Radnai István: Vitustánc és más versek

2024. május 04., 10:51
Áder Orsolya: Cosmos and Chaos V. / Világegyetem és káosz V. (akril, vászon, vastag keret, 100 × 120 cm, 2020)

bevizelt kultusz

költő bálványok évadán
elbizonytalanodik a múlt
a feledés homálya a dúlt
időkből gonosz maradvány

kiszakítva a lelkéből
a selejten kérődzött a kor
az igazságot fedi a por
a vér miközben megvénül

az egykori még olvasó
csonka és holt térben tapogat
hiányos könyvek a polcokat
egérszar eszme pusztító

bedarált agy nem tetsző testek
agg ki a csengőszóra reszket

 

történelmi lecke

ilyen a sorsunk e széljárta
medencében akadnak barátok
kinek-az-érdeke háborúkba
sodornak mind aki szövetséges

tépett országunk kárpátok karéja
nem védi akad ok mi-közünk-hozzá
hadjáratok leigáznak rabolnak
mióta gazdátlan lett mátyás trónja

pattintott szerszámok a borostyán
útját észak–délre járták
kelet–nyugat hordta a kelmét selymet
s útjai tüzes fegyvereknek tatárnak

nem akarom s a nép sem akarja
erdőn mezőn réten a lángja terjed
más hasznáért érjen bombazápor

 

kicsorbult létezés

angyalok gyűlnek a láthatáron
a jövőnk viaszérett és lehámlik
csontjai fehérlenek mi áron
űzik el pallosukkal lovasait

a négy égtájnak hol halál ásít
deres álmaiból ébreszd a jövőt
az úr feltámadása megmásít
gonosz bajt elüldözi a cselszövőt

uram korai még az ítélet
bennünk teljék be a teremtés célja
a világunk arra még nem érett
a megfeszített kegyelme a példa

irgalom térjen meg a föld akképpen
találj tíz igaz embert ninivében 

 

vitustánc

„Jaj meg-megáll a láb, mert fél, hogy sírba téved.”
Dsida Jenő: A sötétség verse

 

éjszaka a sírba téved
megásott sírja nemzeteknek
mit sivító akna tépett
s a csillagég repesszé retteg

az űr mélyfekete kávé
ébren tart gőzölgő erőszak
fény villan a halál másé
haszon dagad mint az esőszag

édes illatokká puffad
kivérzett a halál gyümölcse
függöny rejti el a múltat
a lelkiismeretre törve

szilánk lakik együtt az aggyal
zárótűz izzik fel a hajnal