Mindig érdekelte, hogy működnek a dolgok. Gyermekkorában szétszedte a játékokat, hogy lássa, mi van bennük, aztán falta a könyveket, s a Google Earth-el beutazta a világot, képzelődve arról, hogy milyenek lehetnek a különböző országok. Mivel minden érdekelte, sosem tudott egyetlen tárgy vagy téma mellett lehorgonyozni. Amíg kedve volt, foglalkozott egy dologgal, de amint lankadni kezdett az érdeklődése, a régi, izgalmasnak tartott dolog már unalmassá vált számára. Amint eléggé felnőtt, rögtön el is indult világot látni. Stoppolt, gyalogolt, couch surfing-ezett, s országról országra utazva szívta magába az élményeket. Minden érdekelte, az épületek, a szokások, a zene, s legfőképp az emberek. Figyelte őket, szóba elegyedett a piacokon az eladókkal, szállásadóival, mindenkivel. Ha megkérdeznéd tőle, hogy kicsoda ő, mi érdekli, mi motiválja, valószínűleg maga elé nézne, kicsit gondolkodna, majd azt mondaná, hol ez, hol az. Mindig tudta, hogy fontos lenne értékesnek és maradandónak tartani bizonyos dolgokat, de sokszor kellett szembesüljön azzal, hogy a fontos dolgok nagyon hamar immár megszokottá, banálissá válnak számára. S amikor valakit hallgatott, mindig egy kicsit a beszélő hatása alá került. Muszlim országokban velük rokonszenvezett, szekuláris helyeken hitetlen volt, konzervatív környezetben elmélázott a család fontosságán. De mindez kérészéletű volt számára. Ha elfogta a vágy, hogy menjen, már minden elvesztegetett perc fájóan elpocsékolt időnek tűnt.
Értékiránytűnk utolsó iránya nyugatra mutat, a rugalmas értékek felé. Ezek az értékek a változást, az újat, s mást kutattatják az emberrel. A kíváncsiság, az elfogadás, a tudásszomj, a szabadság mind rugalmas értékek. Azok, akiknek értékiránytűjük ez irányba mutat, innovatív, kreatív emberek, mindig előre tekintenek, a jövőt, a láthatárt kémlelik szakadatlanul, s amit megtaláltak, megismertek, azt rögtön meghaladottnak, unalmasnak tartják. Fő ellenségük a rutin, a megszokottság, az egyformaság, s vágyuk mindig előre űzi őket. Nehéz nekik egyetlen kapcsolatban maradniuk, mert még a társra is ráunnak. Extrém esetben nyüzsgő, csélcsap embereknek tartják őket, megszállott világutazóknak, megbízhatatlan, ingatag személyeknek tűnhetnek. A feltalálók, felfedezők, a szabadságharcosok, társadalmi felelősségért és emancipációért küzdők több-kevesebb mértékben ilyen nyugati, rugalmas tulajdonságokkal bírnak.
Nem volt teljesen szándékos, de azért szerencsés döntés volt a rugalmas értékeket az iránytű nyugati égtájával azonosítani, ugyanis jelen pillanatban az európai és észak-amerikai civilizáció ennek jegyében él. A nyugati társadalom mantrája az innováció, a jövő felé tekintés, a múlt magunk mögött hagyása. Kérdőjelezzünk meg mindent, vessünk le minden megszorítást, köpjünk a tekintélyre, mindenféle tekintélyre, felejtsünk el olyan ósdi dolgokat, mint a hagyomány, haza és egyház. Ezek túlhaladott dolgok, de ha már levetkőzni nem is tudjuk, akkor legalább újítsuk meg, alakítsuk át, reformáljuk. Miért? Hát a reformálás öröméért, a másért. Az ilyen rugalmas gondolkodásmódú emberek szinte kivétel nélkül idealisták. Tekintetük elréved az ég felé, s mintha húzná, vonzaná őket a vágy, hogy előre, egyre csak előre haladjanak.
Sajnos ez a gondolkodásmód – előnyei ellenére – igen veszélyes lehet. Az ilyen emberek sokszor változtatják véleményüket, hinni szinte képtelenek, az elköteleződés pedig egyenlő a börtönnel számukra. Individuumokként tekintenek a világra, akik jelképes hátizsákkal a hátukon barangolnak a lét térképén. Néha találkozik két ilyen vándor, egy ideig esetleg együtt haladnak, de aztán szépen különválnak, s megy mindenki a maga ösvényén.
Azok az emberek, akiknek életében a rugalmas gondolkodásmód puha értékekkel keveredik lesznek a legelhivatottabb társadalmi igazságosság harcosok. A hippik, s a mai, radikális genderelméletet vallók ilyenek. Érdekli őket az innováció, de ezt elsősorban a jóság és méltányosság jegyében képzelik el.
Ha a rugalmas életforma kemény értékekkel kombinálódik, sajátos, kivételes emberek születnek. Elon Musk ilyen, aki rengeteget dolgozik, kitartóan tevékenykedik, de minden pillanata azzal telik el, hogy újat, mást hozzon létre. A nagy munkabírású felfedezők, tudósok, feltalálók mind ilyenek. Kíváncsiak, szomjasok, s vágyukat semmi sem enyhítheti, megmakacsolják magukat, s éjt nappallá téve fáradoznak a holnapért.
Paradoxonnak tűnhet, de elegyíteni lehet a rugalmas értékeket az ellenpólusukkal, a stabil gondolkodásmóddal. Ott vannak például a szabadságharcosok. Függetlenséget, iga nélküli életet akarnak, de közben küzdelmük jól meghatározott értékek megvalósítása érdekében történik.
E negyedik iránnyal befejeztük az iránytű ismertetését, a következő megállónk az lesz, hogy megnézzük a kérdés ellentétét, az értéktelenséget. Ez lesz jövő héten!
Ez már egy kicsit fontos! Kereszténynek lenni a kezdetektől megbotránkozást, furcsaságot jelentett a többségnek. A kereszténység lázadás a megszokottság, a nyárspolgárság, a hétköznapiság ellen. Olyan lázadás, amely hátat fordít a társadalmi normáknak, képtelen elfogadni azokat, mintha máshol élne, csak a teste maradt itt az utcán, a házban, a boltban, de szemei mást látnak. S mivel nem azt látja, ami mások szeme előtt van, átlép a mindenki által elismert status quón. Tesz rá magasról!
Úgy tűnik, minden jóhiszemű reményünk ellenére korunkban reneszánszát éli a vallási fanatizmus és fundamentalizmus. Szomorú állapot, de tény, hogy egyre több embert száll meg e két különböző, bár rokon démon. Úgy gondolom, hogy nem haszontalan, ha jobban megismerkedünk velük, így talán könnyebben elkerülhetjük, hogy a hatásuk alá kerüljünk.
Mi a gonosz forrása? – kérdezte magától az emberiség öntudatra ébredésének hajnalától kezdődően. Hiszen gonosz létezik körülöttünk. Rossz dolgok történnek jó emberekkel, igazságtalanság mindenhol van. Néha, véletlenszerűen valami csapás ér egy ártatlant, máskor pont az emberi sötétség csap agyon valamit. Miért van ez? Mi a forrása, oka?
A stabil értékek elsősorban akkor védelmeznek, ha egy személy élete, vagy egy közösség léte veszélyben van. Az elnyomással szembesülve az ember önkéntelenül bele próbál kapaszkodni a megszokott és változatlan formákba. Viharban nem cserélünk cserepeket a háztetőn. Egyszer megvárjuk, hogy múljon el a vész, aztán kijavítjuk a rongálást. A stabil értékek is ugyanígy megóvnak a bizonytalanságtól, a széthullástól az arc- és karaktervesztéstől.
A puha értékek az önátadásról szólnak. A jóságról, szeretetről, empátiáról. A puha értékeket megélő ember nem önmagáért, hanem másokért él, másoknak dolgozik, mert mindig átérzi, magáévá teszi mások helyzetét. Ösztönösen érzi, hogy másnak mire van szüksége, és képtelen arra, hogy elengedje a bajt. Olyan, mint egy szűrő, átengedi mások életét önmagán, s a másik élete a sajátja is. Ha valakinek ruhára van szüksége, akkor inkább sajátját adja oda, mert a hidegnél elviselhetetlenebb az, hogy más fázzon.
A kemény értékek szikárak, ellentmondást nem tűrők, de erőfeszítést követelők. Aki kemény értékek szerint él, annak életében nincs lacafacázás. Aki nem dolgozik, ne is egyék, a semmittevés a káros lustaság jele, elvetendő és hiábavaló. Az éli igazán életét, aki minden percében dolgozik. A munka drága eredményét pedig elherdálni könnyelműen nem szabad. A javakkal jól kell bánni, be kell osztani, még akkor is, ha magunktól vesszük el a falatot.
Nos, ezek lennének az értékégtájak: keménység, puhaság, rugalmasság és stabilitás. Azt hiszem, hogy a legtöbb egyetemes értéket el lehet helyezni e mátrix valamelyik pontján. Vannak átmenetek, sőt elsősorban ilyenek léteznek, s valószínűleg minden ember elhelyezkedik e rendszer valamelyik pontján. Van, aki például a stabilitás irányába mozdul, mert fontosabb neki a hagyomány, a család, a történelem, mint a mindig változás és kíváncsiság nyüzsgése. És ez rendben is van így!
Az egészséges lélek nyugodttá tesz, s ezáltal lehetővé válik számunkra befogadni mindazt a gazdagságot, amit a világ ad. A lélek nyugalma derűt szül, ami nélkül nem lehetséges a növekedés. A harmadik elem, az úgynevezett szellemi létezés elhelyez a világban. Életünk értelmet nyer, értékeink – azok, amelyek meghatározóak számunkra – elevenen működnek minden percben, viselt dolgaink nem esetszerűek, hanem döntéseink következményei.
Az egyénnek is van mitológiája. Ennek forrása az egyén történelme, de elegyíti, egyetemessé teszi, annak érdekében, hogy az egyéni élet jelenét meghatározza és megmagyarázza. Az egyéni mítosz olyan történet, amelynek középpontjában egy hős áll – te – aki keres és talál, emelkedik és kudarcot vall, akit gonosz szellemek és erők gyötörnek, istenek teszik eléje óvó tenyerük.
Nem tudom, figyelted-e meg, hogy az emberek nagy többsége nem boldog. Illetve, hogy is mondjam, nehéz megfigyelni, mert van egy ilyen maszkunk, ami szépen elrejti a tényleges állapotunkat. Olyannyira, hogy legtöbbször mi magunk is elhisszük, hogy minden rendben van. Mint egy vékony kéreg a fortyogó láva fölött, szilárdnak mutatja magát, elpalástolja a rettenetes hőséget, ami alul van. Látszólag – mondom – minden oké.