Folytatjuk a boldogságiskolát, ma a puha értékekről szeretnék szólni pár mondatot. Közben nagyon szépen kérlek, foglalkozz a mítoszoddal, anélkül nehéz lesz toább lépni. Mielőtt viszont rátérünk erre, el kell mondanom azt, hogy egy érték, attól, hogy puha, még nem gyenge vagy értéktelen, inkább olyan, mint egy paplan, egy takaró, egy kád melegvíz hosszú téli túra után: befogad, körülölel, szeret, kedves. A puha értékek a befogadásról, szeretetről, jóságról szólnak, ettől gyönyörűek.
Amint meghallottam a földrengés hírét, rögtön tudtam, hogy cselekednem kell – mondta az önkéntes a riporter kérdésére – meg sem vártam a hajnalt, felöltöztem, s néhány dolgot összepakolva, igyekeztem a központ felé, hogy felszállhassak az első induló vonatra. Ami a helyszínen fogadott, az felforgatta az életemet. Könnyeimet nyelve siettem a legrászorultabbak megsegítésére. Ott volt az anya, három kicsi gyermekkel, akik semmit sem tudtak arról, hogy mi lesz velük. Mindenük odaveszett, semmijük sem maradt. Játszani kezdtem a gyerekekkel, próbáltam megérteni az anya fájdalmát, tenni valamit, hogy enyhítsem a bajukat. Ez már a harmadik bevetésem. De közben otthon több programot szervezek, amelyek a hajléktalanok gondjait célozzák, rendszeresen főzök és gyűjtök nekik. A minap kampányt indítottam egy rászoruló család számára.
Sokszor úgy érzem, hogy háttérbe szorulok, hogy nem foglalkozom eleget a családommal, szeretteimmel, de ahhoz képest, hogy mások hogy vannak, mi jól vagyunk, mindenünk van, miközben mások szenvednek, sírnak.
A puha értékek az önátadásról szólnak. A jóságról, szeretetről, empátiáról. A puha értékeket megélő ember nem önmagáért, hanem másokért él, másoknak dolgozik, mert mindig átérzi, magáévá teszi mások helyzetét. Ösztönösen érzi, hogy másnak mire van szüksége, és képtelen arra, hogy elengedje a bajt. Olyan, mint egy szűrő, átengedi mások életét önmagán, s a másik élete a sajátja is. Ha valakinek ruhára van szüksége, akkor inkább sajátját adja oda, mert a hidegnél elviselhetetlenebb az, hogy más fázzon.
Az elsősorban puha értékekkel bíró ember, ha nyugati, rugalmas értékekkel elegyedik, akkor arra törekszik, hogy mások bajának megoldására rendszerszintű változásokat teremtsen meg. Felmutatja azokat az igazságtalanságokat, amelyek a társadalomban létrejönnek, rámutat a változás útjára, sőt cselekszik is afelé.
Ha viszont keleti, stabil értékekkel egészül ki, akkor vissza a természethez a jelszó! A jóllét falun van, nincs más út az egészséghez, mint az elődök életmódja, vegyünk házat falun, kapcsoljuk le a villanyt, gyűjtsünk füveket, s lehetőleg legyünk javasasszonyok vagy ha ez nem megy, agitáljunk a régi bevett gyógymódok érdekében. Otthonszülés, homeopátia, s régi, rendi társadalom, ez a jelszó.
A puha-kemény értékpólus viszonylag ritka, de nem lehetetlen. Az apácák életmódja jó példa erre. Erős és kemény életforma, sok feszültséggel, de másoknak élve. Nem én vagyok a fontos, sőt mindenemet annak vetem alá, hogy másoknak jó legyen. Önmagamat arra edzem, hogy a másik jól érezze magát, s lehetőleg legyen boldog.
A puha értékek mindig a másban élésről, az önátadásról, a másikra való odafigyelésről szólnak. Az empátia, a jóság és a béke megteremtése és óhaja hatja át a puha értékeket valló személy életét. Izgalmas és gyönyörű élet, de göröngyös és fájdalmas ugyanakkor, mert szembesülni kell a magánnyal és azzal, hogy minél közelebbi valaki, annál kevésbé fontos. A gyertya közvetlen környezetében a legnagyobb az árnyék…
Az anyag és az energia elkeveredése és hatása szerint aztán képződtek a különféle molekulák és mindezeknek a következményeként a Föld, azon az élet, s egyelőre legvégül te és én. Igen, ez így teljesen rendben van, csak éppen borzasztóan unalmas. Igaz, de nem ad számot arról, hogy miért és hogyan vagyunk. Nem adja meg a számát meg az értelmét annak, ami szép, ami igaz, ami jó, csak egyszerűen van, mint egy kérődző tehén.
Ez már egy kicsit fontos! Kereszténynek lenni a kezdetektől megbotránkozást, furcsaságot jelentett a többségnek. A kereszténység lázadás a megszokottság, a nyárspolgárság, a hétköznapiság ellen. Olyan lázadás, amely hátat fordít a társadalmi normáknak, képtelen elfogadni azokat, mintha máshol élne, csak a teste maradt itt az utcán, a házban, a boltban, de szemei mást látnak. S mivel nem azt látja, ami mások szeme előtt van, átlép a mindenki által elismert status quón. Tesz rá magasról!
Úgy tűnik, minden jóhiszemű reményünk ellenére korunkban reneszánszát éli a vallási fanatizmus és fundamentalizmus. Szomorú állapot, de tény, hogy egyre több embert száll meg e két különböző, bár rokon démon. Úgy gondolom, hogy nem haszontalan, ha jobban megismerkedünk velük, így talán könnyebben elkerülhetjük, hogy a hatásuk alá kerüljünk.
Mi a gonosz forrása? – kérdezte magától az emberiség öntudatra ébredésének hajnalától kezdődően. Hiszen gonosz létezik körülöttünk. Rossz dolgok történnek jó emberekkel, igazságtalanság mindenhol van. Néha, véletlenszerűen valami csapás ér egy ártatlant, máskor pont az emberi sötétség csap agyon valamit. Miért van ez? Mi a forrása, oka?
Értékiránytűnk utolsó iránya nyugatra mutat, a rugalmas értékek felé. Ezek az értékek a változást, az újat, s mást kutattatják az emberrel. A kíváncsiság, az elfogadás, a tudásszomj, a szabadság mind rugalmas értékek. Azok, akiknek értékiránytűjük ez irányba mutat, innovatív, kreatív emberek, mindig előre tekintenek, a jövőt, a láthatárt kémlelik szakadatlanul, s amit megtaláltak, megismertek, azt rögtön meghaladottnak, unalmasnak tartják. Fő ellenségük a rutin, a megszokottság, az egyformaság, s vágyuk mindig előre űzi őket.
A stabil értékek elsősorban akkor védelmeznek, ha egy személy élete, vagy egy közösség léte veszélyben van. Az elnyomással szembesülve az ember önkéntelenül bele próbál kapaszkodni a megszokott és változatlan formákba. Viharban nem cserélünk cserepeket a háztetőn. Egyszer megvárjuk, hogy múljon el a vész, aztán kijavítjuk a rongálást. A stabil értékek is ugyanígy megóvnak a bizonytalanságtól, a széthullástól az arc- és karaktervesztéstől.
A kemény értékek szikárak, ellentmondást nem tűrők, de erőfeszítést követelők. Aki kemény értékek szerint él, annak életében nincs lacafacázás. Aki nem dolgozik, ne is egyék, a semmittevés a káros lustaság jele, elvetendő és hiábavaló. Az éli igazán életét, aki minden percében dolgozik. A munka drága eredményét pedig elherdálni könnyelműen nem szabad. A javakkal jól kell bánni, be kell osztani, még akkor is, ha magunktól vesszük el a falatot.
Nos, ezek lennének az értékégtájak: keménység, puhaság, rugalmasság és stabilitás. Azt hiszem, hogy a legtöbb egyetemes értéket el lehet helyezni e mátrix valamelyik pontján. Vannak átmenetek, sőt elsősorban ilyenek léteznek, s valószínűleg minden ember elhelyezkedik e rendszer valamelyik pontján. Van, aki például a stabilitás irányába mozdul, mert fontosabb neki a hagyomány, a család, a történelem, mint a mindig változás és kíváncsiság nyüzsgése. És ez rendben is van így!
Az egészséges lélek nyugodttá tesz, s ezáltal lehetővé válik számunkra befogadni mindazt a gazdagságot, amit a világ ad. A lélek nyugalma derűt szül, ami nélkül nem lehetséges a növekedés. A harmadik elem, az úgynevezett szellemi létezés elhelyez a világban. Életünk értelmet nyer, értékeink – azok, amelyek meghatározóak számunkra – elevenen működnek minden percben, viselt dolgaink nem esetszerűek, hanem döntéseink következményei.
Az egyénnek is van mitológiája. Ennek forrása az egyén történelme, de elegyíti, egyetemessé teszi, annak érdekében, hogy az egyéni élet jelenét meghatározza és megmagyarázza. Az egyéni mítosz olyan történet, amelynek középpontjában egy hős áll – te – aki keres és talál, emelkedik és kudarcot vall, akit gonosz szellemek és erők gyötörnek, istenek teszik eléje óvó tenyerük.