Acsai Roland: Az új Carmenekből

2022. május 15., 09:49
Mara Kinga Villő: Őrizetlenül (olaj, vászon, 70 × 70 cm, 2017) – Fotó: Farkas Dávid

„Míg én voltam a kedvesed,
S felfénylő nyakadat még nem ölelte más…”
                                     Horatius (Radnóti Miklós fordítása)



7. Párkáké

Pókháló feszül ág között,
megcsillan, ha a fény rávetül és lebeg.
Napfényhúr, mit a pók kötött ‒
párkáké a fonál, szőni az életet.

Sorsokban feledett napok,
plusz-mínusz tavasz, aztán soha sincs tovább.
Fészket rakni az űrbe most,
csillagkép-idomár ostora húsba vág.

8. Anatómia

Élet centruma: áll a szív.
Nincs is már, csak az emlékei vannak itt.
Csillagfény anatómiák
röntgenképe az űr távoli ködfalán.

Képernyőn pipitér-virág,
kérődző legelőkön tehenek, bikák.
Lófejköd se nyerít ma fent,
műhold száll ‒ a valóság avatárja szent.

9. Hinta

Elfonnyadtak a hóbogyók,
elmúlt már ez a tél, jönne az új tavasz.
Pollennel mogyoróbokor
megtelt és a rigók szíve ma szétszakad.

Ostorfának az ostora
hajszolná az időt, mert sose múlna az.
Egy helyben csak a hinta áll,
szélben míg kavarog, tollpihe súlya nagy.


10. Hajlékony

Hajlékony mirabellafa ‒
lassan már kivirágzik, csoda lesz megint,
mint minden tavaszon, ha a
fény érinti meg, és múltja is benne ring

kelyhében kifehéredett
szirmoknak, meg a múltunk vele: el se tűnt.
Tíz év telt, az egy évtized,
míg felnőtt, vele telt itt a mi életünk.