, hogy kiemelt műemlékeknél bárki szóvivője lehet egy ilyen ügynek, és – noha sokan támadták emiatt – ma is szót emelne a pusztítás ellen.
Értékmentő beavatkozást javasolnak
2013-ban a válság kezelésére összeült egy szakmai csoport, amelynek Búzás Árpád plébános, Császár Attila polgármester, Molnár Attila restaurátor, Albert Homonnai Márton építész, műemléki szakmérnök és Tövissi Zsolt építész, műemléki szakmérnök voltak a tagjai.
A Tövissi Zsolt építész által készített jegyzőkönyv először is rögzíti a 2001–2004 közti, Seres László magyarországi restaurátor vezetésével végzett restaurálás kivitelezőinek, valamint magyarországi szakértőinek véleményét: „az adottságokhoz igazítva történt a konzerváló beavatkozás, valamint az esztétikai helyreállítás módja és mértéke... Fegyelmezett eljárás, hogy retust alkalmaztak a fennmaradt eredeti festések esetében, míg a hiányoknál rekonstrukciós jellegű kiegészítést lazúrosan, egy fokkal világosabb tónust alkalmazva. Természetesen a romlás jellegéből adódóan a hiányzó részek túlsúlyba kerültek, ezért összhatásuk is erőteljesebb...” (Szentkirályi M., 2005)
A következőkben viszont a szakmai csoport megállapítja, hogy „ennyi év után sajnálatos meghibásodások tapasztalhatók az északi, illetve a nyugati oldalon, úgymint nagymértékű vakolatleválás, megújult felületi algásodás, és nem utolsósorban továbbra is bántó a hiteles történeti falképanyag végzetes eltakarása.”
Szintén a jegyzőkönyvből tudjuk, hogy a válság kezelésére megtartott, 2013. július 16-ai szemrevételezés nyomán a szakmai csoport tagjai a következő épületkárokat tapasztalták:
Kimondták az értékmentő beavatkozás szükségességét, annak két lépcsőfokát vázolták: az első cél a további károsodás megállítása, a második az esztétikai helyreállítás következményeinek felszámolása. A jegyzőkönyvben ez szerepel: „az első mállások szegélyezését és a fal vizesedését megakadályozó lépéseket elengedhetetlenül fontosnak tartjuk a további károk megállítására. Ezzel párhuzamosan feltétlenül el kell végezni a torony kutatását. A jelenleg szerencsétlenül megszilárdított, csekély páraáteresztő képességű külső filmréteg, mely a történeti falképanyagot eltakarja, károsan felgyorsítja az egyébként évszázados lassúságú sóképződést, mely a legfőbb károsítóként a gyengébb megtartású, de az értékes falképanyagot hordozó vakolat további lemállásához vezet.”
Hangsúlyozták, hogy a rossz munka szerzőinek felelőssége meghatározható. Ők (a kivitelezők) a műemlék átvételénél egy leromlott állapotú, ám minden tekintetében hiteles állagú épületet vettek át, és ennek az ellenkezőjét adták vissza. A fent említett tényből fakadóan, a közösség erre a hiteles állapotra tart igényt.
Sikeres visszaállítás
2018-ban a község polgármestere Czimbalmos Attila festő-restaurátort kérte fel a visszaállítás vezetésére. A felkérést számos egyeztetés, a tervek kidolgozása, valamint a költséges visszafordító munkához szükséges források megszerzése követte.
2020-ban sikerült nekifogni a munkálatoknak. Mára a Teleki László Alapítvány támogatásával és a helyiek összefogásával nem csupán a torony restaurálása valósult meg, hanem a templomhajó és a szentély felújítása mellett az épületegyüttes vízelvezetését is sikerült megoldani.
Czimbalmos elmondása szerint nem egy szokványos károsodás kijavításáról volt szó: a korábbi beavatkozások nyomán egy hatványozott problémahalmaz tárult eléjük. Többek között megemlíti, hogy a 2001–2004 közötti restauráláskor olyan képrészletek is felfestésre kerültek, amelyek nem is biztos, hogy eredetileg ott voltak, vagy hogy úgy voltak megalkotva, míg más részletek ezzel szemben elpusztultak. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy néhány esetben a frissebb réteg azóta megkopott, és alatta az eredeti festékrétegek halványan láthatóvá váltak.
Czimbalmos Attila vezetésével a templomtornyon dolgozó csapat igyekezett a retusaikat visszafogottan, halványabb színben, az eredetiben megmaradt ábrákhoz képest jól elkülöníthetően megvalósítani. Ezzel egyszerre sikerült tiszteletben tartani az eredeti felületeket, és értelmezhetővé, láthatóvá tenni azokat az ábrázolásokat, amelyeknek köszönhetően ez a különleges műemlékünk ennyire híressé és közkedveltté vált.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)
A somorjai származású Méry Beáta grafikus és festő a budapesti Magyar Képzőművészeti Egyetemen végezte tanulmányait, de több neves képzőművészeti intézményben is tanult. Nagy hatással volt a művészetére, amikor is Spanyolországban és Indonéziában töltött tanulmányi időt, ahol másfajta kulturális hatások érték.
Nem vagyok művész, de a művészet minden ágának tisztelője, csodálója vagyok. Amit én csinálok a fotóimmal, az csak játék. Játék a színekkel, fényekkel, formákkal. A fotózás szeretetét, annak titkait még édesapám oltotta belém. Ő is fényképezett, s engem is belevont a rejtelmekbe. A hagyományos fényképezés módszereit, a film és a fénykép sok türelmet igénylő sötétkamrás előhívását ő általa sajátítottam el.
Noha a művészetek mindig vonzották, mégsem volt annyira magától értetődő, hogy éppen a fényképezőgépre essen a választása: vargabetűk nyomán jutott odáig. A tehenészetbe sem született bele, mégis ennek a két világnak a találkozása mindmáig kiapadhatatlan ihletforrása, egyik nélkül sem tudná elképzelni az életét.
A kortárs grafikai törekvések megismertetése és a régió bekapcsolása a nemzetközi áramlásba – ezzel a céllal indították útjára 2010-ben a Székelyföldi Grafikai Biennálét, amely mára globális szintűvé nőtte ki magát, és átfogó képet nyújt a sokszorosító képalkotás jelenkori trendjeiről és fejlődéséről. A hetedik seregszemle megnyitóját, díjátadó ünnepségét és kísérőrendezvényeit október elején tartották Sepsiszentgyörgyön és Csíkszeredában.
A kopjafákat, fejfákat szigorú, leegyszerűsített formarendszerből álló szobrászati plasztikai művekként is fel lehet fogni – állítja Berze Imre, akinek művészetét a lokális formai hagyaték univerzális jegyei jellemzik. Szereti a tradicionális architektúrákat és a népi ácstechnikákat, műveinek nyelvezete puritán és lényegre törő.
„Szenvedős, kínlódós, melós ez a dolog, ráadásul oly régóta vagyok benne, hogy nem is én csinálom a művészetet, inkább a művészet csinál engem. Ha megszűnne az alkotás, én is megszűnnék, elválaszthatatlan tőlem” – vallja Kis Endre, akinek a művészetéhez a délvidéki lét, a háború, a szarkazmus adta az alapot, amelyre a pécsi, profi festészeti nyelvezet épült, hogy ennek a kettősségnek a keverékét művelhesse Székelyföldön.
Koreň András pelsőci származású fotóművész. Mint mondja, első fényképezőgépét tízéves korában kapta szüleitől, a fotózás tudományát pedig többnyire a helyi könyvtár könyveiből sajátította el, mivel abban az időben nem akadt senki a környezetében, akitől megtanulhatta, elleshette volna ennek a művészeti ágnak a titkait.
„Festményekre ma nagyobb szükség van, mint bármikor: most vált igazán fontossá minden, ami az ember lelkét a víz felszínén tartja” – vallja Todor Tamás, aki minden művét egy kis láncszemnek tartja az önmagát működtető és előrébb vivő nagy gépezetben.
Egyik példásan hűséges játékosunkká M. Nagy László fotóriporter vált, aki Múlyadról Pozsonyba költözvén azonnal játékra jelentkezett. Ott volt minden edzésen, és portyáinkra mindig magával hozta a fényképezőgépét. Neki volt a legjobb erőnléte, mert rendszeresen eljárt futni.