,,Koncert, amely lélektől lélekig szól, amely életünk legfontosabb témáit tárja elénk, válaszra várva és megoldásra. Szerelem, szeretet, hűség, barátság, hit, küzdelem, csalódás… öröm és bánat… és még sorolhatnám, de éljük meg együtt, nyitottan, befogadóan és intenzíven” – ilyen és ehhez hasonló kedvcsináló gondolatok csalogatták a kedves zenekedvelő közönséget a pénteken megtartott sanzonest ajánlószövegében. S valóban, Szilágyi Enikő színész-énekesnő Csillaglegendák. Himnusz a szerelemhez című kiváló francia sanzonestje egy csaknem másfél óra erejéig olyan új kapukat nyitott meg, és olyan új, addig ismeretlennek vélt világokat tárt elénk ebben a háborúktól zajos, egyre gyorsabban elmúló, sietős hétköznapjainkban, amelynek fókusza az időre és az időtlenségre koncentrált – s minél több dal hangzott el, annál biztosabbak lehettünk abban, hogy egy kicsit most mind jók vagyunk, kicsit mind szépek, fiatalok, bolondok, és kicsit mind szerelmesek is vagyunk, lehetünk. Ezt az érzéskavalkádot, ezt a könnyed, lírai és olykor humoros hangvételű dallamokkal átszőtt atmoszférát a francia nyelv ismeretének hiánya sem bontotta meg, hiszen minden megrezdülés, minden dallam és elhangzott gondolat érthető, érezhető volt. S talán épp ez a lágy, kifinomult és eleganciát sugárzó francia zene segített – Szilágyi Enikő gyönyörű és színvonalas előadásán keresztül – eltávolítani magunktól azokat az aggályokat és mindennapi gondjainkat, amelyek legtöbbször ránk nehezedve, rétegszerűen borulnak ránk. Az elszívott életenergiánk, mint egy villámcsapás, úgy találtak vissza hozzánk a francia történeteken keresztül, s a lelassított – francia kultúrába csomagolt – valóság új dimenzióban kapott teret; Tassonyi Zsolt zongorakíséretének és a francia dalszövegeknek a magyar költők verseivel való keveredése kétségkívül bizonyította: a költészet és a zene mentsvárat biztosít a nehéz időkben. Ezek után pedig bátran kijelenthetjük, hogy a színművésznő, aki dalestjeivel a francia színpadokat is meghódította, méltán érdemelte ki az idén neki ítélt Jászai Mari-díjat.
Az egész világ egy gyönyörűség – érezhettük, hiszen az elhangzó passzusoknak, francia klasszikusoknak és kedvenceknek és a hangulathoz jól kapcsolódó, azt kiegészítő magyar költőink, Ady, Radnóti és József Attila líráinak kettősségére felépített sanzonest nemcsak megidézte Párizs hangulatát, a közönség soraiban ülők közül azok is a francia fővárosban érezhették magukat, akik eddig még soha nem jártak ott.
Ahogy azt Szilágyi Enikő ígérte, szerelem, hűség, küzdelem, öröm és bánat, avagy lélektől lélekig szóló dalok, dallamok – valóban ez a kulcsa ennek az érzés- és gondolatvilágnak, amelyet a sanzonok hordoznak, és amellyel egyre ritkábban találkozunk a mai színpadokon.
„Neked is szabadnak kellene lenned” – írja Demeter Szilárd a Petri György különbözése című kötet rendhagyó előszavában. A szabadság megszállottjának lenni mindig is kiváltságos helyzet volt a magyar irodalomban, Petri számára pedig ez maga az irracionalitás: „egzisztenciális döntéseim – társválasztásaim és pályaválasztásom – mindig irracionális ugrások voltak a sötétbe” – olvashatjuk az egyik vele készített interjúban. Hát ez Petri.
Az Országos Széchenyi Könyvtár és a Petőfi Kulturális Ügynökség közös rendezvényére látogathatott el hétfő délután az érdeklődő közönség, melynek keretében az 550 éve, egész pontosan 1473. június 5-én befejezett első magyar könyvre, s ezen belül is főként Hess András munkásságára emlékeztek, a Magyar Kultúra magazin Könyv lapszámának bemutatóján. A rendezvény zenei közreműködője Heinczinger Mika, a Liszt-díjas Misztrál együttes tagja volt.
Hétfőn, június 5-én, 16.30-tól az Országos Széchényi Könyvtárban mutatják be a Magyar Kultúra magazin legújabb, májusi, Könyv címmel megjelent számát, amely – egyebek közt – izgalmas interjúkat is tartalmaz. A magazinban olvashatunk a nemzeti könyvtárban folyó munkáról, a Budai krónika friss hasonmás kiadásáról, olvasás-népszerűsítésről, de a könyvről mint fizikai tárgyról is.
Három ok miatt vagyunk ma itt az összenyitott Károlyi-kert avatóján.
1. Amikor lassan bő négy évvel ezelőtt átvettem a Petőfi Irodalmi Múzeum igazgatását, akkor még volt udvara. Vagyis ha egészen őszintén akarok fogalmazni: akkor itt egy kerítéssel elzárt zugparkoló üzemelt. Kinéztem az irodám ablakán, és néma autók gyűrűjében csak Petőfi szobrát láttam, mint akit a parkolóban felejtettek.
Mezey Katalin Kossuth-díjas, a Magyar Érdemrend középkeresztjével kitüntetett költő, író 80. születésnapjára invitálta vendégeit a Magyar Írószövetség a Benczúr-házba, ahol többen is köszöntőt mondtak az ünnepelt tiszteletére. Az ünnepély első felében Mezey Katalin különböző alkotói korszakokból válogatott verseit hallgathatta meg a közönség Tallián Mariann és Lázár Balázs színművészek előadásában, amely Gere Attila pompás zenei műsorával egészült ki.
Teljes terjedelmében eddig még sosem publikált Petri György-interjúkötet jelent meg a Kertész Imre Intézet gondozásában a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány (KKETTK Alapítvány) és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) közös kiadásában. A kötet előszavát Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgatója írta.
A fenti mottóval vette kezdetét csütörtökön a Páskándi Géza író születésének 90. évfordulóján az a szoboravatás, amelynek helyszíne a Budapesti Unitárius Egyházközség belső udvara volt, a Nagy Ignácz utca 2. szám alatt. A Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerülete, a Gózon Gyula Kamaraszínház és a Petőfi Kulturális Ügynökség jóvoltából megvalósult emlékműállítás avatórendezvényén elsőként Elekes Botond, a Magyar Unitárius Egyház Magyarországi Egyházkerületének főgondnoka köszöntötte az egybegyűlteket.
Moralitását az ember adja – mondta Korom Gábor a tegnapi Magyar Kultúra közönségtalálkozón Szegeden. A Grand Café mozitermében izgalmas előadást hallgattunk, amelyen Bonczidai Éva főszerkesztő és Döme Barbara főszerkesztő helyettes mutatták be – Szegeden most először – a magazint.
Folytatódott a 20. századi szerzők köré épülő megemlékezés a MOM Kulturális Központban, melynek ez alkalommal, a 95 éve született Juhász Ferenc élete, alakja, illetve alkotói munkássága volt a téma. A bemutatón Csányi Vilmos, Féner Tamás, Zalán Tibor, Hámori Gabriella és a költő lánya, Juhász Anna voltak a színpadon.
Az irodalmi, művészeti, kulturális, társadalmi, tudományos folyóirat 22. évfolyama 5. száma megidézi Barabás Zoltán költő, újságíró, szerkesztő, a Várad folyóirat egyik alapítója emlékét, aki hetven éve született Nagyváradon és 2015. május 24-én hunyt el szülővárosában. A lapindító Restitutio in integrum sorozatban a sokkötetes poéta egyik legjelentősebb verse, a Maradásom kell-e még? című olvasható.