Sántha Attila: Melyik úton látta Heydte ,,Petőfit’’?

2023. január 16., 08:49

1929-ben Deák Imre kutató megtalálja a bécsi Állami Levéltárban August von Heydte báró 1854-es jelentését az 1849. július 31-én zajlott fehéregyházi csatáról és az általa Petőfinek nézett személy holttestének leírásáról, azt saját fordításában közzé is teszik (1) (a jelentés eredeti német szövege mindmáig közöletlen). Ebben szó van arról, hogy a Petőfinek nézett holttest a „Landstraße” melletti „Sprigbrunnen”-nél (szökőkútnál, szökőforrásnál) feküdt. Alább azt járom körül, melyik „Landstraße”-n is járt pontosan Heydte.

Dienes András térképe a fehéregyházi csatáról, pirossal az én javításaim

Heydte báró a következő nyilatkozatot teszi Deák Imre fordításában (most csak a lokalizáláshoz szükséges részt idézem):

„Azonnal, mihelyt a fölkelősereg maradványai a bekövetkezett lovassági roham után a július 31-én Segesvár mellett vívott ütközetben Héjjasfalva felé menekültek, kozákrajok keltek át Fejéregyházán és Fejéregyháza fölött a Küküllőn, és ily módon elvágták nagyon sok menekülőnek az útját, akiket mindjárt le is kaszaboltak. (übersetzten Kosakenschwärmer in und oberhalb Weißkirchen die Kokel und schnitten so sehr vielen Flüchtigen, die auch gleich zusammengehauen wurden, den Weg ab.(2) )

Én, az országúton lovagolva, a kozákok után siettem, amikor közvetlenül a szökőkútnál Fejéregyháza és Héjjasfalva között [láttam], egy leszúrt felkelőtiszt mellett (Ich eilte, auf der Landstraße herreitend, die Kosaken einzuholen, als ich knapp an dem Springbrunnen zwischen Weißkirchen und Teufelsdorf neben einem erstochenen Insurgenten-Offizier), ki már a nadrágjáig le volt vetkeztetve (…) (Mikes 1930, 270)

A Deák Imre-féle fordításból egyáltalán nem az tűnik ki, hogy a kozákrajok mindannyian a Küküllő túlsó, azaz jobb oldaláról jöttek át a folyón. A szabatos fordítás pedig az lenne, hogy a kozákrajok mind a folyó túlsó oldaláról jöttek át (ahogy Vajda György Mihály fordítja: „kozákrajok keltek át Fehéregyházánál és fölötte a Küküllőn”(3) ).

Ez azt jelenti, a kozákok két helyen keltek át a folyón: egyik részük átgázolt ott, ahol a folyó érinti a falut (azaz Fehéregyházánál), a másik részük a folyó fennebbi részén: itt van egy átkelési hely, a búni híd. E hidat bevenni gyermekjáték volt, mert az azt védő Bernard százados ukmukfukk eltűnt a csatatérről, kisszámú, egy kilométer hosszan elszórt újonccsapata pedig vezető nélkül nem tudott ellenállást kifejteni. (4)

Heydte a kozákok után megy, eszerint a Küküllő jobb oldalán (nem azon az oldalon, amelyen Fehéregyháza van, s ahová eddig mindenki tette az útját): ez az út az I. katonai felmérés (1763–1787) térképe szerint Segesvárról indul, Kisbún és az északabbra fekvő Nagybún között halad el, majd Sárdba ér, ahonnan bele lehet csatlakozni a Segesvár–Udvarhely országútba. Sárddal átellenben, a folyó bal partján Héjjasfalva van, ahová egy hídon lehet átjutni.

 

Landstraße = vidéki út (Heydte szóhasználatában)

Heydte azt mondja, a Landstraßén lovagol, amit Deák Imre országútként fordít, és emiatt mindenki a Segesvár–Székelyudvarhely közti, akkori és mai országútra gondol.

Nézzük, mit jelent a Landstraße.

1.) Az ausztriai németben és a későbbi osztrák–magyar monarchia területén egyértelműen országutat.

2.) Ugyanakkor a német nyelvterület többi részén kizárólag vidéki utat jelent. A számtalan felhozható példából csupán egyet ragadjunk ki: a Duden-féle német értelmező szótár (Deutsches Universalwörterbuch von Dudenredaktion) szerint „kisebb, burkolt út a lakott területeken kívül, ami különösen hasznos a lakott területek közötti forgalomban”. (5) Megkeresésemre Bács Béla János műfordító a szó ezen jelentését így adta meg: „a településeken kívül haladó, kisebb, megerősített útról van szó, mely elsősorban az egyes települések közötti közlekedést szolgálja. Megtévesztő lehet a Land előtag, mely valóban országot (is) jelent, ebben az esetben inkább ’vidéki’ értelemben értelmezendő.”

Heydte vajon milyen értelemben használhatta a szót? 1809-ben a bajorországi Feuchtwangenben született, Bajorországban nő fel, majd 1828-ban csatlakozik a Savoyai Jenőről elnevezett 13. császári és királyi cseh dragonyosezredhez (az osztrák hadseregen belül). Csehországban katonáskodik mindaddig, amíg jön az 1848–49-es forradalom. (6) Noha az osztrák katonai nyelvben a Landstrassét az országútra használták, őbelé mindenesetre mélyen beleivódhatott gyermekkorában, hogy a szó jelentése ’vidéki út’, ráadásul Csehországban (ahol húsz éven keresztül lakott) a németek szintén ebben az értelemben használják (7).

Heydte könyvet ír a magyar 1848–49-es eseményekről, ebben is előjön a Landstraße szó (az 1863-as kiadásban (8) a 62. oldalon, az 1864-es kiadásban (9) a 76. oldalon). Paulov tábornok a Torda vármegyei Kisilván tartózkodik csapataival, mikor megtudja, a felkelők elfoglalták a szomszédos Földra falut, emiatt megparancsolja csapatainak, hogy a Savoyai-dragonyosok lovasszázada az úton (Landstraße) helyezkedjen el. Kisilva (románul Ilva Mică) és Földra (románul Feldru) között sosem volt olyan mértékű országút, mint Segesvár és Székelyudvarhely között, sőt azt kell mondanom kis túlzással, hogy egy semmibe vezető útról van szó, amelyen ugyan át lehet jutni Moldvába, de a madár sem járt arra. Az Első katonai felmérés pontosan úgy jelöli ezt, mint a Segesvár és Bún közti vidéki utat. Eszerint Heydte is ’vidéki út’ vagy egyszerűen ’út’ értelemben használta a szót.

A kozákok hadoszlopban vonulnak fel

Most egyelőre jegeljük a másik információját („Fejéregyháza és Héjjasfalva között”), és nézzük, Heydte mit ír könyvében a fehéregyházi/segesvári csatáról.

Heydte elmondja, Lüders orosz tábornok Segesvár egy, a folyótól északra levő dombjáról nézi a csatát, ahonnan az egész völgyet beláthatja. Más forrásokból tudjuk, hogy ez a folyó jobb partján levő Galgenberg (Akasztófadomb), a mai Dealul Gării (Állomás dombja).

Több helyről is megvan ezen azonosítás, itt most csak a fehéregyházi, erősen jó helyismerettel rendelkező Máthé Attilát idézem, aki szerint a Galgenberg a Villa Franka helyén volt (vendéglő a vasútállomástól északra levő domb tetején): „14 óra körül a vezérkarával a Galgenbergen (Villa Franka) posztoló Ligyersz – társaságában Michael Sculler segesvári pappal – kénytelen jobb szárnya lövészeit és lublini vadászait friss erőkkel megtámogatni”. (10)

16 óra körül Lüders orosz tábornok Heydte osztrák őrnagyot bízza meg azzal a feladattal, hogy vezesse a folyó mentén a lázadók jobbszárnya ellen induló hadoszlopot (colonnen: hadoszlop, azaz az értelmező szótár szerint „sokszoros keskeny sorokban fölállított seregosztály”), alája ad négy ulánus lovasszázadot.

Hadoszlopban egy úton lehet menni, elöl kevesen, sokan utánuk, sorban („sokszoros keskeny sorokban fölállított seregosztály”). Hol megy egy katonacsapat libasorban? Az úton. Ha összecsapnak egy másik sereggel, akkor szétoszlanak, csataláncba fejlődnek. Nos, Heydte egy oszlop vezetését kapja meg. Egyetlen esetről tudunk a csatában, mikor az oroszok hadoszlopként viselkednek: azokról az ulánusokról van szó, akik a Nagy-Küküllő jobb partján lovagolnak fel, majd oldalba és hátba támadják a magyarokat.

Ezek után Heydte ír Petőfi haláláról is, amit most azon egyszerű oknál fogva nem idézek, mert könyve 1864-es kiadásában Heydte azt mondja, a Petőfire vonatkozó adatot egy bizonyos Macskásitól hallotta. Azaz Heydtében kételyek támadtak arra nézve, hogy igaz-e, amit mondott 1854-ben, és a számos szóbeszéd egyikét adja el.

„Fejéregyháza és Héjjasfalva között”

Foglaljuk össze: az eddig tárgyalt összes adat arra utal, hogy Heydte a bekerítő hadműveletet végrehajtó kozákok után a Küküllő jobb partján megy (azon az oldalon, amelyen Kisbún és Nagybún van), és útközben valahol lát egy holttestet, amelyet Petőfinek néz.

Ennek viszont látszólag ellentmond azon kijelentése, hogy a Petőfinek hitt halott egy szökőkútnál van (erről terjedelmi okok miatt más alkalommal szólok, mert erősen sok szökőforrás volt a környéken), a szökőkút pedig Fejéregyháza és Héjjasfalva között leledzik – márpedig a Fejéregyháza és Héjjasfalva közti út esetében mindenki a Segesvár–Székelyudvarhely országútra gondol.

Mi lehet ezen ellentmondás magyarázata? Hogy válaszolhassunk, meg kell vizsgálnunk Lengyel József székelykeresztúri orvos 1860-as információját. Heydte a Székelykeresztúrhoz közeli Székelyudvarhelyen játssza a szabadságharc utáni években a székelyek Haynaujának szerepét, s mikor egy társaságba kerülnek, Lengyel alaposan kikérdezi őt Petőfiről:

„Egy alkalommal a báróval találkozva a beszédet a csatára vezettem, s tudakoltam tőle Petőfiről. Tőle hallottam, miszerint igen jól emlékezett, hogy egy hegyes álszakálu szőke egyént látott az országút mellett egy mellén kapott dsidaszurás miatt elesve, s mint mondá, hogy talán neki ez alak fel sem tűnt volna, ha mindkét nadrág és zubbonya zsebeit kifordítva nem látja, s abból egy csomó összeírogatott papírt kihullva nem lát. A helyet, hol ez lehetett, megmagyarázva bizonyos valék, hogy Petőfi volt, mert az alig volt 100 lépéssel idébb, hol utolszor láttam. — Sírja felől is megbizonyosodtam. Ez a fehéregyházi határ felső felén északról lefutó patak martjára ásott közös sírban van, hová 134 más pajtásával közös sírba temettetett.”(11)

Most lépjünk túl azon a kijelentésen, hogy Petőfi szőke lett volna, és koncentráljunk a helyet érintő információkra. Heydte elmondta Lengyelnek, hogy „az országúton” látta Petőfi holttestét. Újra ugyanaz a félreértés: az erdélyi ember országútnak érti a Landstrassét. Ugyanakkor a sírt a Nagy-Küküllőtől jobbra teszi, a fehéregyházi határ felső felén északról lefutó patak martjára.

A folyóba északról csak a búni határ két patakjának valamelyike fut bele. 1849-ben és ma is két, teljesen jelentéktelen patak van itt: a Búni malomnál a III. katonai felmérés térképén Reisel bach néven szereplő, ma románul Rusul (Orosz) pataknak mondott folyóvíz, valamint a Nagybúnból (Felsőbúnból) a Küküllőbe torkolló Pârâul Satului (Falupataka), amelynek a katonai felmérések térképein nincs is neve (amúgy a helyi magyarok a Kincses-patak nevet használták).

  • Heydte 1854: „Fejéregyháza és Héjjasfalva között” látta Petőfi holttestét
  • Heydte/Lengyel 1860: a Landstrasse mellett látta a holttestet, Petőfi sírja a Küküllő jobb oldalán, az egyik búni pataknál van.

A fenti egyenletből az jön le, hogy Fejéregyháza és Héjjasfalva köze = Bún. Ha ránézünk bármelyik térképre, azt látjuk, hogy Bún falu Fejéregyháza és Héjjasfalva között helyezkedik el, igaz, északra, a három falu pedig egy lapos háromszöget zár be. A térképek alapján beszélő Heydte szavait tehát így is lehet értelmezni.

Ezt erősíti meg Heydte (vagy a szavait kompiláló titkosszolgálati szakember) utolsó, 1877-es megszólalása is a témában.

„Petőfi holttestének megtalálása. Fehéregyházától Héjjasfalváig csupán két magyar katona holtteste hevert, az egyik – közvetlenül a fehéregyházi vendéglő mellett – zubbonyban (»in einer Jacke«), mely hasonló volt ahhoz, amelyet az osztrák élelmezőszolgálat pékjei viselnek (»Wie sie die österreichischen Verpflegsbäcker tragen«), a másik Héjjasfalva feleútjánál, csaknem szemben a szökőkúttal és 3–4 ölnyi távolságra az úttól. Minthogy e második holttest mellett papirosok hevertek, – némelyike szakadt, némelyike véres volt – az osztrák seregbiztos [azaz Heydte] elrendelte a papírok felszedését…”

Az, hogy Fehéregyházától Héjjasfalváig csupán két magyar katona holtteste található az úton, kizárólag akkor lehetséges, ha a Küküllő jobb partján jutunk el Segesvártól Héjjasfalváig. A folyó bal partján ugyanis ott volt a földi pokol, ott kaszaboltak le az oroszok több száz magyar katonát.

Petőfi holttestét újra a búni határba teszi az 1877-es cikk is: „Bún (Fehéregyháza és Héjjasfalva közötti helység) idősebb lakosai esetleg felvilágosítást tudnának adni arról, hogy az egyetlen holttest, mely akkoriban az ő határukban feküdt, hol lett elföldelve.”

Minden jel arra utal tehát, hogy eddig rossz felé kerestük azt a helyet, ahol Heydte szerint Petőfi meghalt.

 

(1) Szendrey Júlia ismeretlen naplója, levelei és haláloságyán tett vallomása / Bethlen Margit grófnő előszavával; közzéteszik és feldolgozták Mikes Lajos és Dernői Kocsis László. Genius, Budapest, 1930. A továbbiakban: Mikes 1930.
(2) A Heydte-jelentés másolata az Österreichisches Staatsarchiv, Haus-, Hof- und Staatsarchiv, Ministerium des Äußern Informormationsbüro BM Akten 1854: 1494 jelzetű alapszámon fekszik, iktatószáma: 1854:431. Köszönetet mondok Hermann Róbertnek és Oross Andrásnak, hogy segítettek a másolat megszerzésében. A német szöveg átírásáért Bács Béla Jánosnak mondok köszönetet.
(3) Dienes András: Petőfi a szabadságharcban, 376, valamint 551, 213-as lábj.
(4) Gyalókay Jenő: A segesvári ütközet. 146.
(5) „außerhalb von Ortschaften verlaufende, kleinere, befestigte Straße, die besonders dem Verkehr zwischen den Ortschaften dient” https://www.duden.de/rechtschreibung/Landstrasze
(6) Csikány Tamás: "Heydte a futásban utolérhetetlen volt" In: Emlékkönyv Egyed Ákos születésének nyolcvanadik évfordulójára. Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2010, 53- 57., 53.
(7) Marek Nekula: Varieties of German in the Czech Republic. Wiener Slavistisches Jahrbuch 9 (2021), 69-103, 92: „Straße 'street' × Landstraße 'road' (LIs Iglau, Wischau, Olmütz) from Cz ulice 'street' and silnice 'road' instead of Straße 'street, road'”
(8) Der Revolutionskrieg in Siebenbürgen in den Jahren 1848 und 1849. Von einem österreichischen Veteranen. Zweite Abtheilung: Der Sommerfeldzug. Mit zwei Schlacht-Plänen. Leipzig, J. L. Scrag's Verlag ( A . G . Hoffmann). 1863, II. kötet
(9) [August von Heydte:] Der Sommerfeldzug des Revolutionskrieges in Siebenbürgen im Jahre 1849. Von einem Veteranen, Verfasser der „Skizzen und kritische Bemerkungen der Ereignisse in Siebenbürgen” etc. Vollständige Ausgabe. Prag, 1864.
(10) Máthé Attila: Fehéregyháza története. Orosháza, 1999, Marosvásárhely 2018 (változatlan kiadás), 89.
(11) Adatok Petőfi halálához. III. Lengyel József levele. Vasárnapi Újság 1860, 507.

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)