Acsai Roland: Újabb alexandrinok

2022. január 30., 09:40
Simek Viktor: Őszi táj

Alba

Ki tudja, hogy miért nem tölt fel a telefon
szobában éjszakánként, ha lóg konnektoron?
Az akkuja hibás vagy más egyéb a baj,
a lényeg annyi csak, töltődni nem akar.
Felhúzom a redőnyt, hajón fehér vitorlát,
a gázrózsánk világít, borítja fény a konyhát.
Üríti már kukánkat a kukásautó,
vajon ki bújt el és ki lenne már hunyó?
Ez itt a szürke reggel, eső lehullva jó,
az őszbe dőlt időben nincs lent a Fennvaló.


Pókháló

Kiállni még teraszra, ha sütne épp a nap,
egy délelőtt talán, míg lányom óvodában,
november itt a hónap, a fény, mint víz apad,
sötéttel jön az este, esővel, hogy megázzam,
de most még délelőtt van, ha semmi más, csak az,
avart söpör ma kertész, begyűjti mind a zsákba,
a kondenzcsík az égen, mint pókháló szakad.


Pár levél

Az ébredéskor a szorongás visszatér,
de már alig zavar, mert annyira legyengült,
annyira halovány, mint hajnalban a fény,
oly gyenge már a hangja, mint húr, mi meg se pendült,
oly távoli az érzés, tán már nem is enyém,
megiszom majd a kávét, amíg csészém ki nem hűlt,
s ablak előtt a fáról, lehullik pár levél.