Acsai Roland: Hova siklik – versek

2022. március 27., 10:43
Fekti Vera: Kék táj (akvarell, papír, 50 × 60 cm, 2019)

Hova siklik

Vitaminnak pezsegése
kora reggel, hat után.
Madaraknak kicsi fészke
odafent leng ama fán.

A borotvahab az arcon
havazásként ma fehér.
Pocsolyáknak jege fagyjon!
Ez a tél még az a tél.

Gyerekünknek szava most szól,
szeme villan: kovakő.
A tükörben befagyott tó,
hova siklik az idő?


Huzatos hazaút

Ma alig negyedóra
ide épp az a posta,
ahová igyekeztem
az előbb Budapesten.

Az a csekk kifizetve,
a kabát a gyerekre.
Közelebb a karácsony,
koraibb az a fájront.

Trolibusz vezetéke
sineket tesz az égre.
A kutyák kutyagolnak,
a szelek kavarognak.

Cinegék hozománya
kiakasztva a fára.
A madáretetőbe
szotyolák beleöntve ‒

a jelenbe a régen,
az igenbe a még nem.
Mi az új, mi a rozsdás,
az idők szavatolják.

Huzatos hazaúton
megyek, túl ama húszon,
meg a negyvenen is túl,
de a múlt ege tisztul.

Ami húz, le ne húzzon,
ami fúj, hazafújjon!


Nagyapám citerája

Nagyapám citerája.
Keze pengeti még
a halált imitálva.
Kubikolt szakadék:
kapuit ki-ki tárja
ma felette az ég,
meg a föld, az az árva.
Hol a hetvenöt év,
s hova lett, aki látta,
de ma máshova néz?
Sehová. Hol a lámpa?
Hol a fénye, ha ég?
Kialudt vele lángja,
kialudt vele rég.
Hamu hull citerára:
anyaföld, a sötét.
Idelobban a máglya.
Pora mostoha, szép.
Lila csillag a mályva ‒
havazik szanaszét.