Bonczidai Éva: Magzatpóz – Sipos Sándor műveiről

2020. június 12., 06:58
Sipos Sándor: Az üzenet (részlet, 1992)
A képre kattintva galéria érhető el.

Sipos Sándor festményein, kollázsain, multimédiás művein a kortárs társadalmi problémák mitológiai mélységekig tárulnak fel. Jelképszerű sűrítéssel mutatja meg a lárvaszerű várakozást, mely egyszerre hordozza a megújulás és a pusztulás lehetőségét is. Érzékelhető a természet rendje, mely alázatra int, és az emberi gőg, mely tékozol. Archaikus tudást hoz felszínre, a törzsi kultúra léleklátó bölcsességeit állítja szembe korunk démonaival. Magzatpóz – valamiféle ősi béke. Magzatpóz – a szenvedő nyugalmat rívó testtartása. Az indiánok jelenléte nem csupán egzotikum, hanem egy sajátos sors felmutatása is. Az erőé, mely tiszteletet, a legyőzettetésé, mely részvétet ébreszt. A régi egész keresésének útjai sejlenek fel egy részekre bomló világban.

„Munkáira az eklektikus gondolkodás, a vizuális információk és eljárások szabad asszociációkban való rögtönzéses alkalmazása jellemző. A primitívekre is visszautaló figurativitása egyfajta szertartásosságnak, emberi gesztusokban szimbolizált és a képzőművészeti nyelv ösztönerejű használatával hitelesített élet- és világérzésnek a közvetítője” – mutatott rá Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész.

 

Sipos Sándor 1957-ben született Székelykeresztúron, Marosvásárhelyen a legendás művésztanár, Nagy Pál tanítványa volt. A kolozsvári Ion Andreescu Egyetemen diplomázott 1984-ben, majd a Université du Québec à Montréal hallgatójaként folytatta tanulmányait, miután 1989-ben kivándorolt. Kanadában telepedett le. Tagja a MAMŰ Társaságnak. Egyéni kiállításai mellett (Budapest, Montreal) számos csoportos tárlaton vett részt (Bécs, Montreal, USA). Rajzai és illusztrációi rendszeresen megjelennek különböző kanadai lapokban.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 6-i számában.)