Ajlik Csenge: Nevem díszítő csipkéi és más versek

2021. június 20., 06:35
Keszthelyi György: Nő kávéval

Nevem díszítő csipkéi

Jó lenne tudni, mi is történik velem.
Hogy mi az, ami annyira
hatalmába kerít, hogy elfelejtem önszínűségem?
Megérdemlem az összes árnyalatom,
és lehetnének nevem kísérő csipkéi,
díszítői, melyek megragadják a tekintetet,
ölelgetik kicsit, arcára csókot integetnek,
majd elengedik: függetlenek.

Jó lenne tudni, mi is történik akkor,
mikor magamat egyre üresedni érzem.
Mikor lejár az időzítőm, az a 25 perc,
amit a boldogulásra szántam.
Ha kevés időt adok, akkor lejártam,
folyton múlt időben.
Így egyszerre sokat és keveset is
gondolkodok magamról:
Ha merem olyan hatalmasnak látni magam,
hogy az Időt csak úgy megszabhassam,
miért nem olyat inkább belőle,
mit magamra is ölthetek?
Miért nem érdemlek tulipános ruhát az időből,
ha Istent csinálok magamból?

 

Miért hagyom el?

Tücsökcsalád hánykolódik ott.
Fejemet lábam közé lógatva
jutott eszembe a sokadik álmatlan éjszaka,
mikor bőrömet keresztbe húztam le magamról.
Ciripel a WC-tartály,
én meg barázdált homlokkal figyelem
a mesterséges nappalt
csepegésem kékfényű tükrében.
A hálóban és az erkélyen még éjszaka van.
Miért hagyom el?
Miért mindig magam?

 

OCD

Ma reggel 30-at kortyoltam a pohárból,
Kilenc uborkaszeletet vágtam a tányérra,
és csak kétszer gondoltam a halálra.