Bonczidai Éva: Magzatpóz – Sipos Sándor műveiről

2020. június 12., 06:58

Sipos Sándor: Az üzenet (részlet, 1992)

A képre kattintva galéria érhető el.

Sipos Sándor festményein, kollázsain, multimédiás művein a kortárs társadalmi problémák mitológiai mélységekig tárulnak fel. Jelképszerű sűrítéssel mutatja meg a lárvaszerű várakozást, mely egyszerre hordozza a megújulás és a pusztulás lehetőségét is. Érzékelhető a természet rendje, mely alázatra int, és az emberi gőg, mely tékozol. Archaikus tudást hoz felszínre, a törzsi kultúra léleklátó bölcsességeit állítja szembe korunk démonaival. Magzatpóz – valamiféle ősi béke. Magzatpóz – a szenvedő nyugalmat rívó testtartása. Az indiánok jelenléte nem csupán egzotikum, hanem egy sajátos sors felmutatása is. Az erőé, mely tiszteletet, a legyőzettetésé, mely részvétet ébreszt. A régi egész keresésének útjai sejlenek fel egy részekre bomló világban.

„Munkáira az eklektikus gondolkodás, a vizuális információk és eljárások szabad asszociációkban való rögtönzéses alkalmazása jellemző. A primitívekre is visszautaló figurativitása egyfajta szertartásosságnak, emberi gesztusokban szimbolizált és a képzőművészeti nyelv ösztönerejű használatával hitelesített élet- és világérzésnek a közvetítője” – mutatott rá Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész.

Sipos Sándor 1957-ben született Székelykeresztúron, Marosvásárhelyen a legendás művésztanár, Nagy Pál tanítványa volt. A kolozsvári Ion Andreescu Egyetemen diplomázott 1984-ben, majd a Université du Québec à Montréal hallgatójaként folytatta tanulmányait, miután 1989-ben kivándorolt. Kanadában telepedett le. Tagja a MAMŰ Társaságnak. Egyéni kiállításai mellett (Budapest, Montreal) számos csoportos tárlaton vett részt (Bécs, Montreal, USA). Rajzai és illusztrációi rendszeresen megjelennek különböző kanadai lapokban.

(Megjelent a magyarországi Előretolt Helyőrség 2020. június 6-i számában.)

Kudelász Nóbel

Deklasszárium

2020. augusztus 31., hétfő

Lakója másfajta szegény volt, mint amilyeneket eddig a gróf uradalmán láthattunk. Taknyády Antal gróf hatalmas birtokán sajátos szegény-gyűjteményt, egyfajta skanzent működtetett, ahol különféle nincsteleneket állított ki természetes környezetükben, osztályozva.

Szondy-Adorján György

Versek

2020. augusztus 31., hétfő

Cipőm alatt a sár, a folt,

a lé, a por, a bánatok,

fölkúsznak mind a kedv erén,

mint aprót ugró állatok

Sántha Attila

Egy méltatlanul elsikkadt könyv: Lakatos István Siculiája

2020. augusztus 30., vasárnap

Képzelje el a kedves olvasó az alábbi helyzetet: létezik egy gyakran idézett írás a székelyekről, viszont a lábjegyzetek mindegyre egy vagy más kézirathoz vezetnek, melynek elolvasásához el kell menni egy távoli városba. Ennek az idegesítő helyzetnek most szerencsére vége, hisz a mű könyvformában is megjelent, és hozzáférhető. Vagy nem.

G. Szabó Ferenc

Versek

2020. augusztus 30., vasárnap

A cirkusz marad,

a bohócok és az álomlégtornászok is.

A gyerekek

átlépik a határt,

vissza sem néznek.

Közben az árulók hősökké válnak,

életműdíjasok.

Király Farkas

A végtelen meghosszabbításai

2020. augusztus 30., vasárnap

legyenek sejtjeim főnixparányok,

hevükben oldódjon minden határ,

s a tűzben olvadjon fel végre

az életre fagyott higanymadár.

Zsidó Ferenc

Végzetes szenvedély

2020. augusztus 30., vasárnap

Na, most akkor szépen elmesélem, hogyan lettem tanár.

Az úgy volt, hogy gyermekkoromban imádtam horgászni. A fene tudja, miért kellett nekem ilyen úri, mondén hobbi, egész famíliámban egyetlen horgász se volt, becsületes földművesek voltak a rokonaim, akik enyhén szólva naplopásnak tartották a pecázást. Én azonban egyszer valami nagyvilági helyen sétáltam, már nem tudom, hol lehetett; menő tavak, cuccos csónakok, botok fölött görnyedő emberek, berregő orsók, merítőhálók, bennük megcsillanó, ﬁckándozó halak; anyám szidott eleget, hogy ne mind bámészkodjam, de én nem hallgattam szavára, s kész, megfertőztek.