Acsai Roland: Betörött kirakat és más versek

Betörött kirakat

Lábamig ér el a téli futófény,
gesztenyeág vigaszága marad.
Tátog az ég, ez a mennyei szószék,
hull a levél le a földre: szabad.

Mondvacsinált csoda, eljön a hóvég,
megközelíti a szívet a fagy.
Lebben a köd, mi az útra lelóg még,
ömlik a tej, soha el nem apad.

Kortalan itt ez a városi korkép,
szólnak a varjak, a csóka hadak.
Néz, aki tud, de növekszik a holttér.
Hol van a gyermek, a régi kamasz?

Másmilyen este, elalszik a szomszéd,
játszik a lányom a nappaliban.
Hóval-esővel elévül az óév,
utcai lámpa: a fénye arany.

És, ami megmarad: arcok a portrén,
régi fotón, min a fény se rohan.
Arcukon arcaink, ősi utóvéd,
tudni se kell, a jelenben ki van.

Szép, ami színtelen úszik a hólén,
és, ami bújik a tükre alatt.
Elfut a fény, soha semmi se konkrét,
most a világ betörött kirakat.

Köd-villanella

A dér a városunkra száll,
a háztetőkre és a fákra.
Ködöt lehel egy égi száj.

Ki mondja meg, mi a szabály,
a téli nap játékszabálya?
A dér a városunkra száll.

Ködbe vész most a régi táj,
az utcák, a fák, a házak.
Ködöt lehel egy égi száj.

Ma minden ember buszra vár,
megállókban merengve állnak.
A dér a városunkra száll.

Ajtókban elfordul a zár,
az ősz kapui már bezártak.
Ködöt lehel egy égi száj.

Mi volt színes, most lett kopár,
elindulunk az óvodába.
A dér a városunkra száll,
ködöt lehel egy égi száj.

Ma a köd

Ma a köd kavarog,
autód kaparod,
autód üvegét,
leperegne a jég.

Lebegő alakok:
milyen arc, ki az ott?
Melyik nap, melyik év
kavarogna feléd?

Az időt kaparod:
befagyott patakot.
Az az arc sima még,
az a ránc csenevész.

Az a régi sarok,
az az égi halott.
Az a messzi vidék,
az a tétova kéz.

A patak lefolyott,
ami több: a korod.
Az a száj, mi becéz,
az időn repedés.

Autód kipufog,
vele köd ma nagyobb.
A jelen belevész,
piros orr cseperész.

Gyereket berakod ‒
de erős a kapocs!
Haja kóc, szeme kék,
a tiéd felerészt.

Mi kevés, mi a sok?
Valahány szavatok.
Ovodát is elérsz,
azután hazatérsz.

Mai már a napod:
odakint a fagyok,
idebent meleg és
keserű tea, méz.