Duma István: A huhuréz és a kovács

2020. december 31., 09:07

Vargha Mihály: Csodamadár (fa, 60 × 60 ×18 cm, 1991)

Na jó! Tudjátok-e, hogy mit csinál a huhuréz [1]? Ugye azt mondják róla, hogy a halált üzeni, ha éjjel megszólal valamelyik udvarban. Ha pedig az ember elzavarja őt, akkor más udvarban fog a halál bekövetkezni. De miért nevezzük huhuréznak a halálmadarat? Ennek is megvan a története, és most elmesélem nektek.

Régen a huhuréznak nem volt ürítő feneke, s mivel nem volt, a száján ürítette ki a halandót. De amilyen kicsi volt a kovács [2], neki úgyis volt egy rendes ürítő feneke, s ezért nem szégyenkezett, ha mulatozva jót ivott az állatok véréből, mert utána meg tudta tenni a dolgát.

A huhuréz nagy bánatában még az egérrel is leállt tanácsolni, hátha tudna segíteni rajta. A huhuréz elmesélte az egérnek, hogy menyegzőbe van meghívva és nagyon el van keseredve, mert ugye neki nincsen ürítő feneke, s mi lesz, ha a sok ebéd után, szokása szerint a száján kell ürítsen. Szegény kisegér a sarokba húzódva százezer dologra gondolt, hogy mit is mondjon a huhuréznak, hogy az ne eméssze föl. Aztán serényen felkerekedett az agyában, hogy mit kell mondania:

– Tudja, szomszéd, menjen el a kovácshoz, ő majd kölcsönadja a feneket, ezt mással is megtette, úgyhogy magának miért ne adná oda?

Nem sokat gondolkozott e huhuréz, s elment a kovács komájához, amely beleegyezett a kérésébe, de csak egy feltétellel.

– Koma! – mondta e kovács. – Ahogy vége a menyegzőnek, gyorsan jöjjön, és hozza vissza, mert nekem is kell. Tudja, sose lakom jól vérrel, ezért szeretek időben üríteni.

El is ment e huhuréz a mulatságba és jól megvolt, de annyira jól érezte magát az új szerszámmal, hogy eszébe se jutott visszaadni komájának.

Egyszer aztán e kovács minden szemérmet félretett, és elment e huhurézhoz.

– Koma! A kölcsönt nem adja vissza?

– Milyen kölcsönt? – kérdezte a huhuréz.

– Hát e fenekemet, e segget – mondta keseregve kovács koma.

Erre e huhuréz elkezdte hú-hó-hógatni komáját. S így maradt a komája szerszám nélkül. Ezért, amikor a kovács – megtelik, néha elmegy e bagolyhoz visszakérni, ami az övé, de ez végtelenül hógatja: hó-hó, hó-hu, s így is maradt a neve.

Így hát a Jóisten ezért a nagy szeméremért [3] mindkettőjüket megverte. Még ma is, ha egeret vadászik e bagoly, akkor a száján üríti a bőrét, és e kullancs mindmáig feneketlen maradt, mert régen sohase lakhatott jól vérrel. Aztán mikor okádni kell a bagolynak, akkor hógat [4], s a kullancs se tud többé sok vért inni.

Ebből az a tanulság, hogy ne kívánd más tehetségét, mert terhedre lehet az, s ha valamivel rendelkezel, ne haszontalanul használd.

1 bagoly

2 kullancs

3 szégyenért

4 kiabál, huhog

(Megjelent az erdélyi Előretolt Helyőrség 2020. novemberi számában)

Rozványi Dávid

Kávémesék – a gyűlölet erdeje

2021. január 31., vasárnap

A fiú gyűlölte az anyját, majdnem annyira, mint az őt körülvevő világot: a házat a forrás mentében, az erdőt, a várost a hegyek között, amely nem fogadta be…

Valamikor minden más volt: kettesben éltek az erdő mélyén, távol mindenkitől. Nem járt arra senki, s aki mégis arra vetődött, nem vetette meg őket, hogy apa nélkül élnek.

Lajtos Nóra

Koldustenyér

2021. január 24., vasárnap

Koszos kendője az álla alatt megkötve. Látszik, hogy fázik a feje. Hiába: az őszi reggelek most már csípősek. Isten tudja, hány pulóver és szoknya van rajta. A kardigánján elöl óriás lyuk tátong, papucsban toporog az esőben. Körmeit feketére festette az Isten, aprócska tenyerére útvesztőket rajzolt az idő. Amikor leguggol, egy ócska ruhakupac. Már szaga van.

L. Takács Bálint

Egy bolygó méretű szörny felzabál minket

2021. január 17., vasárnap

Az egész akkor kezdődött, amikor a Duna vize elapadt, mert nem tudott átfolyni a Pest méretű szemétszigeten. Nem ez volt az első vízi út, ami járhatatlanná vált, már a Temzénél is hasonló probléma adódott, sőt egyre többen aggódtak, hogy az Amazonas is eltűnik a térképről, mert már több benne a szemét, mint a hal.

Pozsonyi Ádám

Az ember, aki nem kap ötösöket

2021. január 17., vasárnap

A folyosón egy idő óta megszűnt a mozgás, csak valami távoli beszélgetés zaja hallatszik ki az egyik bezárt ajtó mögül.

Egy férfi odaszól a mellette ülőnek.

– Gyakran látom itt. Mi a baja?

– Semmi.

Péter Beáta

Ami késik

2021. január 16., szombat

Plüssmaci? Pihe-puha takaró? „A család kedvence” vagy „Cuki vagyok” feliratú body? Zenélő, villogó, kiságy fölé szerelhető forgó? Rágóka, meséskönyv, zörgő, járássegítő, játszószőnyeg, netán hinta? Vagy cumisüveg-sterilizáló, pelenkázó? Cumi? Hm, lehet, hogy nem cumizik. Ivópohár? Még kicsi hozzá. Akkor legyen babasampon. De mégsem, talán nem ilyen márkát használnak, ki tudja, érzékeny a bőre, vagy még haja sincs. Pelenka! Ez az! Legyen pelenka és popsitörlő, abból soha nem elég. Oké, de vajon hány kiló? Kettes vagy hármas kell?

Fehér Csenge

A lyuk

2021. január 09., szombat

A habzó mocsáron keresztül érkezett, úgy húzta a testét maga után, mint egy folyton elakadó, rossz kordét, a koravén arcán meg a nyári délutánok kiábrándultsága. Azt mondták, alig lehet vagy tizenhat, ugyan, mondtam, nézzétek meg már a fogait, a nagy, sárga, rothadó csontokat, ha ló lenne, nem adnék neki egy évet se, eszi ezt már a kor meg a nyavalya egészen.

Izer Janka

A zarándok

2021. január 05., kedd

Fehérre meszelt templom fogadott, Árpád-kori, kicsit más, mint amilyennek a képeken látszott. Mellette szabad tér, tető alatt kőoltár, ambó. Három széles padsor félkörben. A középső mögött kis faépítmény, nyilván a világosításnak, hangtechnikának. Kell is, hiszen a zarándokoknak misét, a helyieknek falunapot tartanak itt. A fák között ápolt, rövidre nyírt gyep, hátrébb sás, patak, fahíd vezet át rajta a rengetegbe. Nem csoda, hogy öt falu tartja magáénak, tökéletes itt. Körbejártam mindent.

Lázár Emese

Egy szín: kék

2021. január 01., péntek

Kint éjkék. „Lehunyja kék szemét az ég.” Bent kék fény. Kéken száll a füstkék. Kék kandallóban kéken lángol. Kék padlón kék szőnyeg. Bársonyszéken bársonykék. Kékhuzat. Átjár a házon. Kék polcon kék könyv. Kék szekrényben kék ruhák. Kék kabát. Kék nadrág, farmerkék. Kékfestő szoknya, kékfestő kötény. Kék pamlagon kék paplan. „Az ágy közös, a párna nem.” Kék kráter. „Kék kísértet les ott éjjel.”

Szilágyi-Nagy Ildikó

Cipők

2020. december 29., kedd

A temérdek cipő az előtérben nem volt jó helyen, vagyis a helyiség nem volt jó helyen ahhoz, hogy ennyi cipőt elbírjon. Az apró előszobából nyílt minden a házban, így a cipők talpáról lepergő sár, szalma és gyommagvak, melyek először nedves, földszagú masszát képeztek, majd a padlófűtés hatására törékenyre száradtak, ráragadtak a papucsok talpára, és minden szobában egyenletesen oszlottak el.