Bonczidai Éva: Magzatpóz – Sipos Sándor műveiről

2020. június 12., 06:58

Sipos Sándor: Az üzenet (részlet, 1992)

A képre kattintva galéria érhető el.

Sipos Sándor festményein, kollázsain, multimédiás művein a kortárs társadalmi problémák mitológiai mélységekig tárulnak fel. Jelképszerű sűrítéssel mutatja meg a lárvaszerű várakozást, mely egyszerre hordozza a megújulás és a pusztulás lehetőségét is. Érzékelhető a természet rendje, mely alázatra int, és az emberi gőg, mely tékozol. Archaikus tudást hoz felszínre, a törzsi kultúra léleklátó bölcsességeit állítja szembe korunk démonaival. Magzatpóz – valamiféle ősi béke. Magzatpóz – a szenvedő nyugalmat rívó testtartása. Az indiánok jelenléte nem csupán egzotikum, hanem egy sajátos sors felmutatása is. Az erőé, mely tiszteletet, a legyőzettetésé, mely részvétet ébreszt. A régi egész keresésének útjai sejlenek fel egy részekre bomló világban.

„Munkáira az eklektikus gondolkodás, a vizuális információk és eljárások szabad asszociációkban való rögtönzéses alkalmazása jellemző. A primitívekre is visszautaló figurativitása egyfajta szertartásosságnak, emberi gesztusokban szimbolizált és a képzőművészeti nyelv ösztönerejű használatával hitelesített élet- és világérzésnek a közvetítője” – mutatott rá Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész.

Sipos Sándor 1957-ben született Székelykeresztúron, Marosvásárhelyen a legendás művésztanár, Nagy Pál tanítványa volt. A kolozsvári Ion Andreescu Egyetemen diplomázott 1984-ben, majd a Université du Québec à Montréal hallgatójaként folytatta tanulmányait, miután 1989-ben kivándorolt. Kanadában telepedett le. Tagja a MAMŰ Társaságnak. Egyéni kiállításai mellett (Budapest, Montreal) számos csoportos tárlaton vett részt (Bécs, Montreal, USA). Rajzai és illusztrációi rendszeresen megjelennek különböző kanadai lapokban.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 6-i számában.)

Szentmártoni János

Irodalmi helyőrségek a Kárpát-medencében

2020. július 22., szerda

„Magyarország akkora, a-mekkorára a magyarul beszélők nyújtják.” – vallotta a magyar költészet utolsó apostola, a két éve eltávozott Kányádi Sándor. Mernénk mi vitatkozni a mesterrel? Nyújtsuk inkább minél nagyobbra hazánkat, ameddig a szívünkben elfér. Ott ugyanis nem húztak trianoni határokat, sőt, még a tengeren túl is dobog sok-sok magyar mellkasában. Versében él a nemzet – hajolhatunk vissza játékosan e gondolat mentén egy korábbi költőhöz is –, és prózájában, képzőművészetében, zenéjében…, egyszóval: kultúrájában.

Bálint Tamás

Történetek a rajzokon keresztül – Beszélgetés Orosz Annabella grafikussal

2020. július 21., kedd

Orosz Annabella szerint a gyermekeknek jó rajzolni, mert nyitottak, és rugalmas a fantáziájuk. Ugyan nem kell mindent a szövegből belerajzolni az illusztrációba, de a történetnek összefüggőnek kell lennie, állítja.

Laczkó Vass Róbert

Országimázs

2020. július 21., kedd

korába rokkanó nemzedék ez

tele bölccsel aki sose kérdez

csak állít konokul ex cathedra

figyeld amit mond és ne fogadj rá

Király Zoltán

Transsylvanicum. Hungaricum

2020. július 21., kedd

derék erdélyi költők és írók

jelentéseik megírták.

hóban-fagyban, télen-nyáron

besúgták legjobb barátaikat, bajtársaikat.

Szondy-Adorján György

Egy pohár víz

2020. július 20., hétfő

– Öcsi, hozz egy pohár vizet!

– Nem hozok!

Általában ezzel az egyszerű és ártalmatlannak tűnő rövid kis párbeszéddel kezdődött a verekedés.

Pataki Tamás

Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt (részlet)

2020. július 16., csütörtök

Hát, remélem, nem felejtettétek el kacsalábon forgó történeteimet, de megsúgom, hiába gyűltetek ilyen sokan körém, nem lesz időm mindegyikről szót ejteni – ha a feledés az úr, hajtson csak rabigába titeket. Az újaknak pedig ajánlom magam! Murokffy vagyok, Murokffy Tódor Ede, egyik énem jobbik vagy rosszabbik fele, bár azt sohasem tudom eldönteni, hogy melyiké. Az erdőn túlról származom, egy álmos-ólmos kisvárosból, mely közel esik családi birtokunkhoz, Murokországhoz.

Smid Róbert

Két kaland egy áráért

2020. július 16., csütörtök

Ma kevésbé kedvelt, avíttasnak ható, hosszú cím: pipa. Hetyke-nyegle magyar úrfi, aki végigkalandozza az egykori Monarchia területét: pipa. Mindez megtámogatva századelős atmoszférával, szecessziós nyelvezettel és régivágású, éppen annyira sztereotipizált alakokkal, hogy az humoros legyen: pipa. Pataki Tamás debütálása minden jel szerint arra van predesztinálva, hogy az idei nyaralások egyik legszórakoztatóbb olvasmánya legyen, a Murokffyban vérré válik az abszint, és lóvá teszi az ördögöt azonban jelentősen túlmutat az egymásra következő csodás kalandok nyújtotta egyszerű élvezeten.