Borsos Dániel: Hipnikus rándulás és más versek

2023. november 18., 10:05
Mednyánszky László: Téli táj (olaj, vászon, 72×120.5 cm, Magyar Nemzeti Bank)

Téli tájleíró költemény

Amíg a presszóban kávéztunk, lehavazott,
majd városnézni mentünk.
A hó hungarocellként hullott,
valaki az emeleten építkezik, a mi házunk készül,
alig várom, hogy beköltözhessünk.
Az elüszkösödött járdán elmélkedtünk a lét problémáiról,
mint Platón és Arisztotelész azon a híres képen.
Belém karoltál és olyanok voltunk, mint egy pár,
mintha kölcsönös lenne.
Mosolyogva néztük a gyerekeket a főtéren, ahogyan a hóban nevetnek,
arccal a földre esnek, majd tovább rohangálnak.
A húsboltban a pult mellett akartalak először megcsókolni,
de nem mertem, nem akartalak egy darab húsnak nézni.
Pedig olyan combot és mellet, amilyen neked van, nem árulnak,
sokszor elgondolom te mégis hol vehetted.
Utunk ketté vált,
aludni mentél,
én élni,
túlélni.
A régi kommunista busszal jöttem haza,
tudod, azzal a kékkel, amelyiknek a tetőablaka
mindig egy hajszálnyira nyitva van,
mint a szád, amikor hazudni szoktál.
Egyenetlen váltóáramszerűen hullt
egy-egy hópihe a kimelegedett ujjaimra,
szikrának tűnt és megijedtem, azt hittem szeretlek.

 

groteszk

valahol a semmi és a minden között
szép és rút között
komikus és tragikus között
egy lefelé haladó mozgólépcső
amelyen felfelé rohanunk

lebegünk a semmiből a semmibe
nem is élünk már
hanem csak úgy létezünk
célunk meg értelmünk
majdnem annyi, mint egy lepkének
valamikor leszállunk
és nem emelkedünk fel többé

 

hipnikus rándulás

ellenkező oldalon fekszem az ágyamban,
mint a franciában a tompa ékezetek
manapság egyre többször érzem,
hogy a teljes, már-már kafkai átváltozásom
és periodikus halálom közötti időkben
hirtelen lezuhanok a valóságba,
izmaim összerándulnak,
mint egy türelmetlenül kicsomagolt .zip fájl,
amikor hirtelen rányitnak.