Boldog dinoszaurusz
Tegnap a James Webb
űrtávcső
lefényképezte a múltat.
A világegyetem
négy egész hat tized milliárd
évvel ezelőtti
állapotát.
Minden milliméter
egy galaxis,
minden pixel
egy égitest.
Ezen a képen
anyu még minden
lehetne.
Gázbolygó, üstökös,
nitrogénatom.
Itt még megvan
az esélye
nem akkor és nem oda,
nem embernek születni.
Dinoszaurusznak inkább.
Madárnak.
Vagy fának,
mindig is az akart lenni.
Csillagrobbanás
Magunkra kell-e venni
a letett konyhakötényt?
Anyám negyvenkilenc évesen
kezdett jól főzni,
azután, hogy
eltemettük nagyanyámat.
De a halála csillagrobbanás volt,
a közeli bolygók
mind belezuhantak
a semmibe:
nagyapám, anyám,
a vasárnapi ebédek,
és József Attila-idézetek.
Nagyanyám szelleme
Nagyanyám szelleme
az előszobában,
a tükör mögött lakik.
Minden nap
kirúzsozza a száját,
leány korában levágott copfjai
a nyaka körül,
mint boát,
hátradobja,
és Adyt szaval.
Anyám nyakára ül,
valamit az ételbe szór.
Táncdalokat énekel,
míg mi mosolyba
dermedt arccal
esszük a levest.
Majd meghajol,
mi tapsolunk.
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)