2023. január 05., 08:56
(1937. DECEMBER 11. – 2016. MÁRCIUS 26.)
Az amerikai költő és író a Michigan állambeli Graylingben született. Tizenkét regénye és kilenc novelláskötete jelent meg, ezenkívül emlékiratokat, gasztromemoárt, gyermekirodalmat és forgatókönyveket is írt, de mindenekelőtt költőnek tartotta magát, haláláig 18 verseskötete jelent meg. Legismertebb munkája a Legends of Fall (Az ősz legendái) című regénye, amit A szenvedélyek viharában címmel filmesítettek meg, és világsiker lett. Számos nyelvre lefordították műveit, magyarul korábban nem jelent meg nyomtatásban verse.
Kaliczka Patrícia: The spirit of water departs from the vase (olaj táblán, 25 × 20 cm, 2018)
Ismét a halál
(Death Again)
Ne váljunk érzelgőssé vagy komorrá, ha a halálról van szó.
Igazából ez a legegyedibb cselekedetünk a születéssel együtt.
Gondoljunk rá úgy, mintha reggelit készítenénk, hisz
pont annyira hétköznapi. Beletörsz két tojást egy edénybe,
vagy egy edényt két tojásba. Belecsusszansz a koporsóba,
amikor a nedveket már lecsapolták, vagy még jobb,
a tűzbe csusszansz. Persze egy picit nehéz elfogadni
az utolsó csókod, utolsó italod, az utolsó étkezésed,
amit a halálraítéltek egészen pontosan meg szoktak
határozni, mit kérnek, mintha mondjuk, Istentől
kapnák azt a sajtburgert. Pár szerelmünk talán
elsuhan lelki szemeik előtt, de valójában az egész
egy békésen szunnyadó tó a hajnal küszöbén,
miközben köd száll fel, és egy magányos őrült szólongat,
és mozdulatlanul bámulod az áttetsző vizet.
Ismét csak annyit fogunk tudni, mint gyerekként,
amennyit tudnunk hivatott, hogy a víz hideg
és mély, és hogy a nap csak a felszínt melegíti.
Élet
(Life)
Már nem vagyok szakavatottja az életnek.
Néha mikor felébredek, rá sem ismerek.
A házak, autók, a bútorok, a könyvek mind csak
derengenek, míg a fák, a madarak és a lovak
tisztán kivehetők. Ugyanakkor értem a régi
idők különféle zenéjét – a 19. század előttieket.
Vajon hol voltam mindez idő alatt?
A vonat ablakából számolom a virágokat
Sevilla és Granada között, meg a bikákat és az olajfákat.
Nem tudtam Lorca szobájában aludni, mert kísértetjárta.
Még az üveg bor is lidércessé vált, amit vittem.
Spanyolország nem heverte ki meggyilkolását.
Éjszakái tele vannak a halál vörös fogával.
Sokan voltak, aki követték. Nem tudsz számolni
fent is, lent is, egyszerre madarakat és virágokat.
Larsonék holstein bikája
(Larson’s Holstein Bull)
A halál bennünk várakozik, hogy egy ajtó kinyíljon.
Türelmes, mint egy döglött macska.
A halál egy húsvér ajtókilincs.
A halál az az angyali tanyai lány,
akit felöklelt a bika iskolából
hazafelé jövet, amikor rövidítésképpen
átvágott a legelőn. Hetedik osztályba járt,
de se írni, se olvasni nem tudott. Nem volt már szűz.
„Gyengeelméjű”, mind így beszéltünk róla.
Májusban történt, amikor nyílik az orgona,
és hullanak a csillagok.
Hatvan éve itt lakik az emlékezetemben.
A halál mindent elrabol, kivéve a történeteinket.
Költözés
(Moving)
Nem azok, akik itt éltek és elmentek,
hanem amit hátrahagytak: egy megtépázott seprű,
üres vállfák, egy játékbaba lábai,
a birtoklási vágyunk tévedései,
hogy emlékeztessenek önmagunkra;
ha nincs alkohol vagy hit,
az unalom omlasztja a falakat,
de bármilyen új mámor megerősítheti azokat,
egy kéjsóhaj, kis cirógatás,
párnába fojtott kacarászás;
ajándékként hagyjuk magunk mögött
a hétszobányi levegőjét az egykor
katedrálisnak hitt háznak,
képzelt fenevadakkal ablakai előtt,
és egy nő keserű bánatát, alálógatva a mennyezetből,
mint valami látványosságot.
Végül mégis itt vagyok, egyre többször találom
magam megüresedett sivárságban,
a sötétben állok, háttal egy ablaknak,
és a ház hajóként siklik velem a múltba,
vissza, egyre mélyebbre, annak az esztendőnek a
sötétjébe, amikor mindez megtörtént.
Húsvét 2008
(Easter 2008)
A tudósok úgy tartják, a halál folyékony.
Belépünk a vizek világába, miután elenged-
jük az irányítást, ami nem is volt a mienk.
Zene szól majd, mint mikor távoli motor-
csónak hangját halljuk a víz alól, úszás
közben. Az erre vonatkozó megállapítások
zavarba ejtők, de a víz egyszerűen csak
önmagává mossa a zenét. Mivel nem lesz
fülünk és szájunk, megkönnyebbülés lesz
feladni a nyelvet, érezni a fölöttünk szálló
madarat anélkül, hogy mondanánk, madár,
és hallanánk fáradhatatlan vérünket fel és
alá pumpálni. Nincs szükségünk fülekre
észlelni az átsuhanó bolygókat, vagy a hol-
takat, akik már rég eldöntötték, hogy sem-
mi mást nem érdemes mondani, csak di-
csőség, azért, hogy részesei lehetnek annak
a világnak, melyet szolgájaként otthonnak
nevezünk. Amikor Krisztus kiemelkedett a
vízből, csak csodálkozott az isteneken, aki-
ket rég maga mögött hagyott, amikor visz -
szatért negyven nap után a pusztából.
Dimény H. Árpád fordításai
(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)
