Acsai Roland: Tímea – versek

2023. január 13., 09:51
Orth István: Bogáncsok

Tímea

 

„Lenge lány,
 aki sző,
 holdvilág
 mosolya:
 ezt mondja
 a neved,
 Ilona,
 Ilona.”
(Kosztolányi Dezső: Ilona)

 

Puszival
üdvözölsz
hajnalban,
Tímea.
Forró víz
és filter,
kiázik
a tea.

Kiöntöd,
megisszuk,
aztán et
cetera.
Elindul
az új nap,
akadhat
kis vita. 

Én azon
tűnődöm,
mi miatt,
míg mea
culpázom
csendesen:
bocsáss meg,
Tímea! 

Felkel a
lányunk is,
hajában
sok csiga,
és fehér
a bőre,
akár a
szépia. 

Mintha csak
pengene
bennem egy
citera,
bennem zeng
a neved,
Tímea,
Tímea! 

Szebbet nem
dúdolhat
magában
Chris Rea.
Tudjuk, hogy
működik
köztünk a
kémia: 

ahhoz, hogy
megcsókolj,
nem kell sok
frézia.
Hajnalunk
rózsaszín,
alkonyunk
mélylila. 

Sorsunk nem
egyenes,
akár a
lénia.
Gyerekek,
házasság:
nehéz, de
szép iga. 

A nap most
épp be süt,
fénye hány
uncia?
Örök az
élet tán,
nem kell el-
múlnia.

 

Az időről

A száradó ruhák kint
   fehéren lengenek,
a napfény, mint az árvíz,
   sodor emlékeket.

A nyárnak záradékát
   megőrzik hajnalok,
a múlt fotói némák,
   a polaroidok. 

A porcsinok lilák még,
   az árnyék hűsöt ad,
az égi óra jár még,
   a perc tovább halad.

Borotvahab a felhő,
   lemossa majd eső,
a kisgyerek meg felnő,
   a kávénk míg lefő.

 

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2022. decemberi számában)