Acsai Roland: Felvételi és más versek

2023. május 28., 09:21
Gesztelyi Nagy Zsuzsanna: A soha el nem múló múlt I. (vegyes technika, papír, 57 × 76 cm, 2019.)

Felvételi

Apám Major Tamás előtt

    Petőfi-verset mondott,

színészi álma romba dőlt:

    Major Tamás csak morgott.

 

A tájszólással volt a baj,

    a túl sok á zavarta.

Major fején felállt a haj,

    de csak kevés volt rajta.

 

„Tálprá mágyár…” ‒ így kezdte el

    apám a híres verset.

Hogy elmaradt a várt siker,

   arról az a-k tehettek.

 

Ha más verset választ apám,

    miben a nincsen annyi,

lett volna ő színész talán,

    de minek találgatni!

 

Apám a pályaudvaron

    a gyorsvonatra felszállt,

várta vissza őt Abony,

    hol nem hallják az á-ját.

 

Anyámmal megismerkedett,

    a régi, barna lánnyal,

és lett a frigyből két gyerek,

   kikkel beszélhet á-val.

 

 A villamosról

Pesterzsébet felé ment

    a lassú villamos,

egy férfi bent rágyújtott,

    lehúzott ablakot.

 

Befújt a szél örökké,

    és mindenhol megállt.

Egy jó hónapig egyszer

    ott kaptam lakást,

 

épp a végállomásnál,

    ott állt a szürke ház,

túl sok paneltömb árnyán,

    hol mindenki leszállt.

 

A villamos csikorgott

    a szűk utcák között,

az út sokáig tartott,

    az ablak tükrözött.

 

Kemény ülés alattam

    és fák siklottak el:

a kertvárosi tenger,

    a parttalan panel.

 

A szürke hajnalokkal

    indult a villamos,

a szürke villamossal

    indultak hajnalok.

 

Az őszi éjszakában

    a villamos beállt,

az őszi villamossal

    beálltak éjszakák.

 

Utánnyomat

A dédanyámnak apja

    nem tudható, ki volt.

A név titokban hagyva:

    fehér és néma folt.

 

Ezernyolcszázas évek,

    megannyi köznemes

élt akkor e vidéken…

    Vajon ki lehetett?

 

De ő is ott van bennem,

    csak ismeretlenül,

miként a többi szellem,

    ki múltban elmerült.

 

Néhány vonás az arcon,

    egy semmi mozdulat,

egy fájdalom, mi fantom:

    az arc utánnyomat.